Idegesen néztem körbe a teremben.  De hát.. mitől félnek? Mit látnak Logban ami ijesztő lehet? Talán attól félnek,hogy túl erős? Hogy veszélyt jelenthet  számukra? 

Vajon tudják,hogy megmentette az életem?...

Egy évvel ez előtt:

Logen hazajöhetett az első szünetében. Ennek örömére,úgy döntöttünk,hogy elmegyünk egyet sétálni az erdőbe.

Kézenfogva mendegéltünk az ösvényeken keresztül. Tudni illik,ez az erdő a közelünkben ilyen elvarázsolt hely féleség,ugyanis ha jól nyitvatartjuk a szemünket,a legtöbb természetfeletti lénnyel találkozhatunk.
Én is ámélkodva néztem a mellettünk el-el suhanó tündéreket,vagy a fák tövében meghúzódó manókat. Ha ember van a közelben,akkor valamilyen állat alakját öltik fel.
Az a baj,hogy ez az erdő a legtöbb ilyen lény élőhelye.. és hát az elemek közelségében néha veszélyben érzik magukat és védekeznek.
Hát.. ez most is így volt...
Épp egy tisztásra érkeztünk.
Logen magafelé fordított és két keze közé fogta az arcom.
-Hiányoztál.-mondta halkan. Közelebb húztam magamhoz .
-Te is nekem.-suttogtam az ajkaira és lassan megcsókoltam. Ahogy összeért a szánk,hatalmas boldogság kerített hatalmába. A megszokott szikra fellobbant köztünk és a csók egyre érzelmesebbé vált.
Belemarkoltam a hajába,és érzetem ahogy az erő beáramlik az ujjaimba. Mielőtt felgyújtottam volna a haját,kirántottam a kezemet és ellőttem pár lángcsóvát... amik sajnos egy fát találtak el. Amint megéreztem az égett szagot elrántottam magam Logtól és a fa felé fordúltam. Próbáltam kiszívni belőle az összes tüzet.
Már majdnem kész voltam,amikor láttam valamit magamfelé suhanni.
Nem volt időm,hogy elugorjak. Egy pillanattal később belémfúródott egy nyil. Éreztem,ahogy váltogatom az alakjaimat.. pont mint amikor meghal egy elem..
Ijedten hátrahököltem,majd eldöltem.
Logen azonnal odafutott hozzám.
-Jenn!-térdelt le mellém. Még mindig sokkossan néztem a hasamból kiálló nyilat. A vértől átázott a ruhám. A tekintetem Logra emeltem.
-Mi-mi.. mi történt?-suttogtam. Alig volt már valamennyi energiám. Nem válaszolt.Kirántotta belőlem a nyilat mire felsikoltottam.
-Sajnálom. Tényleg,nagyon-nagyon sajnálom.-suttogta és láttam,hogy egy könnycsepp végiggördül az arcán. Letöröltem a cseppett,majd leeresztettem a kezem.
-Szeretlek.-suttogtam erőtlenül.Logen rámnézett,majd kezét a sebre tapasztotta.
Lehunytam a szemeimet és beletörődtem,hogy itt a vég. Egyszer csak valami melegséget éreztem. Lassan kilestem pilláim alól,aztán teljesen kitágult a szemem.
A keze felragyogott.
Belémeresztette az erejét. Annyira jó érzés volt,hogy halkan felnyögtem.
Éreztem,hogy erősebb leszek. Log eleresztette a hasam.
Gyorsan kapkodtam a levegőt,majd felültem.
A seb helyén szinte semmi nem volt,csak a véres pólóm emlékeztetett arra,hogy mi történt. Logenre néztem,majd szorosan átöleltem.
-Köszönöm.-sírtam. Most jöttem csak rá,hogy milyen közel voltam a halálhoz. Ugyanis hiába gyógyulok gyorsan.. minket így a legkönnyebb megölni.
-Nem bírnám ki nélküled.-suttogta,majd megcsókolt.

