Fáradtan emelem fel a fejemet a padról, amikor meghallottam a csengő hangját. A tanár már elhagyta a termet, és a többiek is pakolásznak. Készülnek a következő tanórára, vagy egyszerűen csak előveszik a kajájukat. Nagy nehezen feltápászkodom a padomtól és kivánszorgok a teremből.

-Mi tartott eddig Lena?-szólít meg két barátom közül az egyik.

-Nem látod rajta hogy félig alszik?

-Attól még jöhetett volna kicsit gyorsabban...végülis szünet van, nem ilyenkor kell aludni, hanem órán.

-De tudod, hogy ő mindig alszik, amikor csak tud...

-Srácok, nem tudom feltűnt-e...de én is itt vagyok!-mondom nekik kicsit még álmosan.

-Tudjuk!-vágják rá egyszerre. Néha kísértetiesen együtt tudnak gondolkodni, pedig nem is testvérek.

Amikor kiértünk az udvarra elindultunk a már megszokott helyünk felé. Az udvar végében van egy fás rész, ahol van egy pad eldugva, kívülről nem is látszik. Vannak még ilyen "lebegő" padok is, mi mégis ezt a kis "titkos" helyett szerettük. A legtöbben észre sem veszik, ami nekünk nagyon is jó...Szinte már törzshelyünkké vált. Amikor odaértünk én rögtön felültem a pad támlájára, Mark az egyik, Logan pedig a másik oldalamra.

Az elején elég semleges témákról beszéltünk, majd eszembe jutott valami amit tegnap láttam.

-Ti is láttátok tegnap a tv-ben azokat a gyilkosságokat?-a két fiú értetlenül nézett rám, én pedig elfojtottam egy sóhajt.-A két halott őrt, és egy titkárnőt. Ráadásul az ügyvéd akinek az irodája előtt történtek el is tűnt.

-Jaaa tényleg. Az a szőke, dögös titkárnős ugye?

-Nem gondolod hogy ez egy kicsit...ahh mindegy!-legyintettem, mert tudtam hogy úgyse számít ha rászólok, hogy nem illik így beszélni a nőkről. -Igen arra gondoltam.

-Igen láttam.

-Logan?-fordultam fekete hajú barátom felé.

-Jah, mi?-fordult felém, és nagy nehezen elszakította a tekintetét az udvar túloldaláról. Követtem a tekintetemmel az irányt amerre nézett, és megláttam egy lánytársaságot. Hát persze! Mi mást?!

-Láttad tegnap a tv-ben a gyilkosságokat és eltűnéseket?

-Öhm, azt a dögös titkárnőset?

-Igen!-néztem rá szúrós szemekkel.

-Láttam, miért?

-Szerintetek nem furcsa?-kérdeztem tőlük, ők pedig mostmár teljes figyelmükkel megtiszteltek.

-Hogy érted ezt?-nézett rám kérdőn Logan.

-Hát ha ott volt három halott, az eltűnt ügyvédet miért nem ölte meg?

-Nem tudom. Lehet hogy bosszút akart állni, és elvitte megkínozni.

-De miért nem ott kínozta meg? Állítólag a kamerák és a biztonsági rendszer is ki volt kapcsolva. Senkinek nem tűnt vona fel. Reggelig ráért volna.

-Talán annál tovább akarta...Nem tudom Lena! De miért érdekel ez téged ennyire, ez csak a szokásos eltűnés. Mindig vannak ilyenek, a tv és az újságok mindig nagy dobra verik. Nem kell ezen csodálkozni.

-De fiúk...

-Lena, egyet kell értenem Logannal. Mindig vannak ilyenek. Tudjuk hogy lelkiismeretes lány vagy. Nem a te hibád, stb stb. Ne akadj fenn ezen. Inkább készülj a töri dogára!

-Jaj tényleg abból még dogát írunk! Szerinted ki mellé üljek?-lendült bele rögtön a dologba Logan.

-Nem tanultál semmit ugye haver?-kérdezte nevetve a szőke. Az én gondolataim még mindig az előző téma körül forogtak, de azért fél füllel hallottam a fiúk beszélgetését.

-Dehogyis!

-Ha el tudod mellőlem ültetni azt az idióta Britanny-t akkor beülhetsz mellém.-ajánlotta fel nagylelkűen Mark. Logan pedig rögtön lecsapott a lehetőségre, hogy egy okos diák mellé kerüljön. Mark ugyanis az osztály egyik legjobban tanuló embere, de nem azért mert folyton megcsinált mindent, vagy minden idejét azzal töltötte volna hogy a könyvei felett gubbaszt...csupán zseni! Sose csinál házit, de a tanárok mindig elnézik neki.

