A sötétből felébredve majdnem szétrobbant a fejem. Nem csak az emlékképek okozta fájdalom miatt, hanem a terembe, ahol elfektettek a kanapén mindenki üvöltözőt.

- Értsd meg Pietro nem tudunk semmit sem tenni, nem találkoztam még hasonlóval sem – mondja Tony.

- De miért csak rám nem emlékszik?

- Nem tudom, hogy lehet az ereje nem akarja... - megállt és elgondolkodott, majd a táblához lépet, miközben én is felültem. – Lehetséges, hogy Alice és az ereje vetélkednek a teste felett. Mi van, ha az ereje meg akarja gátolni Alicet az érzésekben. Akkor Alice elvesztené a szeretett érzését. Majd a többit. A másik feltételezésem pedig, hogy hozzád kapcsolatos a változás ami miatt az ereje át vette az írányítást.

- De miért akarna az erőm felém kerekedni? – teszem fel a kérdést, mire mindenki felém fordul.

- Talán mert túl sokáig tartottuk vissza.

Felálltam, majd elakartam menni, de az ajtóban állt Nick, aki nem engedet ki.

- Engedj ki Nick, kell valami fejfájás csillapító.

- Majd hozok neked, de neked itt kell maradnod.

- Miért?

- Van egy kis problémánk az erőddel.

Mivel erről én is tudtam hallgatam rá és vissza ültem. A legtöbben elmentek, csak Hulk szolid változata és Tony maradt vizsgálatokra. Nick ahogy ígérte hozott gyógyszereket, majd elment. A sok kísérlet ellenére nem tudtam felébredni rendesen, mintha folyamatosan álmos lennél és nem tudsz sem felkelni, sem elaludni. Amikor fel kellett volna állnom, nem tudtam, mert vissza dőltem a kanapéra. A vizsgálatokat nem részletezném, mivel halálosan unalmasak voltak. Azonban nem voltak eseménytelenek. Volt mikor erőm kitört és a két tudós a falon kötött ki. Amikor megfogta a kezem az fel izzott és elkellett ejtenie. Amikor felfelé fordította a tenyerem egy oszlop égette át a plafont.

- Ennyire fáradt vagy? – kérdezte Tony, mikor kidőltem az ágyon, most már 10.-szére.

- Kicsit.

Újból felültem és vártam mit csináljak.

- Hunyd le a szemed.

- Akkor elalszom.

- Nem baj.

Tettem amit mondott, majd pillanatok alatt elaludtam, vagyis inkább olyan volt, mintha kómába estem volna, úgyan is mindent hallottam. Hallottam gépek kattogását, a beszéd hangokat és a papír sercegését. Majd egy üveg törés és a kómának vége és teljesen éberen ülök fel. Ez mind szinte egy másod percig tartott, de mintha teljesen kicseréltek volna. Pietro is bent volt már a terembe és éppen lehajolt a levert lombikért. Mire elmosolyodtam. Aranyos volt. Megint a fejfájás. Felszisszenésemre Pietro már mellettem is termet és a kezet szorította.

- Mi a baj?

- Semmi, csak megint fáj a fejem.

A mondatomra elmosolyodott. Nem értettem miért teszi, de szinte letörölhetetlennek bizonyult az arcáról. Tony is mosolygot, azonban ő most felsegített, majd együtt átmentünk a szobámban ahol már Nick ült a kanapén.

- Rád bízom, segíts neki – mondta Tony, majd kiment és kettesben maradtunk.

Leültem a fiú mellé, majd figyeltem. Kezében egy mappát tartott, szeme pedig könnyes volt. Nem akartam megkérdezni mi a baj, így csak a vállára hajtottam a fejem. Végül letette a mappát az asztalra és én elolvashattam. Árva kísérlet 1. fázis. Felnéztem a bátyámra magyarázatért, de csak elfordította a fejét. Kinyitottam hát és elkezdtem olvasni.

Kísérlet 1

neme: lány

neve: ismeretlen

kora: 5 hónapos

A kis lány táplálékába kevertük az egyes anyagot és várjuk a hatását.

Hatás, szem szín változása.

Keverék kettes:

Hajszín változás.

Keverék hármas:

semmi.

Keverék négyes:

A lány felgyulladt, de a lángok nem égetik. Tudós 23-mat felgyújtotta. Alany 5-öt megtámadta és megölte. Egyedül alany 3-mat engedi közel.

Alany 3.

neme:fiú

neve: Nickolas

kora: 2 év

Sikeres kísérlet!

Ez én voltam? Nem is értem. A többi papír leírta a képességeim fejlődését, de elvileg a hármas fázis hatásait nem tudták ki deríteni. Nick rámutatott az egyik papírra, amit végül a kezembe vettem és elolvastam. Egy örökbe fogadási nyilatkozat volt. Szülők ki léte titkolt. Megjegyzésként pedig oda volt írva, hogy alkalmazkodók. Nickolas: feszült, magányos lélek. Másik: Forrófejű.