A szobámban:
Reggel amint megszólalt az ébresztőm és kinyitottam a szemem,valami furcsát vettem észre. Logen már nem feküdt ott mellettem,pedig ő szeretett a legjobban tovább aludni.
Felültem és kikászálódtam az ágyból. A fürdő felé vettem az irányt.
Ott ült a kád szélén és a kezére meredt,amit valami narancssárgás anyag borított.
-Log,valami baj van?-térdeltem le mellé. Rámemelte a tekintetét.
-Nem tudom,hogy bajnak mondható-e.. de.. rájöttem az egyik különleges erőmre.-mondta.
-Na,mutasd!-lettem azonnal izgatottabb.
Elmosolyodott,majd újra ránézett a kezére és ökölbe szorította. A naranycssárga anyag elkezdett terjedni a testén,majd az egészet befedte. Logen megfogta a mellette álló fehér falat. A testén a sárgaság kifehéredett,Log pedig szinte beleolvadt a falba.
Tátva maradt a szám. A barátom egy pillanat alatt visszaváltozott és rámnézett.
-Na?-kérdezte.
Átöleltem.
-Ez bámulatos volt! Bármibe beletudsz olvadni??-bújtam hozzá.
-Ha minden igaz,akkor igen.-suttogta a fülembe.
-Az menő.-motyogtam. Elengedett,majd menyasszony fogásba felemelt és visszavitt a szobámba.
-Most pedig ideje lenne készülődni. Nem de?-vigyorgott rám.
-De.-bólintottam és levettem magamról a hálóingem és a szekrényhez léptem. Hallottam,hogy Log felmordul. Nem érdekelt,szórakozni akartam vele...
Szépen legugoltam az alsófiókomhoz és lassan elővettem egy melltartót és felé fordulva magamra vettem. Felvettem egy pólót és egy nadrágot,majd rámosolyogtam.
-Én kész vagyok. Te jössz.-nevettem el magam és az ajtó felé indultam. Ekkor megéreztem a kezét a derekamon. Magafelé fordított és neki döntötte a homlokát az enyémnek.
-Édes,drága Jennám. Ha nem sietnénk,tudod jól,hogy ezt nem úsznád meg ennyivel...-suttogta,majd összenyomta a csípőnket,mire egy halk nyögés hagyta el a számat. Elmosolyodott,majd rátapasztotta ajkát az enyémre.
Amint szétváltunk azonnal elment felöltözni. Megráztam a fejem és pironkodva kiléptem az ajtón.
Lesiettem a konyhába,ahol még nyoma sem volt a testvéreméknek.
Elővettem egy csomag müzlit és egy liter tejet. Elkészítettem ezt a felettébb bonyolult étket és miután Lognak is csináltam egy adaggal,neki álltam enni. Hamarosan Logen mögém lépett és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Micsoda háziasszony vagy tűz lányom! Egy tál müzli elkészítése komoly feladat.-nevetett fel.
-Jól van na! Lusta vagyok most. Majd holnap kapsz gofrit.-mondtam.
-Hát oké. Mindenki elment már itthonról,vagy mi a franc van?
-Anyuék már elmentek dolgozni,Emma meg ugye Adaméknél aludt. Szóval,egyedül vagyunk.-válaszoltam. Logen félmosolyra húzta a száját.
-Csakugyan?-hajolt oda hozzám.
-Igen.-fogtam két kezem közé az arcát.
Magamhoz húztam mire hevesen megcsókolt. Elrugta alólam a széket,én átkaroltam a lábammal a derekát,mire felemelt. Beleturtam a hajába. Lassan lépdelt velem előre,majd a nappaliba átérve rádobott a kanapéra.  Fölém mászott és csókokkal kezdte hinteni a nyakam majd haladt egyre lejjebb.  Felhúztam magamhoz és vigyorra húztam a számat.
-Nem azt mondtad,hogy sietünk?-kérdeztem.
-De, de ha akarod,gyors leszek.-kacsintott rám. Nevetve megráztam a fejem és megcsókoltam.
Kihasználva az alkalmat,lerántotta rólam a pólómat.
A nyakláncom a nyakamban most nem Log miatt forrósodott fel,valamit érzékelt. Elszakítottam ajkam az övétől és ránéztem.
-Van itt valaki.-jelentettem ki,mire Logen abbahagyta a mellkasom csókolgatását és felnézett.
-Elem,vagy valaki más?-kérdezte. Mivel jelzett a láncom,valószínüleg,nem olyan akit annyira ismerhetek.
Elkezdtem az agyammal elemezni,hogy vajon elem vagy nem. Elem volt semmi kétség. Egy levegő. Megláttam a körvonalait.