-Lena, a szüleid még mindig a kórházban vannak?-felkaptam a fejemet a nevem hallatán és próbáltam értelmezni a kérdést. Miután ez sikerült válaszoltam a még mindig engem figyelő Marknak.

-Igen, egyelőre még ott van dolguk. Azt hiszem két nap múlva mennek vissza a laborba.

-Annyira jó dolgokat csinálnak a szüleid, egyszer én is hasonló munkát akarok. Nem csupán orvos akarok lenni, hanem ilyen különleges, furcsa esetekkel szeretnék foglalkozni. Azóta felkérték mégegyszer őket egy nyomozáshoz?-nézett rám csillogó szemekkel a barátom. Azóta is bánom, hogy elmeséltem neki, hogy a szüleimet felkérte a nyomzó iroda egy ügyhöz, folyton ezen kattog. Nagyon lelkes ezzel a témával kapcsolatban. 

-Nem, azóta még nem kérték fel újra, és szerintem már nem is fogják.

-Miért?-hökkent meg Mark.

-Mert az egy egyszeri eset volt.

-Miért?

-Mark fogd már be!-dörrent rá Logan.

-Most miért?

-Mert...-azonban a fiú nem tudta befejezni a mondatát, mert közben becsengettek.

Unottan álltam fel és indultam el befelé.

/*\

Mindeközben a belvárosban egy eléggé ideges férfi ült egy ezüst autóban. Ugyanúgy mint az előtte és mögötte lévő sofőrök nyomta a dudát és nem éppen türelmesen várta hogy tovább mehessen. Mikor végre ez teljesült sóhajtott egyet és elindult a város külső körzetében lévő parkhoz. Nagyon szerette azt a helyet és sok gyerekkori emléke is kötődött ide.

Egy 20 perc múlva oda is ért egy kisebb parkolóhoz.  Üres volt az egész, ahogy az általában lenni szokott. Kényelmesen beállt, miután kiszáltt megigazította fekete öltönyét és a hátsó ajtóhoz lépett. Kinyitotta és egy 30-as éveiben járó, vörös nő szállt ki onnan. Rámosolygott a nőre, azonban az továbbra is bárgyú tekintettel nézett előre. Ezen a férfi még inkább elmosolyodott és elindult. Miután megmásztak egy kisebb dombot felbukkant egy gyönyörű, csillogó vizű tó. A férfi ügyet sem vetett most rá, és elindult balra a tó mentén. A fákat kikerülve jutott el egy újabb dombig, amit megkerült és lehajolt. Egy kívülálló azt hitte volna a földet vizsgálja vagy valami hasonló. Azonban az öltönyös alak, csak megfogott egy fűcsomót és felhúzta. Egy ajtó nyílt fel, aminek a tetején fű és moha nőtt, így teljesen észrevehetetlen. Alatta egy lépcsősor bújt, és meg sem várva a mögötte álldogáló nőt elindult lefelé. A nő szó nélkül követte, majd miután az öltönyös úgy vélte hogy bent van megnyomott egy gombot a falon és az ajtó becsukódott. Azzal párhuzamosan pedig az alagútban lévő lámpák felgyúltak. A férfi kigombolta az öltönyét, majd zsebre dugott kézzel sétált tovább.

Nem sokkal később az alagút kiszélesedett és egy terem lett belőle. 5 ember tartózkodott ott. Ebből 4 harc gyakorlatokat végzett, 1 pedig egy számítógép előtt ült és papírokra írogatott. 

A férfi elégedetten nézett körbe, majd magához intette a számítógépest. Az készségesen felállt és sietett is gazdájához.

-Igen, uram?-kérdezte kissé fátyolos tekintettel.

-Vezesd körbe a nőt!-mondta hideg, ellentmondást nem tűrő hangon. A férfi bólintott egyet majd hátat fordított. Az öltönyös ránézett a nőre, majd nyugodtan rászólt-Kövesd őt!

Miután ott hagyták körbenézett mégegyszer és elégedetten konstatálta, hogy minden rendben megy.

A teremben elég drágának tűnő berendezések voltak és hasonlítot egy kémlaborra. Végülis ez volt a cél. Az öltönyösnek igen kifinomult ízlése volt, így ügyelt a tisztaságra és a bútorok sorrendjére, elrendezésére. Erről beugrott neki még egy dolog, így elindult a terem jobb oldala felé. Gyorsan átért a mellékfolyosóra, ahol benyitott az első ajtón. Egy apró szobába jutott, ahol csak egy kisasztal és egy ágy volt. Horkolás töltötte be a szobát, a férfi pedig megrúgta az ágyat. A benne alvó ember szeme kipattant és felpattant.

-Igen, uram?

-Mindent tisztán tart?

-Igen uram!

-Éjszaka takarít?

-Igen uram!

-Remek!-mosolyodott el a férfi, majd elhagyta a szobát.