Logen szemszög:
Fuu ez a Cameron annyira fel tud idegesíteni! Mire olyan büszke? Attól még,hogy tűz nem lesz több nálam.
De,azért szégyellem,hogy ennyire elborult az agyam... nem kellet volna beszólnom neki. Már csak azért nem,mert Jenna legjobb barátja és ezt tiszteletben kell tartanom. Tudom,hogy miután nem hallott róla semmit mennnyire hiányzott neki.
Ezért próbáltam,úgy tenni mintha örülnék annak,hogy Cam visszatért az èletébe. De,egyálltalán nem repestem az örömtől,amikor Jenn aztmondta,hogy megcsókolta őt.
Hát.. eléggé elborult az agyam,hiszen Cameron tűz,ugyanúgy mint Jenna és féltem ha egy tűznek tetszik az imponál neki.

Azért jöttem el hozzá,hogy tudassam vele mennyire szeretem.
Tegnap amikor éppen náluk voltam,hogy előkészítsem a mai szülinapi bulit, Emma idegesen toppant be a szobába.
-Mi a baj Em? -lépett mellé Adam a barátja. De Emma csak engem bámult,majd megszólalt.
-Jenna... összeesett az egyik gyakorlat után. Most gyengélkedőn van.-mondta. Engem meg azonnal elkapott az aggodalom. Mi történhetett az én szerelmemmel? Mi az amitől összeeshetett?
Akkor azonnal Cameronra gondoltam,hogy miatta történt,hogy biztosan ő bántotta. Egész testemet átjárta a düh. Szürke szemem besötétedett.
-De,van egy jó hír is...-kezdte Em. Nekem csak az lenne most jóhír,ha láthatnám Jennát,ha vele lehetnék,ha most azonnal megcsókolhatnám.
Emma folytatta.
-Holnap, már itthon lesz. Mivel délelőtt indulnak már el onnan.
Felcsillant a szemem.
-De én ma este elindulok hozzá és holnap délután vele jövök haza-jelentette ki.
-Én is veled megyek.-mondtam.
Útban a kiképzőközponthoz vagy mihez:
Még sose utaztam sárkányon, de eddig nem is akartam. Most,hogy repültem a kék egen, rájöttem milyen jó sárkányogolni. A hatalmas állat csak úgy sűvítette a szelet.
A gyengélkedőn,Jenna ágya mellett:
Jenna ott feküdt és mély álomba aludt. Olyan édes volt,ahogy szuszogott. Ragyogó barna haja az arcába lógott. Késztetést éreztem arra,hogy megérintsem az arcát. Elsöpörtem egy tincset,majd a fülemögé türtem. A kezem,megint az arcához vándorolt és megsimogattam. Mire elmosolyojodott. Kinyitotta a szemét. Ragyogó zöld tekintete tágra nyílt.
-Logen...-csodálkozott,hogy itt lát.
-Szia Jenna.-mosolyogtam rá.
-Mi -mi mit keresel itt? Mármint... jó hogy itt vagy,de hogy-hogy itt vagy meg.. most mi van?-beszélt össze-vissza.
-Emma hozott.-válaszoltam
-De miért? Jó hogy itt vagy. -mondta.
-Ezt már mondtad. Azért jöttem,egy:mert hiányoztál. Kettő:mert hallottam mi történt.
Három:hogy boldog szülinapot kívánjak.
-Mi? Dehát az holnap lesz.-értetlenkedett aranyosan. Felnevettem.
-Ma már holnap van.
Elképedve nézett rám.
-Ennyi idejig aludtam??
-Igen és még milyen aranyosan. -hajoltam közelebb.
-Szóval, azért eljöttél idáig,hogy boldog szülinapot kívánj?-húzott  még közelebb magához.
-Persze.-suttogtam. Megtéve az utolsó pár millimétert ami ajkainkat elválasztotta,megcsókoltam.
Huh.. nem mondom... elég rendesen viszonozta.
Ekkor megérkezett a nővérkéje.
-Már megbocsássanak,de nem lehetne ezt késöbb fojtatni? Jenna kisasszonynak megkell mérnem a vérnyomását.-rikácsolta ideges hangon.
