🕊

Megrendülten hagyja el
Hevesen a termet,
Vissza se néz, taxiba száll
S már otthon is termett.

Zakatoló szívvel
Ül le a kredencre,
Gondolatai elterelik
Figyelmét egy percre.

„Evilági, ki ilyet tesz?
Tán rosszba csábult?
Ő maga sem tudja tán,
Elé más világ tárult."

Hívják is az őrsről,
Nem más az, társa
Kinek néha ugyan
Sokat kotyog szája.

Most is mondja egyből
„Jeon, ez nem helyes!
Főnöknek lehetséges,
Nem te vagy a jeles!"

A telefont lecsapva
Mered maga elé
Csütörtöknek immár
Elért végefelé.

🕊