Logen szorosabban ölelt magához. Még mindig nem hittem el...
Cameronnak kettő örökpárja van... Lara meg én...
Lassan elengedtem Logot és Cameronra néztem.
-Mikor... mikor égtem beléd? -kérdeztem a szemébe nézve.
-Amikor 14 évesek voltunk.-mondta. Ledöbbentem.
-Olyan régóta,és nem.. nem is szóltál.. nem is próbálkoztál?
-Jenna. Látszott rajtad,hogy azt akarod,hogy beléd égjek.. hogy az örökpárod legyek. De nem sikerült. Sajnos én már akkor éreztem,hogy Logen lesz az örök.. és nem én. Viszont nekem megmaradt az érzés. Csak aztán találkoztam Larával és kialakult ez.-utalt a kettős örökpárságra.
-És ezért vagy ilyen ellenséges velem?-kérdezte Log.
-Hát,te nem tudom,hogyan viszonyulnál ahoz,aki a te örökpároddal van együtt és ezt végig kell nézned...-nézett mérgesen Logra.
-Jó-jó értem. Nem kell leharapni a fejem.-emelte fel a kezét védekezőleg.
-Nem tudjátok elképzelni,hogy milyen nekem mindennap látni titeket együtt. -sóhajtott fel.-Nagyon.. nagyon rossz.-mondta. Lara összehúzta magát mellete. Lar-ra senki nem gondol. Neki milyen lehet ez? Milyen lehet úgy együtt lennie egy fiúval,hogy annak rajta kívül van még egy örökpárja?
Bátorítolag rámosolyogtam az engem néző Lara-ra.
-És milyen tesztekkel lehet megállapítani,hogy ki az igazi örökpárja?-kérdezte Logen.
-Nagyon sok fèlével. Fájdalmassal.. nem fájdalmassal. De ha nem is fizikai fájdalom van jelen. Lehet,hogy belülről összetörsz.-mondta Mr.Fire.-Csak az a kérdés,hogy Jenna beleegyezik-e?-emelte rám a tekintetét. Elgondolkoztam.
-Nos,ha...-nem tudtam befejezni,mert Logen felrántott ès az ajtó felé kezdett húzni.
-Öt percet kérünk.-emelte fel a kezét és kilökött az ajtón.
-Logen,mi ütött beléd?-kérdeztem.
-Jenn.. figyu.. jól gondold át,hogy mit válaszolsz! Nem akarom,hogy bármi bajod legyen..-mondta.
-Átgondoltam. Elválalom. Nem akarom látni,hogy milyen lehet ha ez jobban kiélesedik. Ki tudja,talán megölne,vagy kínózna.. én nem bírnám ki,tudod jól.-hajtottam le. Szorosan átölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Rendben. Válald el. De akkor együtt válaljuk el. Mindig ott leszek veled. Ezt tudd.-suttogta. Felnéztem rá és magamhoz húztam.
-Tudom.-mondtam és lassan megcsókoltam. Viszonozta,majd megfogta a kezem.
-Akkor,mindenre készen állsz? Bármit meg kell tennünk..-nézett a szemembe.
-Készen állok. Ha te is...
-Készen állok. Sikerülni fog és ez a seggfej leszáll rólunk..-mondta.
-Log! Nem annyira seggfej.. vagyis.. jah.. de nem biztos leszáll.. mi van,ha kiderül én vagyok az igazi örökpárja?-kérdeztem félve.
-Szerintem nem te vagy. De,majd meglátjuk. De ajánlom,hogy ne te legyél.-nyomott egy puszit az arcomra,majd visszamentünk a terembe.
Leültünk a helyünkre.
-Nos,Jenna.. akkor válalod?-nézett rám a mester.
-Válaljuk. Logen mindenhova elkisér. Ez a feltételem.-jelentettem ki.
Összenézett Cameronnal a mesterem,majd megszólalt.
-Rendben,de hogy ha nem tud bemenni az egyik helyre,akkor is a közeledben lesz,ha úgy jó?-nèzett felválltva rám és Logra.
Mi is összenéztünk,majd bólintottunk.
-Remek! Akkor holnap kezdjük a teszteket. Legyetek a házamnál,pontban 5re. Cameron ti pedig 4re! Mindenkinek minden világos?-nézett rajtunk végig. Bólintottunk.
-Nagyon jó! Sipirc órára!-mondta és kiterelt minket az irodából.
Odaléptem Larához és szorosan átöleltem.
-Sajnálom.-suttogtam a fülébe.
-Mit sajnálsz?-fúrta bele a vállamba a fejét.
-Hogy én is az örökpárja vagyok. Nem merek belegondolni,hogy mennyire utálhatsz..
-Nem utállak te buta! Te vagy a legjobb barátom. És az örökpáros dologra visszatérve.. hát így alakult. Csak rendbe jön minden.-engedett el és rámmosolygott. Visszamosolyogtam.
Ránéztem Camre. Engem pásztázott a tekintete. Legszívesebben odamentem volna hozzá és felpofoztam volna... de tudtam,hogy nem tehet róla. A sors akarta így.
Elfordultam és Logenhez lèpve megfogtam a kezét.
-Menjünk.-mondtam.

Késtünk óráról Mr.Fire-rel tartott megbeszélésünk miatt. A tanár elősször mérgesen nèzett ránk,majd mikor megmondtuk,hogy a mesternél voltunk,megenyhülve elküldött minket átöltözni.
A sárkánylovas cucc nagyon menő volt.

Természetesen mint mindig rajtam volt a Logentől kapott nyaklánc. És hiába volt ez csak egy simább ruha,nem egy harci öltözet mégis imádtam
Fiuknak ugyanazok a fegyverek

És ilyen ruha.

Amint kiadta az oktató a parancsot,mindenki felszállt a sárkányára és nyilaival megcélozta a céltáblákat.
Dühös voltam Cam hülye két örökpáros mizériája miatt ezért ahányszor eltaláltam a céltábla közepét,boldogság kerített hatalmába. A feszültség oldódott.
Tüzes nyilaimmal pontosan céloztam. Meg is lepődtem saját magamon.
A tanár is dícsért. A nyakláncom felforrósodott a nyakamban. Elememben voltam az biztos.

Fellángolt a szemem. Nem értettem,miért viselkedem így... tudom,hogy dühös voltam de miért lettem ilyen jó harcossá hírtelen? Kiakartam fejleszteni a sima harckészségem.
Leereszkedten Parázzsal a földre. Odaléptem a kiképzőhöz.
-Elnézést,gyakorolhatnék  íjj nélkül?-kérdeztem.
-Persze,de akkor lángcsóvával harcolsz?
-Pontosan.

És elősször nehezen ment,aztan egyre jobban. Erősnek éreztem magam.. pedig elkellett volna keserednem.
Miért voltam erős? Mert az akartam lenni. Kitartani. Szembenézni azzal a sok megpróbáltatással ami hamarosan vár rám.