Mivel nem tudtam kihez forduljak a tudot infókkal megint csak Víziót kerestem fel. Most a konyhában volt.
- Vizió, segítened kell - néztem rá komolyan.
- Mi történt? - vizsgálja a könnyes szemeim.
- Valaki megtámadott az edző terembe, olyasmi ereje lehet, mint Wandának. Az agyamba férközött.
- Szóljunk a többieknek.
- Nem, mert szerintem Bucky halálával van kapcsolatban. A nő azt mondta, neki sokkal jobban fáj. Biztos a fiú elvesztésére gondol.
- Nem lehetünk benne biztosak.
- Vizió a többiek még mindig titkolóznak, nem áll szándékomban megosztani velük információt, ha ők sem teszik.
- De a bátyádra akkor is szükséges lesz, hiszen ki megy majd veled a küldetésre.
- Hát te!
- Nem, ne haragudj, de nekem sok a dolgom.
- Nekem is az. Meg kell oldanom ezt. Ha egyedül nem engedsz, gyere velem.
- Alice... Ez zsarolás.
- Nem én ezt inkább megállapodásnak nevezném.
Sóhajt egyet, majd bólintva jelzi, hogy benne van. Mosolyogva hagyom el a szobát, mire bele ütközöm Nickbe.

- Hová-hová húgi?
- Nickhez megyek, beszélni akart velem valamiről.
- Elkísérlek.
- Dehogy. Menjél és csinálj inkább valami kaját éhen halok, ha vissza jövök pedig megesszük.
- Hát, oké - egyezik bele esetlenül.
Tovább menve azonban a karomat kapják el.
- Hé, Alice! Mit szólnál egy új ruha próbához? - kérdi Stark.
- Most nem mehetek Nick hivatott.
- Ráér a félszemű kalóz, na gyere - kezd el húzni, de ellent tartok.
- Tony, ha vissza jövök, oké?
- Na jó, de akkor a kesztyűket is.

Nevetve mentem tovább beszálltam a liftbe, ahol "meglepő,,  Natasha várt.
- Szia.
- Szia.
- Merre?
- Nickhez.
- Akció?
- Nem, csak valamit szeretne közölni velem.
Kis csend ült közénk, majd Nat teljesen felém fordult.

- Mi lenne, ha délután elmennénk valahova. Te, én meg esetleg Wanda.
- Ömm... Persze, benne vagyok, miért is ne?
- Szuper, akkor 6-kor a bejáratnál?
- Jó.
- Szólok Wandának.
- Rendben - biccentek, majd amint kinyilik az ajtó menekülök. Miért most kellek mindenkinek?
Azon csodalkozom, hogy még nem akadtam...
Még a gondolat menetemet sem fejeztem be. Egy hűvös szél kíséretében két kar fonódott a derekamra.

- Szia - zizzegte a fülembe, miközbe állát a vállamra fektette. - Mizú?
- Épp Nickhez megyek.
- Küldetés? Benne vagyok, úgyis ki akartam már mozdulni.
- Nem csak beszélni akar velem - intem le, mielőtt bele éli magát.
- Kár. Vagyis nem, szerettem volna veled lenni egy kicsit. Kettesben.

- Na, most már nem menekülsz előlem?
- Nem is menekültem! - kérte ki magának.
- De igen. Mindig. Sosem voltunk kettesbe.
- Bocsánat - furta fejét a vállamba mire a hajszálai csikalandozni kezdték az arcom. - Hogy tehetném jóvá?
- Hm... - gondolkodtam el.
- Mi lenne, ha elvinnélek vacsizni. Nevezzük randinak. Mit szólsz? Ma este?
- Ma nem jó, mert a lányokkal megyek.
- Randizni?
- Dehogy - kuncogtam. - Vásárolgatunk, meg ilyenek.
- Rendben, akkor holnap.
- Rendben.
- Rendben.
Ismétli meg majd hirtelen előttem terem és egy csókot nyom az ajkaimra.
- Már nagyon várom - mosolyodik el.
Viszonzom, majd hirtelen eltűnik, de a mosolyom meg marad.