A gyengélkedőn:
Arra ébredtem,hogy valaki simogatja az arcom. Mosolyogva kinyitottam a szemem. Akivel szembe néztem,az nem éppen tűz volt.
-Logen... -mondtam és a szemem kávéscsészealj nagyságú lett.
-Szia Jenna.-mosolyodott el.
-Mi -mi mit keresel itt? Mármint... jó hogy itt vagy,de hogy-hogy itt vagy meg.. most mi van?-zagyváltam össze-vissza.
-Emma hozott.
-De miért? Jó hogy itt vagy. -mondtam.
-Ezt már mondtad. Azért jöttem,egy:mert hiányoztál. Kettő:mert hallottam mi történt.
Három:hogy boldog szülinapot kívánjak.
-Mi? Dehát az holnap lesz.-értetlenkedtem. Felnevetett.
-Ma már holnap van.
Elképedve néztem rá.
-Ennyi ideig aludtam??
-Igen és még milyen aranyosan. -hajolt közelebb.
-Szóval, azért eljöttél idáig,hogy boldog szülinapot kívánj?-húztam még közelebb.
-Persze.-suttogta a számba. Megtéve az utolsó pár millimétert ami ajkainkat elválasztotta,megcsókolt. Szenvedélyesen és boldogan viszonoztam. Talán sose válunk szét,ha egy nővérke nem kezd köhécselni mögöttünk.
-Már megbocsássanak,de nem lehetne ezt késöbb fojtatni? Jenna kisasszonynak megkell mérnem a vérnyomását.-szólt ingerülten.
-Ó,elnézést. Még egy percet adjon aztán átengedem a hölgyet,de nem sokáig.-kacsintott Log. Felnevettem,mire a váratlan vendégünk rámmorrant.
-Rendben. Egy percük van.-viharzott ki a növér.
Logen nevetve megint fölém hajolt és rátapasztotta a száját az enyémre. Annyira hiányoztak a csókjai és ő,hogy legszívesebben hazarohantam volna hozzá. És most itt van... eljött hozzám... nem hiszem,hogy nála aranyosabb fiút látott már a föld.
-Nekem is hiányoztál.-suttogtam neki mikor elengedett.-Am. Hogy-hogy beengedtek?
-Nem tudtad,hogy az intézményvben egyszerre tartózkodhat legfeljebb 3 teljesen emberi lény?-kérdezte. Olyan szavakat alkalmazott,hogy már aztkezdtem hinni,hogy robot. Felnevettem.
-Nem. Ezt nem tudtam.-csókóltam meg újra.
-Abba hagynák már?!-förmedt ránk megint a nővér. Log azért,hogy idegesítse a nővérkém,olyan hevesen megcsókólt,hogy azthittem kiugrik a szívem a helyéről. Viszonoztam,aztán eltoltam magamtól,ő pedig önelégült vigyorral az arcán leült az egyik fotelba.
-Ezek a mai fiatalok.-zsörtölődött tovább a hölgy. Aztán odalépett hozzám és a kezemre rakta a vérnyomás mérőt.
Hmm... hát ilyen 17 évesnek lenni? Nem hittem volna,hogy a 17.szülinapomon egy gyengélkedőn fogok ébredni.

Miután "kedvesen" tudatta velem,hogy nincs semmi bajom,felküldött a szobámba pakolni. De mielőtt kimehettem volna,kaptam a nyakamba egy Emmát.
-Em!-szorítottam magamhoz.
-Jenna! Minden rendben van? Hallottuk mi történt. De miért is történt?-bombázott a kérdéseivel.
-Tegnapelött átváltozva aludtam. Másnap pedig amikor próbáltam visszaváltozni nem sikerült teljesen,ezért egésznap úgy voltam félig átváltozva. -hadartam el.
-Jenny!!! Máskor figyelj jobban! Bármi más ennél sokkal nagyobb bajod is lehetett volna!-hordott le a tesóm.