Log leült az egyik padba és intett,hogy üljek mellé.
Mosolyt eröltettem az arcomra és odasétáltam hozzá. Leültem és hozzábújtam.
-Nem izgulsz az első órád miatt?-kérdeztem.Egyik kezével a hajamat simogatta,a másikkal pedig a kezemet fogta.
-Nem,annyira nem.. csak fura lesz. Bekell majd mutatkoznom mi?-kérdezte.
-Ühümm.-bólintottam.
-Na,de jó.-dünnyögte. Felnevettem. Keze ami eddig a hajammal babrált,a hasamra csúszott.
-Szerinted ez vicces?-mosolyodott el gonoszan.
-Igen,az.-mondtam. Erre.. megcsiklandozott. Elősszőr türtem aztán rávágtam a kezére,majd le is fogtam.
-Ne csikizz.. még meg tudják,a gyenge pontom.-mondtam neki. Közelebb hajolt.
-Tényleg? Szóval.. nem akarod,hogy megtudjanak ilyen dolgokat,meeert...
-Mert még is csak valami kiválasztott vagyok..-mondtam. Logen,már vészesen közel volt. Elnyilt az ajkam,már vártam,hogy megcsókoljon. De ő csak elvigyorodott,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Kapd be.-nyúltottam ki rá a nyelvem,majd elfordultam és kihúzva magam a tanári asztalt néztem.
Egy pillanat múlva megéreztem két erős kart a derekamon. Nem sokkal késöbb pedig a székem helyett Log ölében ültem.
-Nyaaa.. hagyj békén.. nem csókoltál meg akkor hagyj.-biggyesztettem le az ajkam.
-Na ne durcizz.-villantott rám egy ellenállhatatlan mosolyt.
-De durcizok,mert..- a mondatomat nem felyezhettem be,mert az ajka az enyémre tapadt.
Úgy csókolt,hogy beleszédültem!
Mikor elengedett,hevesen kapkodva a levegőt néztem rá.
-Most már ugye nem durcizol?-simított végig az arcomon.
-Nem,most már nem.-mosolyogtam rá.

-Jó napot ifjú idomárok!-hallottam meg Mr.Fire hangját a hátunk mögül.
Minden tűz felpattant a helyéről és megpróbált egyenesen állni.
A mester lassan az asztalához sétált,majd intett,hogy üljünk le.
-Mi láthatjátok van köztünk egy új tűz. Logen,kérlek ülj ki ide,ti meg bátran kérdezettek tőle.-mondta Mr.Fire.
Log kiült egy székre és várta,hogy kérdéseket tegyenek fel neki.
Elősször senki nem mert megszólalni. Aztán valaki feltette a kezét.
Zoé volt az.
-Mi különlegességed?
Logen elgondolkozott,majd megszólalt.
-Gyógyító vagyok. Ha ezt lehet annak mondani,akkor ez.-meghökkenő sóhajok töltötték be a termet. Még egy kéz lendült a magasba.
-Átváltoztattak,vagy későn jött ki az erőd?
-Átváltoztattak.-válaszolt és rámnézett. Elmosolyodott. Néztük egymást.. addig amíg nem jött még egy kérdés.
-Mikor változtál át?-kérdezte Hanna.
-Két éve. Körülbelül.
Még jött rengeteg kérdés,és éreztem,hogy már kevesebben tartanak Logentől. Ennek örültem. Nagyon is.
Egyszer csak Cameron keze is a magasba lendült. Összeszorítottam az állkapcsom. Éreztem,hogy az övé lesz a legrosszabb kérdés.
-Hogy-hogy nem haltál bele az átváltozásba? Miért élsz még?-ránéztem Camre. Ha kitudnám végre valahára azt fejleszteni,hogy szemmel öljek.. már szervezni kéne a temetését.
-Azért nem haltam meg,mert mint látod nem vagyok olyan gyenge.-mondta és végigtáncoltatott az ujjain egy lángcsóvát,majd Cameron felé pöccintette. A láng ha eltalálja a fejét.. nem hiszem,hogy nyugodtan üldögélne még. De mivel Log az utolsó pillanatban a csóvát eltérítette és visszaszívta,nem találta el őt.
Nem ez a kis mutatvány nem volt a legnehezebb. De ha Logen átváltozott alakjára nézünk,már eleve sugárzik belőle az erő.
-És,hogy miért élek? Jenna miatt.-húzta gonosz vigyorra a száját,mire Cameron üvöltve előre ugrott egyenesen Logen felé. Log kitért,majd átváltozva az iagzi lényévé ráugrott Camre. Cameron is felvette ezt az alakját és egymásra hatalmas ütéseket mérve,lángcsóvákat vetve birkóztak.
Mr.Fire is átalakult a lényévé és próbálta szétválasztani őket.
Ijedten összenéztem Larával. Mire ő elhúzta a szájár és elfordult.
Mi a baja Cameronnak?
A két verekedő fejében erőteljesen megszólaltam.
-Ha most azonnal nem hagyátok abba,komolyan mondom én verlek szét mindakettőtöket!-morogtam a fejükben.
Erre Log már abba akarta hagyni a verekedést,és már változott vissza,mikor Cam végig égette a hátát. Logen száját állati üvöltés hagyta el,majd visszavágott.
A szó itt már nem segít. Cselekednem kellet.
Két nyúlványt bocsájtottam ki magamból,az egyiket Logen felé írányítva a másikat Cam felé. Cameront a torkánál ragadtam meg,Logot a mellkasánál. A két szemközti falnak nyomtam őket.
-Elég legyen! Ez egy rohadt osztályterem,nem egy kűzdőtér!-mondtam lángoló szemekkel.
-Mi bajotok van neketek?-kérdeztem és egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Visszahúztam a nyúlványokat és kirohantam a teremből.
Cameron megijesztett. Nem akartam,hogy ártson Logennek. Ha mégegyszer bántani meri,elfelejthet engem örökre.