A szobában:
-Mizu,Jenna? Hol voltál?-támadott le Zoé,ahogy beléptem az ajtón.
-Cameronnal voltam a gyengélkedőn.-mondtam
-Miért? Megsérültél te is?-kérdezte riadtan.
-Nem,Zoz. Nyugodj meg! Csak tudod Cam elájult órán és őt mentem meglátogatni. -magyaráztam
-De nem úgy volt,hogy utálod?
-Megbeszéltük a dolgokat. Megint barátok vagyunk.-mosolyogtam
-Ennek örülök.-válaszolt. Azt hittem abba hagyja a beszélgetést és elmegy,de ehejett megint megszólalt.
-Amúgy... valaki keresett telefonon... öhm... elég sokszor.-lefagytam. Na basszus... Logentől nem köszöntem el és nem is mondtam neki semmit. Halálra aggódhatta magát miattam!
A szememmel azonnal pásztázni kezdtem a szobát,keresve hogy hol lehet a telefonom. Zoé felnevetett.
-Az ágyadon van.
-Köszi.-vetődtem rá a bútorra.
-Uhh... 22 nem fogadott hívás,30 olvasatlan üzenet.-néztem döbbenten a telómra.
-Én mondtam,hogy sokszor kerestek.-emelte fel védekezőn a kezét.
Azonnal tárcsázni kezdtem Logent. Egy csöngés után fel is vette.
-Jenna! Mi történt? Hova mentél? Nem lett semmi bajod? Miért nem mondtad,hogy elmész mielött letetted?-támadott le azonnal a kérdéseivel. Aranyos amikor aggódik értem.
-Log,nyugi. Nincs semmi bajom,csak elmentem Camhez a gyengélkedőre,megnézni jobban van-e már. -válaszoltam mosolyogva. Erre a válaszomra átváltott videóchatre.
Amikor megláttam meggyötört, fáradt arcát,azonnal ósszeszorult a szívem.
-Jaaj Log... miattam van ilyen elnyúzott képed,igaz? Sajnálom.-mondtam neki.
-Jenn,minden rendben,csak fáradt vagyok. -mosolyodott el.-Na meg hiányzol.
Olyan aranyosan mondta,hogy azt hittem elolvadok.
-Te is nekem. Ez az egy nap is furcsa volt nélküled.
-Hát még nekem... na,de mesélj! Mi van Cammel? -kérdezte és mintha a "Cam" szónál hallottam volna valamennyi féltékenységet a hangjában.
-Jól van. Most ürült ki a szervezetéből,az az anyag amivel manipulálták és a rossz oldalra fordították. És,most olyan mint régen.-mosolyodtam el.
-Akkor az tényleg jó.-kacsintott.
-Az.-sóhajtottam. Nehéz bevallani,de rossz volt Cameron nélkül.
Ekkor mögöttem Zoé hajolt be a kamerába.
-Ú,Jenna... ő a pasid?-mutatott a képernyőmre (vagyis inkább Logenre).
-Igen.-nevettem fel fáradtan.-Cuki nem?
-Az.-helyeselt,Log meg egy pillanat alatt elpirult.-Szia,Zoé vagyok,Jenna egyik barátnője.-köszönt neki.
-Szia. Én meg Logen vagyok,Jenna barátja.-intett vissza Logen nevetve.
-Ja,sokat hallottunk már rólad!-mondta Zoz.
-Igazán? És miket meséltél rólam,drágám?-hajolt közelebb a kamerához,hozzám intézve a szavait. Elpirultam.
-Öhm... Log. Szerintem már tegyük le,mert még a tesómmal is kell beszélnem...-magyaráztam
-Jaj Jenn! Pedig csak most kezdtem el beszélgetni a tüneményes barátnőddel.-mosolygott ravaszan
-Jó,majd máskor fojtatjátok. Köszönjetek el egymástól.-tanácsoltam.
-Szia Logen! Tényleg olyan helyes vagy meg aranyos mint ahogy Jenny mondta.-búcsúzott Zoz.
Log felnevetett,majd ő is elköszönt.
-Szia Zoé! Te meg ugyanolyan kis aranyos tüzecske vagy ahogy Jenna mesélte. Ne engedd neki,hogy rossz helyre keveredjen.
-Oki.-kacsintott Zoé és el is viharzott.
Kuncogtam egy sort,majd Logenre néztem.
-Jó éjszakát! Vigyázz magadra! Szeretlek.
-Én is téged, bárcsak már itthon lennél. Az tuti,hogy egyhamar nem lehetne szétszedni minket.-mondta huncut vigyorra húzva a száját.
-Az egyszer biztos.-kacsintottam.-Na szia.
-Szia,szerelmem.-dobott viccesen egy puszit és letette. Haaaj.... de szép dolog a szerelem.

Nem is kellet hívnom a testvérem,mert anyáékkal és Ashleyvel meg Lilyvel együtt kukkantottak bele a képembe.
-Öhm... nélkülem partyztok? Vagy mi?-röhögtem
-Jaaaj Jenna! Nem,csak csökkentjük a mobilszámlát.-mondta anya,erre mindenkiből kitört a röhögés.
-Naa!! Mesélj!-unszolt Ashley.
Mindent elmeséltem nekik szóról szóra. Szinte mindenhez volt valami vicces hozzászólásuk, amin jókat nevettem.
Amikor letettük a telefont,boldogan terültem el az ágyamon.
-Hiányoztok.-suttogtam alig hallhatóan