-Tudom és örülök,hogy nem lett komolyabb bajom.-mosolyodtam el.
-Hát én is. Na, de boldog születésnapot édes iker-ökör.-nyomott egy puszit az arcomra. Elröhögtem magam.
-Neked is.-nyaltam meg az arcát.
-Fúj már Jenn!-kapott az arcához. Megrántva a vállam kikerültem és száguldottam a lifthez.
Amikor kinyilt a lift a mai második hatalmas meglepődésem következett. Ugyanis,a legjobb barátom és a legjobb barátnőm voltak bennt és éppen.. csókolóztak.
-Huh! Úgy látom máskor nem kéne ennyit aludnom,mert le maradok dolgokról!-szólaltam meg. Hírtelen szétrebbentek és pironkodva néztek rám. Lara kapcsolt elősszőr.
-Jenn! De jó,hogy felkelltél! Annyira aggódtam érted!-ölelt magához. A válla fölött találkozott a tekintetem Cameronéval. Választ várva felhúztam a szemöldököm. De ő csak elmosolyodott és beletúrt a hajába,lassan megráztam a fejem és elhúzódtam Laratól.
-Lar,képzeld itt van Log.-mondtam hallkabban.
-Komoly?-kérdezte
-Aha.
-Mutasd beee!!-rángatott.
-Jól van,jól van. Nyugodj meg. Elviszlek hozzá.-nevettem
-Ú! Kösziii!-nyomott puszit az arcomra. Elmosolyodtam és megfogva a kezét magam után húztam.

-Log!-kiáltottam oda neki mikor megláttam a folyósón. Megállt majd mosolyogva megfordult.
-Tessék Jennám? -kérdezte mire felnevettem.
-Beszeretném neked mutatni Larát,a legjobb barátnőmet.-mutattam Larra.
-Szia Lara vagyok.-nyújtott kezet.
-Logen.-rázta meg.
-Szóval te vagy Jenna fiúja... hmm.. elég sokat hallottam már rólad.
-Mégis miket? -terült el a száján az álltalam jól ismert vigyor.
-Hát olyanokat hogy: Jaaj de szeretem Logent! Meg sem érdemlem őt. Annyira helyes...-kezdte sorolni Lara. Automatikusan elpirultam. Ekkor meghallottuk valaki hangját.
-Ó, azt hallottam,hogy valaki annyira helyes. Csak nem rólam van szó?-húzta fel a szemöldökét nevetve Cam.
-Hát bocs Cameron. Nem minden rólad szól!-nevettem fel és beleboxoltam a vállába.
-Pedig már azt hittem.-karolta át a vállam. Erre Logen feltünően köhécselni kezdett.
-Mi van haver? Talán allergiás vagy? -kérdezte tőle gúnyosan Cam.
-Maximum tőled.-horkantott fel Log.
-Tőlem? Ugyan miért?
-Mert egy féreg vagy. Itt hagytad Jennát,amikor szüksége lett volna rád és most évekkel később,visszajössz és mindent felborítasz!-vágta a fejéhez Log. Úgyérzem,hogy a napok alatt felgyült ingerültség szabdult ki belőle.. túl sokszor nem láttam ilyennek. Vagy féltékeny??
-Jaaj.. maradj már Mr.Tökély! Amíg el nem tüntem észre se vetted,szóval meg is köszönhetnéd.-húzta gonosz vicsorra a száját. Larával össze-vissza tekintgettünk a két fiú között összezavarodva és hallgatva,hogy egyre durvább és durvább dolgokat vágnak egymás fejéhez. Már többször megindultam,hogy szétválasszam őket,de Lar rendületlenül visszarántott. A végén csak ennyit mondott Cam.
-Ne is próbálj bántani,úgyis erősebb vagyok nálad.-lángoltatta fel a tenyerét. Log dühösen elrántotta a fejét és hallkan megszólalt.
-Ha lesz erőm,széttiporlak.-mondta,de szerintem csak én hallottam,mert nagyon hallkan suttogta.