Mr.Fire házában:

Az első próba után a mester megbeszélést tartott Adammel.
Addig mi Loggal kivonultunk a teremből.
-Hogy értette Adam,hogy nagyon ki kell tartanunk?-nèztem rá ijedten
-Fogalmam sincs,de rajta is látszik,hogy nem akarná átèlni ezt. Nem tudhatjuk,mennyire kell kitartanunk,egymás mellett lennünk. Bármi gondod van, èn itt vagyok. Támogatlak. Cameron meg elmehet a fenèbe.-mondta. Könny szökött a szemembe ès szorosan átöleltem őt.
-Log,nálad tökéletesebb embert,nem lehet találni.-suttogtam a fülébe.-Szeretlek.
-Én is téged Mindensègem.-mondta és lágyan megcsókolt.
Miután szétváltunk,kézenfogva kezdtük barangolni Mr.Fire házában.
Termèszetesen az én drágaságom azonnal a konyhát találta meg. Az asztalon kivolt készítve egy nagy tálca süti sárkánygyümölcs szörppel. Egy cetlire a tálca mellett a következő volt olvasható a mester kanyargós betüivel: "Jenna szivem és a többi vendégem. Igen,ez azért van itt,hogy nyugodtan szolgáljátok ki magatokat."
Elmosolyodtam és vettem egy süteményt.
Logenre néztem aki hatalmas vigyorra húzta a száját.
-Mr.Fire úgy szeret téged,mintha az apád lenne.-mondta.
-Én is nagyon szeretem őt. Szóval ennek csak örülni kell.-válaszoltam és beleharaptam a sütimbe.
Log is vett egyet a kezébe,majd leült az egyik székre és az ölébe húzott.
Szorosan ölelt én pedig belesimultam a karjaiba. Csendben eszegettünk,amikor valakik betoppantak a konyhába.
-Ó! Hát itt vannak a szétválaszthatatlan szerelmeseink!-szólalt meg Cameron gúnyosan.
Rákaptam a tekintetem.
-Menj már innen. Legalább itt hagyj békén.-mondtam.
-Hé' Jenn! Ez egy konyha. Ráadásul nem a tied. Szóval,addig maradok itt ameddig akarok.-lépett hozzám közelebb. Jobb karján ott csüngött Lara. Rámnézett,majd átnézett Logenre és felsóhajtott.
-Hagyd őket most Cam. Gyere ide.-rántotta magafelé Lar a fiut.
Cam nyomott egy gyors puszit a szájára,de aztán visszanézett ránk.
Sőt nem is ránk. Hanem csak is csak Logenre.
-Mondj meg egy valamit Johnson. Milyen érzés?-kérdezte,majd felém biccentett.
-Olyan érzés Smith,amilyet te nem fogsz érezni soha. Jennának van már örökpárja és az nem te vagy!-mondta Log. Ó,hogy már ott tartunk,hogy a vezetèknevükön szólitják egymást...
Cameron dühösen meredt Logra.
A barátom megérezve,hogy mi fog történni,lassan leemelt az öléből,majd lökve rajtam egyet felfogta Cam csapódását.
Jaa,mivel Cameron azonnal Logennek ugrott. Egy pillanat alatt mindkettő átváltozott,majd felvette az igazi lényét.
Odaakartam menni szétválasztani őket,de Lar ráugrott a hátamra.
-Lara,mi a jó büdös rossebet csinálsz?-fordultam hátra mérgesen és lelöktem magamról,de elkapta a lábam és lerántott a földre.
-Miütött beléd?-kérdeztem.
-Nem választhatod szét őket.. megint. Egyszer lekell játszaniuk.-válaszolta. A fiukra néztem. Cam mélyen a szemembe nézett. Láttam mit akar. Végezni Logennek.
-Oh dehogy kell!-fejtettem le a kezét a lábamról.
Lángcsóvát küldtem Cameron felé és leszedtem Logról. A torkánál fogva nekinyomtam a falnak.
Közelhajoltam az arcához és szinte köptem a szavakat.
-Belementem ebbe az idióta kisérletgetezésbe,csak azért,hogy eldöntsd ki az igazi örökpárod. Mert,olyan rossz a lelkivilágod,hogy ennyit nem tudsz eldönteni! Tudtad jól,hogy nekem van örökpárom,mikor kèt éve újra felbukkantál az életemben és persze újra belekellett rondítanod! Fogalmad sincs,hányszor gondolkodtam azon,hogy esetleg egy csapat vámpír elé ugrom,hogy végezzenek ki(a vámpírok utálják az elemeket a storymban. #iluus03) , csak azért,hogy meghaljak. Hogy ne hiányozzál! Hogy ne gondoljak arra,hogy miért nem lettél az örökpárom! Depresszió határán is voltam... mert te te csak úgy elhagytál. Aztán amikor végre valahára megtaláltam az igazit,adsz nekem pár évet és megint mindent összekuszálsz. Fogadd el Cameron,sosem tekintek úgy rád mint az örökpáromra. Te csak az maradsz aki eddig is voltál.-elengedtem a nyakát.
Előrehajolt és rányomta az ajkát az enyémre. Döbbenten elkaptam a fejem és pofonvágtam.
Mentegetőzve felemelte a kezét,amibe hírtelen belefúródott egy lángcsóva.
Hátranéztem Logenre.
-Ez csak figyelmeztetés volt,mégegyszer megpróbálod a fejedre megy!-mondta a fium Camnek.
Cameron csak elröhögte magát.
-Megfogom még próbálni,azt elhiheted. Még többet is.
-Csakugyan? Ehez nekem is lesz egy-két szavam.-mondtam felhúzott szemöldökkel.
-Majd meglátjuk.-lépett el előlem és odasétált Larához. Felhúzta a földről,majd átölelte a derekát és kimentek a helyiségből.
Odafutottam Loghoz és átöleltem a nyakát. A derekamnál fogva közelebb húzott magához,majd egy hosszú csókot adott az ajkaimra. Na,ez az a csók amire vágytam. Nem pedig Cameroné.
Miután lassan elengedett,úgy döntöttünk ideje visszamenni a mesterékhez.
Beléptünk a terembe és leültünk a helyünkre.
Mr.Fire lángolva felemelkedett és hangosan megszólalt.
-Tudom,mi történt a konyhámban! Nem szeretném,ha mindig egymás torkának esnétek. És tőled sem ezt vártam Jenn. Tudtam,hogy nehéz lesz,de nem gondoltam,hogy ennyire.
És,hogy egy kicsit jobb legyen köztetek a kapcsolat, együtt kell töltenetek így nègyen itt nálam pár napot. Értve vagyok?-nézett rajtunk végig. Mindegyikünk felháborodva felhördült,de a mesternek nem ajánlatos nemet mondani.
Szóval bele kellett mennünk.
Mondthatom nagyon jó,ez az egész idióta teszt meg még töltsek el pár napot ezzel az idiótával.
A tűz elemek Istenére mondom,nem lesz kellemes ez az évem az biztos.
Loggal összenéztünk,majd bátorítólag megszorítottam a kezét.
Ki. Fogjuk. Bírni.