-Alaxander!-kiáltottam fel és a korvonal felé irányítottam egy lángcsóvát,hogy kiszívjam az erejét.  Ahogy elkezdtem elvenni tőle az energiát,visszaváltozott emberi alakjába. Elengedtem.
-Mi a rossebet keresel itt?-förmedtem rá.
-Jenna,de rég nem láttalak. Mondjuk így még soha nem láttalak.-harapott az ajkaiba.-Tetszik.
Logen felpattant mellőlem és hihetetlen gyorsasággal ott termett a levegő idomár mellett és a torkánál fogva a falhoz szegezte.
-Mondd el,miért jöttél,vagy az előző stírölésed következménye képpen,nem éred meg a reggelt!-mondta dühösen a barátom.
-Nyugi nyugi!-tette fel a kezét és kissé fulladozva megszólalt.-Csak egy üzenetet hoztam.
Logen engedett a szorításon.
-Milyen üzenetet?-kérdeztem.
-Mr.Fire azt mondta,szóljak,hogy ma ne menjetek suliba,hanem irány hozzá. Valami fontos feladatotok van.-mondta.
-Ohh.. rendben. De mi az Istenért kellett minket kukkolni?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem mindennap lát az elem egy  kiválasztottat meztelenül.-nevetett fel. A jókedve nem tartott sokáig,ugyanis Log akkorát behúzott neki,hogy csodálom még él.
Elterült a földön a pasim meg fölé hajolt.
-Te nem is fogod látni. És lehetőleg most tünj innen!-húzta fel a földről és az ajtó felé hajította.
Magamra vettem a pólóm és átöleltem Logot.
-Azért ennyire nem kellett volna szétverni.-nevettem.
-Ohh dehogynem! Örüljön,hogy csak ennyit kapott.-nyomott egy puszit a fejemre.

Ezután nem sokkal elindultunk a mesteremhez.
Mr.Fire-nél:
Amikor odaértünk,már Cameron,Lara,Adam és Emma is ott voltak.
A mester leültetett minket egy nagy asztalhoz és megkérte Adamet,hogy ismertesse a tervet.
-Nos,ma egy egyszerű teszttel kezdjük. Majd fokozatosan megyünk a durvábbak felé. Az első az lesz,hogy mit vált ki Camből az,ha mindkettő örökpárja,valaki mással csókolózik. Jenn.. nálad adott Log. Viszont Larahoz elhívtuk a legutolsó átváltoztatott alanyát.-mondta.
Ekkor belépett az ajtón egy föld. Homokszínű haja és őzike barna szemei voltak. Mellé kávé színű bőre. Átváltozott alakban volt. Az biztos.
-Visszaváltozhatsz Kevin.-mondta Mr.Fire.
A srác lassan visszaváltozott. Előtünt egy szőke hajú,de ugyanolyan őzike barna szemű srác. Napbarnított bőre vonzzotta oda a tekintetet. Ránéztem az én Logenemre és szinte azonnal megfeledkeztem erről a Kevinről. Log tökéletes és ez a fő.
-De ő nem is tűz.-néztem Larára.
-Nem.. néha megkérdeztem az embereket,hogy milyen elemek akarnak lenni. És ő pont egy ilyen.-magyarázta.
Bólintottam.
Hamarosan megszólalt Adam,hogy kezdhetnénk,mivel már rákötötték Camet a vizsgálóra.
Elősszőr Laráék csókjára mérték a reakciót. Cam majdnem felpattant a székből. Csak hát kettő víz tartotta őt vissza így a terve meghiúsult.
Aztán mi következtünk.
Átkaroltam a nyakát és elkezdtem magamfelé húzni Logot. Felém hajolt,de aztán megállt.
-Mi a baj?-kérdeztem a fejében
-Itt ez előtt a gyökér előtt jól akarlak megcsókolni.-hallottam a gondolatát. (Ja.. lassan  gondolatolvasó leszek)
-Te mindig jól csókolsz meg. Csak gondolj arra... amit félbehagytunk nem rég.-mondtam.
Elmosolyodott,majd határozottan rányomta az ajkát az enyémre. Úgy csókolóztunk,hogy beleremegett a lábam.
Sokáig nem váltunk szét... de amikor lassan sikerült,kipirulva vártuk az eredményt.
-Ugyanaz.-mondta csalódottan Adam.-Akkor folytassuk a következővel. Még pár hétig nem jönnek a.... hogy is mondjam... a.. kapcsolatszaggatók. Mert sajnos ki kell tartonotok Jenn. Sajnálom.-nézett ránk.
Megállt bennem az ütő.
Vajon mi vár még itt ránk?