A beszűrődő nap sugarai simogatták az arcomat. Lassan kinyitottam a szemem.
Kettő erős és védelmező kar ölelte a derekam. Óvatosan,nehogy felkelltsem Logent kimásztam az ágyból.
Odalépkedtem az asztalomhoz és szemügyre vettem a kis madárkámat. Még ő is aludt. Ugyanolyan édesen szuszogott,mint az ágyamban alvó barátom. Elmosolyodtam,majd beléptem a fürdőszobába.
Vettem egy gyors zuhanyt,majd megmostam a fogam. Törölközőbe bugyolálva álltam a tükör előtt és néztem az ábrázatom.
Egyszóval lelehetett írni,hogy milyen vagyok. Boldog. De még milyen boldog!
A tegnapi ünneplés egyszerűen fantasztikus volt! A világ legjobb családjával és barátaival áldott meg a sors!

Elkezdtem megfésülni a hajam,miközben dúdolgattam.
Valami fényre lettem figyelmes a nyakamnál. Lenéztem és láttam,hogy a nyakamban lógó medálom csak úgy ragyog.
-Mi a...-kezembe fogtam a nyakéket és úgy nézegettem. Meg kell tudnom milyen ereje van...
-Logen!-szaladtam ki a helyiségből. A fiúm azonnal felugrott.
-Mi-mi mi történt? Baj van?-kérdezte riattan. Szegényt hírtelen meg sajnáltam,hogy így felkelltettem.
-Nem.. csak.. nézd.-mutattam felé a nyakláncom.
-Jaaj Jennám.. ezért kell ennyire aggódnod? Nyugi,ennél a medálnál ez természetes.-mosolyodott el.
-Miért természetes? Miért világít? -értetlenkedtem tovább.
-Gyere ide,elmondom.-tartotta felém a kezét. Megfogtam,mire ő behúzott az ölébe. Levette a nyakamból a kis nyakláncot,aminek azonnal megváltozott a színe. Összehúztam a szemökdököm és így tekintgettem,hol a most vörösen izzó kőre hol pedig Logra. Logen csak feltartotta a mutató ujját,hogy várjak a kérdéseimmel. Helyette ő tett fel egyet.
-Szeretsz?
-Mindennél jobban.-válaszoltam. A nyakamba akasztotta a nyakéket,ami nálam is vörös lett,majd szenvedélyesen megcsókolt. Tele érzelmekkel csókoltam vissza.
A levegőt hevesen kapkodva válltunk szét.
-Most már rájöttél,mi a kő különlegessége?-kérdezte az én kis cukorfalatom,amikor már rendesebben vette a levegőt.
-Hangulatokra változik a színe és nagyon erős érzelmekre fényt bocsát ki.-válaszoltam.
-Annyira imádom,hogy ilyen okos vagy.-csókolta meg a nyakam. Megborzongtam.
-Akkor kitaláltam?-néztem rá hatalmas vigyorral a fejemen.
-Nem teljesen. Van egy nagyon de nagyon különleges képessége. Ha te tegyük fel,épp nagyon boldog vagy és ugye a nyakadban van a medál,akkor narancssárgán izzik. Amikor te leveszed a nyakadból amikor ilyen narancs és beleakasztod más nyakába,vagy a kezébe adod akkor a boldogságod egy része belé száll.-mondta.
-Értem. És melyik szín micsoda?
-Huh nem tudom az összeset,de amennyit tudok azt elmondom.
A narancs a boldogság,a vörös,mint láthattad a szerelem. Bordó a düh. Sárga a szomorúság. És piros lesz,ha veszély van a közeledben.-válaszolta.
Közel húztam magamhoz és rátapasztottam ajkát az enyémre.
A csókunkat a kis főnixem csipogása zavarta meg.
-Meg kéne etettnem a kis fickót.-mutattam a kalitkája felé.
-Még nem adtál neki nevet?-nevetett fel Log.
-Nem.. még nem találtam elég jó nevet..-mondtam
-De bénácska vagy szivem.-puszilt meg.
-Hé'! Attól még,hogy nem tudtam neki nevet adni,nem vagyok béna!-játszottam a megsértődötett. Logen erre csak mégjobban nevetett majd megfogott a derakamnál fogva és felemelt.
-Log! Engedj mááár el!!-sipítottam
-Abba hagyod a színjátékot?-kérdezte a fülembe súgva.
-Igen.-válaszoltam. Elengedett,én meg visszahuppantam az ölébe.
-Na,akkor valami névötlet?-néztem rá.
-Legyen mondjuk.... Szikra.-mondta. Ránéztem a kis madárkámra. Éppen kitárta a szárnyait,amik lángolva nyíltak szét. Belenéztem apró fekete szemeibe és megláttam valamit,megláttam a szikrát.
-Tökéletes!-mosolyodtam el és felállva Log öléből odamentem a madárhoz. Megetettem,majd visszafordultam a barátomhoz.
-Tedd rendbe magad és menjünk le enni.-mondtam.
-Igenis főnök!-állt fel és futva elindult a fürdő felé. Amikor mellém ért nyomott egy puszit az arcomra.
Mosolyogva megráztam a fejem. Én bolondom!
Az ebédlőben:
Úgy látszik,nem csak mi voltunk éhesek,mert Emma és a barátja is ott csücsültek.
-Jó reggelt!-köszöntem és elengedtem Logen kezét,ami eddig össze volt kulcsolva az enyémmel.
-Nektek is.-mosolygott Adam.
-Húú!! Jenna! Képzeld mitkaptam anyáéktól! Van egy saját vízkígyóm! -újjongott. Ó,tehát ő egy vízkígyót kapott..  Elég furcsa,de mégis barátságos állat. Lényegében ugyanolyan,mint egy sima kígyó,csak annyi kúlömbséggel,hogy oldalt vannak kopoltyúi és nem nő meg hatalmasra.
-Az tök jó,én egy kis főnixet kaptam.-válaszoltam,majd leültem mellé. Log pedig mellém.
-Cuki lehet. Kértek?-tartotta felènk a palacsintákkal megrakott tálat.
-Ez kérdés?-nevetett Logen és elvett néhányat nekem is meg magának is.
-Apuék?-néztem a tesómra.
-Nappali.-válaszolt két falat között. Bólintottam,majd tovább ettem.
Egyszer csak kopogást hallottunk,majd anya belépett a szobába.
-Jenna,látogatód jött.