Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

15.rész

Harcórán:
-Cam!-zuhantam le mellé és a kezembe fogtam az arcát. Úgy éreztem magam,mintha még mindig ő lenne a legjobb barátom. A sok-sok együtt töltött idő emléke,egyidőben zúdúlt rám. Kitört belőlem a síràs.
Arra kaptam fel a fejem,hogy valaki megfogta a vállam. Mr.Fire rám mosolygott,majd aggódó pillantása Cameronra esett.
-Mi történt vele,maga szerint?-kérdeztem gombóccal a torkomban. Remélem nem miattam történt ez!
-Nem tudom Jenna... elvisszük kivizsgálni.-mondta és kettő tanárt maga mellé intve kivitte őt a teremből.
Csak ültem ott a földön és csorogtak a könnyeim... nem tudtam mire gondoljak. Talán miattam esett össze? Vagy azért mert a rosszak csináltak vele valamit? Esetleg megszédült?
Ezernyi kérdés kavargott a fejemben.
-Jenn? Minden rendben van?-ült le mellém Lara.
-Ne... nem.. nincs. -dadogtam. Szorosan átölelt és megkérdezte
-Miért? Mi a baj?
-Cam... félek,hogy miattam esett össze...
-A reggeli "bunyótok" miatt?-rajzolt idézőjeleket az ujjával
-Aha. -bólintottam
-Értem.-nézett rám szomorúan.
A nap többi részében szinte használhatatlan voltam,ezért ebéd után az egyik segédtanár felküldött a szobámba.
Amit beértem,felcsendült a kedvenc számom. Elgondolkoztam,hogy miért szól mire leesett,hogy a telefonom csörög.
-Halló?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia Jenn.-hallottam meg a világ legaranyosabb hangját.
-Log! Szia. -köszöntem vissza.
-Mizu?-kérdezte
-Huh... hát... elég hosszú... de elmesélem-mondtam és belekezdtem elmesélni a napomat. Mindent ami csak történt velem. Amikor végeztem egy kis csönd volt a vonal másik felén,majd Logen újra beleszólt.
-Na szóval.. Cameron megcsókolt, megfenyegetted... volt logikai órád aztán harcművészeti óran veleraktak össze. Ő elájult és te meg azt hiszed miattad.-összegezte amit mondtam
-Ja-nevettem fel fáradtan.
-Hát szerintem nem te vagy az oka. De majd úgy is kiderül.-nyugtattott
-Remélem,hogy tényleg nem én.-válaszoltam. Hírtelen kopogtattak az ajtómon. Neki nyomtam a mellkasomnak a telefont és kikiabáltam.
-Tessék!
Mr.Fire jött be. Aggodalom ült a ráncai között.
-Rájöttünk mi Cameron baja... gyere velem.  -mondta nekem meg megint könny szökött a szemembe...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro