Elkezdtem hevíteni, de semmit nem használt ugyan olyan sebességgel jött felénk mintha semmit sem tennék, majd a mögötte levő kő felvillant és elkezdte magához húzni. Nem nőt meg az önbizalmam, mivel, még mindig közeledet, mire Thor is elhajította a kalapácsát, de az csak nagyot csattant a fényes fején, semmit nem hátrált. Mire annyira közel ért, hogy kirázott a hideg.

- Ne félj tőle - szólalt meg mögöttem Clint.

- Ezt meg honnan veszed?

- Remegsz és a félelem blokkolja az erődet is. Nem tudsz 110%-ot nyújtani.

- Nem félek - rázom meg a fejemet, majd összeszorítom a szám. - Rettegek.

- Nem kell, itt vagyunk és megvédünk.

- Mit Hulk haragjától? Ezen van még egy plusz, elpusztíthatatlan réteg.

- Nem az - vág közbe Thor. - Ha eléggé felhevíted elkezd olvadni és az a kő fogságba ejti.

- Nem megy.

- Egyedül nem is - szólal meg egy hang mögöttem, mire majdnem elsírom magam.

- Nick.

- Gyerünk húgi, együtt sikerülnie kell .

Az ő szeme is kéké változott, majd megfogta az egyik kezemet, mire éreztem, hogy az erőnk egyesül és ő is felemeli a szabad kezét. Az erő egyesítés kívülről úgy látszik, hogy az erő összeolvad, így egy tűz sugár hasít végig a levegőn körülötte szikrákkal és természetesen sokkal gyorsabban. Ahogy a kék és a narancs fény egyesül. Belül azonban ez sokkal több. A két lélek egyé váll és érezzük azt mit érez a másik és mi határozzuk meg ebből melyiket használjuk ki. A félelmet, a határozottságra cseréljük. A két test közötti távolság is elmosódik és szinte már eggyé válunk. Hatalmas fény miatt a többieknek muszáj lesz eltakarni a szemüket. Hatalmasabbnak éreztük magunkat mint valaha, majd egy pillanat alatt ezt a hatalmas erőt egyenesen a szörnyre összpontosítottuk, mire az hátra esett és elkezdet olvadni. Ordított fájdalmába. Nem rajtunk múlt már mi történik vele, így mikor már eltűnt és a kő már csak pislákolt abba hagytuk, majd éreztem, ahogy eltűnik a kapcsolat. Mikor kinyitottam a szemem Nick szemébe néztem, majd mindketten kiájultunk.