Mi ez a hangos csörgés?

A szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban.

Már világos volt, s a nap besütött a szobámba.

Kezembe vettem a telómat, s láttam, hogy Mei hív.

Fogadtam a hívást.

-Jó reggelt Minghao!-hallottam meg aranyos hangját, mire rögtön elmosolyodtam.

-Neked is.-szóltam bele a telefonba kicsit álmoskás hangon.

-Most keltél?-kérdezte, s hallatszott, hogy mosolyog.

-Igen.-válaszoltam.

-Ma el kéne mennünk pár helyre az esküvő miatt. Fél tizenegyre megyünk az esküvőszervezőhöz.-jelentette ki.

Oké, szólhatott volna tegnap, de mindegy.

-Jó, akkor nekiállok készülődni. Szia Mei.-köszöntem el, majd kinyomtam a hívást.

Próbáltam gyorsan végezni a reggeli rutinomat, mert nem sok időm volt rá.

Reggelit se ettem, mert közben írt a leendő feleségem, hogy idejön kocsival, együtt megyünk oda.

Őszintén én annyira nem várom az esküvő szervezési részét.

A sok telefonhívás, órákig beszélgetés a szervezőkkel...

Kinek van kedve ehez?

Én inkább az esküvő napját várom.

De ahoz szükségesek az előkészületek is, szóval muszáj ezeket kibírnom.

Persze a nők ezt élvezik, hogy kiválaszthassák a színeket, a díszítést meg az ilyeneket.

Meghallottam a csengőm hangját, ami azt jelenti, hogy ideért.

Remélem hamar lerendezzük ezt, és nem kell órákig ott ülni.

-Szia Mei!-nyitottam ki az ajtót, majd magamhoz is öleltem az előttem álló lányt.

-Szia.-suttogta, miközben a karjait a nyakam köré fonta.

-Mehetünk?-tolt el picit magától, én erre pedig bólintottam.

Legyünk túl rajta minél előbb.

Beültünk a kocsiba, az út nagyrésze azzal telt, hogy Mei magyarázta, hogy eddig mik az elképzelései.

Szeretem meg minden, de most nagyon untam a beszélgetést.

Ezzel engem nem nagyon lehet lekötni.

Miután kiszálltunk a kocsiból, az ujjait az enyémekre kulcsoltam, s így mentünk be az irodaházba.

Köszönés után helyet foglaltunk a szervezővel szemben.

Mindketten bemutatkoztunk, és ő elkezdte mesélni, hogy miben tudnak segíteni nekünk.

-Mindent vállalunk a díszítéssel kapcsolatban, ahogyan az ételekkel is. Az esküvő templomi része után minden a dolgunk.-magyarázta, de én csak annyit hallottam, hogy blah, blah, blah...

Miért unatkozom ennyire?

-Oh, és a lakodalmat is önök szervezik?-kérdezte lelkesen Mei.

Milyen szép virág van az egyik polcon.

-Persze. A zenét, a piákat mindent.-mosolyodott el a velem szembe ülő pont akkor, amikor rá néztem.

Inkább folytattam a mögötte lévő polc tanulmányozását.

-Mi lenne az esküvő fő témája?

Hm... Egy váza... Két váza... Három váza...

De szép az a szobor vagy mi...

-Hát én valami modernre gondoltam.-válaszolt a párom.

Én inkább számolgattam az asztalon lévő dolgokat.

Esküszöm úgy érzem magam mint az iskolában.

Ők ketten nagyon jól elbeszélgettek, de tulajdonképpen nem jutottak semmi értelmesre azon kívül, hogy Mei közölte, hogy mikor lesz az esküvő.

Ezen kívül semmi érdekes nem hangzott el, és én végiguntam az egészet.

Na mindegy, mostmár vége van.

-Minghao, haza kell mennem.-utalt arra a barátnőm, hogy ma nem tud nálam aludni.

-Oké. Szia Mei.-hajoltam közelebb hozzá, majd megcsókoltam.

A gyors szájpuszi után kipattantam a kocsiból.

Miután bementem a házba, a kezembe vettem a telómat.

Volt pár értesítésem, a legtöbb a tegnapi képemre érkezett.

Ma is kéne posztolni valamit...

Kis gondolkodás után arra jutottam, hogy gyors csinálok egy képet a tükörnél.

Miután megvolt, ki is posztoltam.

Pár perc múlva megnyitottam, és olvasgattam a kommenteket.

kedveli: @meiiimeiii és 4367 személy

@xu_minghao_o 🙈❤️

Kommentek(11)

@meiiimeiii Már most hiányzol😍

@xu_minghao_o @meiiimeii te is❤️

Válaszoltam a kommentek egy részére, és vártam, hogy Jun reagáljon valamit.

Hiába bámultam a telefonom, nem jött olyan értesítés, ami vele kapcsolatos.

Egy ideig járkáltam a lakásba, aztán leültem enni.

Még valamikor hagytam itt valami tésztát, ami még jónak nézett ki, ezért gyorsan megmikróztam.

Finom volt, elég gyorsan meg is ettem.

Miután végeztem az étkezéssel, visszamentem a szobámba, és megnéztem az értesítéseimet.

Sok like és komment jött azóta, de Jun sehol.

Csalódottan mentem ki a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét.

Unalmamban kerestem valami tűrhető műsort.

Igaz, hogy már láttam párszor, de nem baj.

Egy ideig a tévét bámultam, aztán amikor meguntam, bekapcsoltam a videójátékom.

Persze ez se volt olyan szórakoztató, mint akkor, amikor Junhui itt volt.

Tök jó lenne, ha most itt lenne velem, és nem egyedül játszanék.

Azután, hogy befejeztem a játékot, visszamentem a szobámba, és megint ránéztem a telómra.

Amint feloldottam, elmosolyodtam.

@wen_junhui_  kedveli a fényképedet

Ez az!

Talán lesz esélyem rá, hogy ne utáljon.

Szinte gondonkodás nélkül nyitottam meg a beszélgetést.

Az ujjaim maguktól írták meg az üzenetet, és már el is küldten neki.

Minghao

Szia! Mizu?

Junhui

Szia.
Semmi.
Mit akarsz?

Minghao

Naa, Junie~ ne legyél ilyen.😢
Hiányoltalak a videójátékozásnál.

Alig mertem elküldeni az üzenetet, de lesz ami lesz alapon végül rányomtam a küldés ikonra.

Junhui

🙂

Minghao

??

Junhui

Unatkozol?

Minghao

Ja.
Te mit csinálsz?
Otthon vagy?

Junhui

Igen.
Én is unatkozom.

Ezaz!

Mostmár csak rá kell vennem, hogy átjöjjön.

Minghao

Átjössz?😊

Junhui

Át, de most én fogok nyerni!

Junhui, azt hittem nehezebb lesz, de ezekszerint egyszerűbb, mint gondoltam.

De ez továbbra is így marad?...

Sziasztook! :3

Remélem tetszett a rész, ha igen likolj és komizz❤️