Végre itthon:
Leszálltunk Hullámról és Logennel kézen fogva elindultunk a bejárati ajtóhoz. A testvérem elől ment és benyitott.
Minden sötét volt bennt.Mikor felkapcsolódott a villany,mindenki felugrott és elkiálltotta magát.
-Meglepetés! Boldog Szülinapot!-elmosolyodtam. Számítottam erre,mert szinte minden évben van születésnapi buli.
-Köszönöm.-mondtam,majd végignéztem a köszöntőimen. Ashley mosolyogva állt Lily mellett. Ashtől jobbra a barátja,Troy. Lilytől balra anya,mellette apa állt. Apám oldalán pedig Adam.
Mire abbahagytam a bámészkodást,Logen elsuhant mellőlem és bement a konyhába. Emma pedig odaoldalgott a fiúja mellé,majd egy csókkal köszöntötték egymást. Ott álltam egyedül középpen,a többiek pedig felnevettek.
-Jenn,ne állj már úgy,mint egy nagy rakás szerencsétlenség! Ölelj már meg!-tárta szét a karját Ashley.  Nevetve odafutottam hozzá,majd szorosan megöleltem.
-Majd mesélek.-suttogtam.
-Ajánlom is.-súgta vissza. Elengedtem és mentem a többieket körbe ölelni. Olyan családias a mi kis társaságunk,de ez így van rendjén. Nem tudhatják sokan a titkunkat.Akik tudják,azok meg nem mondanák el semmi pénzért. Összetartunk.

Ebben az elem dologban az az egyik legjobb,hogy akit választunk magunknak párnak utánna örökre velünk marad.
A páromról jut eszembe, ennek a bolondnak mi tart ennyi ideig?
Utánna megyek a konyhába. Nincs időm körbenézni,mert ahogy betoppanok azonnal eltakarja a szemem.
-Kiváncsiskodunk angyalom?-súgja és megcsókolja a nyakam. Megborzongok és a pillangóim a hasamban azonnal őrült csapkodásba kezdenek.
-Én csak utánnad jöttem.-mondtam és megfordulva levettem a kezét a szememről. Az arca miliméterekre volt az enyémtől. Kaján vigyor jelent meg az arcát,majd rátapasztotta az ajkát az enyémre. Heves csók volt ez... huh.. de még mennyire. A belsőmben érezni kezdtem azt a melegséget,ami a születésemtől kezdve velem van. Lángolni kezdett a hajam. Logen megérezve ezt,lassan elhúzódott tőlem,majd nevetve megszólalt.
-Fel ne gyújst Jenn!-puszilta meg az orrom. Elpirultam,majd eloltottam a csóváim.
-Sajnálom. Nem tudom mi van velem,de mostanában néha előfordul,hogy nem tudok uralkodni az erőmön.-sütöttem le a szemem. Logen megfogta az állam és fel emelte a fejem.
-Nyugi,szerintem csak azért,mert túl sok időt töltöttél a ti világotokban... nem lesz semmi bajod, hamarosan megint ugyanolyan magabiztosan tudod majd visszatartani a hatalmad mint eddig,én bízom benne.-szólt,majd szorosan magához ölelt. Hozzábújtam.
-Köszönöm.

-Jenn! Log! Gyertek már!-kiabált nekünk Emma. Logen ügyelve,hogy ne lássam azt amit rejteget előlem,kézen fogott és kivezetett a konyhából.

A testvérem átvett Logtól és belém karolva leültetett az ebédlő asztalhoz,majd leült mellém.
Mivel nem mondtam anyuéknak mit kérek , ezért teljesen meglepetés lesz az is,hogy mit kapok meg a torta is. Mindenki elfoglalta a helyét.
Logen mellém ült,mellé Ashley. Emma jobbján Adam,mellette pedig Lily foglalt helyet. Troy még lehuppant az én föld barátnőm mellé és már csak anyáékat vártuk.
-Na Jenn, tanultál is valamit abban a kiképzőközpontban,vagy csak jól érezted magad?-kérdezte Adam nevetve. Adam teljesen illik a tesómhoz. Szőke haja van mint Emmának,a szeme pedig kék.
- Hát,az igazat meg vallva gyakoroltunk leginkább.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor nagyon nem is volt értelme ott lenned.-mondta Logen.
-Dehogynem! Gyakorlat teszi a mestert.-röhögtem.
-Hát neked kell gyakorlás bőven.-mondta kacsintva Ash. Láttam rajta,hogy mindjárt kitör belőle egy kacagási roham.
-Ashley,mondtam már,hogy a kedvességed miatt imádlak ennyire?-kérdeztem visszatartva a nevetést.
-Igen. De nem kell mondanod,magamtól is tudom.-válaszolta. Na ennyi kellet! Szakadtunk a nevetéstől.
Apa és anya döbbenten nézte a sok fulladozó kamaszt.
-Ezeknek meg mi baja Dalia?-kérdezte anyától apu.
-Fuu... én nem tudom Emett. -válaszolta anyu nevetve.
Nagy nehezen a szüleimre tudtunk koncentrálni.
-Szóval,ha mostmár ki kacarásztátok magatokat,jöhet a torta?-kérdezte apa. Mivel egyöntetüen ordítottuk,hogy KAJAA,valószinüleg igennek vette. A kezében hamarosan egy gyönyörű torta díszelgett. A hatalmas fehér süteményen ugyanis két arany sárkány ragyogott.