-Ó,elnézést. Még egy percet adjon aztán átengedem a hölgyet,de nem sokáig.-kacsintottam,mire a nővér szem forgatva nézett vissza rám.
-Rendben. Egy percük van.-viharzott ki az ajtón.
Megint az én hercegnőm fölé hajoltam és rátapasztottam a számat az ővére. Annyira hiányzott,hogy az ajkát érezzem az enyémen. Az illatát mindig is imádtam,de valahogy most még jobban tetszett. Lassan elengedtem.
-Nekem is hiányoztál.-suttogta.-Am. Hogy-hogy beengedtek?
-Nem tudtad,hogy az intézményben egyszerre tartózkodhat legfeljebb 3 teljesen emberi lény?-kérdeztem komolynak tettetve magam. Felnevetett.
-Nem,ezt nem tudtam.-csókolt meg.
-Abba hagynák már?!-förmedt ránk megint a banya. Elegem volt már ebből az idegesítő nőből. Újra megcsókoltam az én kedvesem. Elég hevesen... viszonozta,majd pironkodva fordult az ápolójához. Elégedett mosolyra húzva a számat beledöltem az egyik fotelbe.
A folyósón:
Éppen sétáltam a lépcsőhöz,amikir meghallottam a világ legaranyosabb hangját.
-Log!-kiálltott nekem Jenna. Megálltam és felé fordultam.
-Tessék Jennám?-kérdeztem,mire felnevetett.
-Beszeretném neked mutatni Larát,a legjobb barátnőmet.-mutatott a mellette álló narancs hajú lányra.
-Szia,Lara vagyok!- nyújtotta felém a kezét mosolyogva.
-Logen.-ráztam meg a kezét.
-Szóval te vagy Jenna fiúja... hmm.. elég sokat hallottam már rólad.
-Mégis miket? -terült el a számon egy hatalmas vigyor.
-Hát olyanokat hogy: Jaaj de szeretem Logent! Meg sem érdemlem őt. Annyira helyes...-kezdte sorolni Lara.
Ránéztem Jennre, a feje paprika vörös volt.
Ekkor meghallottuk valaki hangját.
-Ó, azt hallottam,hogy valaki annyira helyes. Csak nem rólam van szó?-húzta fel a szemöldökét nevetve Cameron. Hah... egoista.
-Hát bocs Cameron. Nem minden rólad szól!-nevetett fel Jenn és beleboxolt a vállába.
-Pedig már azt hittem.-karolta át a vállát. Erre  köhécselni kezdtem.
-Mi van haver? Talán allergiás vagy? -kérdezte  gúnyosan Cam.
-Maximum tőled.-horkantottam fel.
-Tőlem? Ugyan miért?
-Mert egy féreg vagy. Itt hagytad Jennát,amikor szüksége lett volna rád és most évekkel később,visszajössz és mindent felborítasz!-vágtam a fejéhez. A düh csak áradt szét bennem. Utálom ezt a srácot.
-Jaaj.. maradj már Mr.Tökély! Amíg el nem tüntem észre se vetted,szóval meg is köszönhetnéd.-húzta gonosz vicsorra a száját. Nagyon elegem lett belőle. Legszívesebben levertem volna,de úgy ítéltem meg,hofy most inkább szóba folytatom. Olyan dolgokat vágtunk egymás fejének,hogyha ezt másbak mondom,tuti elszégyellem magam. De egy ilyen semmire kellőt inkább leszarok. Bármit mondott nem érdekellt...vagyis csak egy ütött be,de az nagyon:
-Sosem leszel elég jó neki, nem leszel olyan mint én.-erre a beszólására megmozdultam mire megint megszólalt.
-Ne is próbálj bántani,úgyis erősebb vagyok nálad.-lángoltatta fel a tenyerét. Dühösen elkaptam a fejem  és hallkan motyogtam.
-Ha lesz erőm,széttiporlak.-mondtam aztán felemelve a fejem elmentem.
Bántottam volna,de így is csak vendég vagyok itt inkább jobb ez így. Elindultam az előtérbe. Kimentem az udvarra és leültem egy padra.
Hírtelen lépteket hallottam magam mögül.
-Logen!...