A szobában:
Reggel arra ébredtem,hogy majd megsülök. Felültem és magamra nézve láttam,hogy nem vetköztem le,nem mentem el fürödni... és ami a legrosszabb,átválltozva aludtam!
Nem töltöttem még ennyi időt egyszerre ebben az alakban. Gyorsan próbáltam a normális alakom felvenni,de a hajam és a szemem sehogy se változott vissza. Már kezdtem bepánikolni... ezért elmentem fürödni,az hátha segít...
Amikor kijöttem,szomorúan vettem észre,hogy csak enyhültek a színek.
-Úristen... mi van ha örökre ilyen lesz?!-motyogtam.
Lara meghallhatta a nyöszörgésem,mert kikászálódva az ágyból,álmosan nézett rám.
-Jenna? Miért változtál át ilyen korán? Még van időnk.
-Ja,csak egy gond van... per pillanat ez a normális alakom.-hisztiztem. Lara kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Szólni kéne valamelyik tanárnak vagy tanársegédnek. Például az a barátod.. Cam! Ő lehet tud erről valamit.- mondta. Á,szóval ő is tud arról,hogy Cameronnal barátok vagyunk... de igaza van,megkérdezhetném.
-Megpróbálhatom...-válaszoltam
-Na! Akkor öltözz és menj! -adta ki az utasítást.
Gyorsan felvettem egy szép ruhát és megcsináltam a sminkem.
A folyósón:
Csak mentem és mentem miközben Cameron ajtaját kerestem. Már bejártam majdnem az egész emeletet,amikor megláttam a nevét kiírva egy ajtóra.
Cameron Smith
(segéd tanár)
Bekopogtam. Nem sokkal később Cam kiisnyitotta az ajtót.
-Jenn! Mizu?-mosolygott
-Szia Cam.-mosolyogtam vissza és megöleltem.



Visszaölelt.
-Minek köszönhetem ezt a korai látogatást?-kérdezte, miközben beterelt az ajtón.
-Szeretnék kérdezni valamit.
-Mit vagy Miröl? -húzta fel a szemöldökét.
-Tegnap átváltozva aludtam... ma meg amikor emberire akartam vissza változni,csak ennyire sikerült.-mutattam magamra.
-És azt szeretnéd tudni,hogy miért történt ez és hogyan tudnád magad megint normálisra változtatni?-nézett rám.
-Túl jól ismersz.-nevettem fel.-Szóval,mi a válaszod?
-Azért nem tudsz visszaváltozni,mert túl sokat voltál egyszerre a tűz lány bőrödben és így felborult az egyensúlly. Úgy tudod újra helyreállítani,ha ma egész nap ebben az alakodban leszel.-mutatott rám.
-Aha értem. Köszi a segítséget Cam!-pusziltam meg az arcát.
-Igazán nincs mit. Kérsz valamit inni?
-Öhm.. persze.-mondtam és megse várta mit kérek,már hozott is nekem egy csésze teát.
-Újra ismétlem,túl jól ismersz!-néztem rá mire felnevetett.
-Azért 14 év alatt ki lehet ismerni valakit. -mondta.
-Igen...-mosolyodtam el. De 17 év alatt jobban lehetett volna... Lehet,hogy megint barátok vagyunk,de egy valamit nem tudok még megbocsájtani...
Megint a szobában:
-Na? Mit mondott? -támadott le Lara.
-Azt,hogy egésznap maradjak így és akkor estére normális leszek megint. -válaszoltam.
-Akkor jó. Na,gyere menjünk le enni,a többiek már lennt vannak.-húzott magával.
Az ebédlőben:
Mindenki ott volt már,csak a tanárok és a segítőik nem. Leültünk Evahoz és Zoéhoz.
-Sziasztok. Nem tudjátok mi lesz a kaja? -kérdezte Lara.
-Jaaj Lara! Hogy neked mindig a kaján jár az eszed?! -csapta meg a karját Eva kuncogva
-Hát és?-nevetett.-Attól még megmondhatjátok mi lesz a reggeli.-mondta Lar.
-Nem tudjuk édesem.-szólt Zoé.
-Ahj... na mindegy majd úgy is megtudom.-mosolyodott el és kihúzta magát a széken.
Kivágódott az ajtó és bejöttek a tanárok és a tanítók. Cameron rámmosolygott majd a tekintete megakadt a mellettem ülő Larán. Tátva maradt a szája. Felkuncogtam.
-Mi van Cam? Tetszik?-tátogtam neki,mire kinyújtotta rám a nyelvét. Hát.. ezt igennek veszem.
Mr.Fire mindenkit lecsendesített majd szót kért.
-Figyeljetek rám,ifjú tűzidomárok! Ez az utolsó teljes nap. Holnap hazamegyünk.-mondta. Mire mindenki sóhajtott egyett. Vagy azért mert nem akar elmenni vagy azért mert már menne.
Én is felsóhajtottam,de aztán rájöttem,ha elmegyünk innen egyre közelebb kerül az az időpont,hogy átváltoztatom Logent...