Olyan gyönyörű volt,hogy elősszőr nem volt szívem megkezdeni,de az éhség nagy úr,főleg ha ennyi fiú van a társaságban. Szóval megkezdük és vagy felét meg is ettük.

Az evészet után jött az ajándékozás. Mindkettőnk barája azonnal eltünt mellőlünk. Ezután a szüleink is majd a többi barátunk.
-Te... Emma... szerinted ezek azért sunnyogtak így el,mert nem vettek semmit?-kérdeztem a tesómtól hülyéskedve.
-Hát hallod Jenna,erre nem is gondoltam,de most hogy mondod... tuti azért mentek el.-válaszolta ugyanolyan "komolyan" mint én. Felnevettünk,majd tovább vártunk.
Hamarosan mindannyian újra megjelentek sorban állva.
-Nagy ajándékot elősszőr,vagy kicsit?-kérdezte Lil. Emmával összenéztünk,majd egyszerre megszólaltunk.
-Kicsit.
Ekkor előlépett Log és Adam.
-Lehet kicsi ajándékok,de mindakettőnek nagy a hatalma. Adammel úgy gondoltuk,hogy ha már ikrek vagytok jó lenne egy hasonló,de mégis egyedi ajándék.-kezdte Logen
-Ezért mind a ketten a szìvünk hölgyeinek egy-egy ilyet szereztünk be.-felyezte be Adam,majd a mindkét fiú a háta mögül előhúzott egy dobozt. Logen egy narncssárgát,Adam pedig egy világos kéket.
Log odalépett hozzám,majd kinyitotta a doboz fedelét. Egy csodálatos nyaklánc tárult a szemem elé.

Egy bronzos-aranyos színű kissárkány ami a farkával egy narancsos vöröses követ fog. A száryai széttárva.
Megtellt a szemem könnyel. Szorosan magamhoz szorítottam a barátom.
-Ez csodálatos,köszönöm.-szipogtam. Eltolt magától majd letörölte a könnyeim.
-Jaaj Jennám.-suttogta majd megcsókolt. Miután szétváltunk vetettem egy pillantást a testvéremére is.

Az enyém párja volt a nyakéke. Kékes türkiz kő és ugyanolyan sárkány. Mindegyik csodaszép.
Most a barátaink léptek elő. Közös ajándékuk volt,de nagyon jó. Igazából a sárkányaink is kapták ha úgy vesszük.
Mindegyönknek a saját és a sárkánya nevével ellátott sárkány felszerelés. Ruha és sárkány páncél. Megölelgettem a barátaim,majd,mikor anyuék köhintettek rájuk néztem.
-Lányok,a mi ajándékunk a szobátokban van.-mondta ki apa. Gyorsan felpattantunk,majd el is tüntünk a lépcsőn felfelé.
A szobámban:
Az ágyamon egy pici ládika volt az asztalomon meg egy kalitka. Nem tudtam mire gondoljak...
A dobozon egy cimke volt:
     Jennának,a mi gyönyörű kislányunknak a 17.születésnapjára.
   Vigyázz rá!
       Anya és Apa ♡
Kiváncsian kinyitottam a ládát,de amint megláttam,hogy mi van benne tátva maradt a szám! Ugyanis,egy pici főnix volt benne. A kis madárka rám csipogott én meg mosolyogva néztem.
-Szia. Hogy te milyen aranyos vagy! Mi is lehetne a neved?? Hmm... mondjuk... -a gondolkozásomat az ajtó nyílása zavarta meg.
-Zavarunk kicsim?-kérdezte anya,mire én a nyakukba borultam.
-Köszönöm-Köszönöm-köszönöm.-öleltem magamhoz mind a kettőt.
-Jaaj kicsim... igazán nincs mit,csak vigyázz rá!-mondta apa.
-Úgy vigyázok majd rá mint a szemem fényére!-mondtam és mégegyszer a nyakukba borultam.

Anyuék kimentek,de helyettük bejött Logen. Tétován állt az ajtóban,mire őt is magamhoz öleltem.
-Szeretlek.-súgtam neki majd hevesen megcsókoltam. Kapkodva a levegőt tolt el magától,majd miután a kis madaramat a kalitkájába raktuk, befeküdtünk az ágyba.
Szorosan hozzábújtam.
-Mégegyszer köszönöm ezt a csodálatos ajándékot.-mondtam a nyakamon szorongatva az én drágaságom.
-Nincs mit.-puszilt meg.
-Elmondod mi a hatalma?-kérdeztem.
-Majd holnap,most aludjunk hercegnőm-csókolt meg.
Átölelt én meg a karjaiban aludtam el.
Sziasztok édeseim!
Remélem tetszett a rész! Lenne egy kérdésem... mi legyen Jenna főnixének a neve? Várom a javaslatokat kommentben!
Addig is puszii mindenkinek!
iluus03 ❤❤❤❤