Másnap reggel nem volt túl sok kedvem felkelni. Szívesen lustálkodtam volna még, de sajnos tanítási nap volt és iskolába kellett mennem. Mikor felébredtem láttam, hogy Atsuya már nincs ott mellettem, így azt a következtetést vontam le, hogy már rég munkában van. Ránéztem az órára és kipattantam az ágyból, ugyanis 10 percem volt már csak, hogy beérjek az iskolába, mielőtt a kapukat bezárják, én pedig elkések. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhámat, majd rohantam is az iskolába. Épp, hogy csak sikerült beérnem. Levegő után kapkodva rontottam be az osztályterembe.

- Mei jól vagy? - futott oda hozzám Miki.

- Azt hittem nem fogok beérni! Még arra sem volt időm, hogy felhívjam Atsuya - t. Ma lesz az első napja és sok sikert akartam kívánni neki. Már nem volt otthon mikor felkeltem.

- Várj csak! Te együtt aludtál vele?

- Igen, de semmi olyan nem történt! Csak aludtunk ennyi!

- Tehát akkor már hivatalosan is együtt vagytok? - én bólintottam egyet, majd leültem a helyemre. Meglepetésemre nem Satsuki jött be ma órát tartani, hanem az iskola egyik másik tanára.

- Szerinted mi van Shishio - val? Furcsa, hogy ma nem jött be.

- Gőzöm sincs! Biztos beteg lett. Nem látogatjuk meg suli után Atsuya - t?

- Nem hiszem, hogy zavarnunk kellene! Szegénynek biztos van úgyis elég gondja. Ha végeztünk, akkor felfogom hívni! - Az órák hamar véget értek. Én pedig állításommal ellentétben először nem Atsuya - t, hanem Satsuki - t hívtam fel.

- Halló! - szólt bele a telefonban.

- Mei vagyok! Láttam, hogy ma nem jöttél be az iskolába és gondoltam megkérdezem, hogy a mai különóra meg lesz e tartva?

- Ne haragudj, hogy nem szóltam! Az anyám és a testvéreim jöttek látogatóba, ezért nem mentem be. Mi lenne, ha átjönnél hozzám és ott tartanánk meg az órát?

- Én nem szeretnék zavarni!

- Ugyan már nem zavarsz. Tudod már, hogy juss ide ugye?

- Igen persze. Akkor indulok is! - kinyomtam a telefont és elindultam Satsuki háza felé. Út közben fel akartam hívni Atsuya - t, de nem vette fel. Biztos sok a dolga, ezért nem ér rá. Miután megérkeztem, bekopogtam az ajtón.

- Mei örülök, hogy itt vagy! - köszönt Satsuki és beengedett a házba. A nappaliban már ott ült, egy idősebb nő, a földön pedig három ötéves korú gyerek játszott.

- Elnézést a zavarásért, én már itt sem vagyok! - fejet hajtottam és már indultam volna, de Satsuki elkapta a csuklómat.

- Nem kell elmenned! Egyáltalán nem zavar, hogy itt vagy! Anya, ő Nagano Mei az egyik diák az osztályomból! - én idegesen tipegtem egyik lábamról a másikra.

- Nagano Mei vagyok nagyon örülök, hogy megismerhettem! - biccentettem egyet a fejemmel, miközben éreztem, hogyha nem menekülök el, akkor el fogok ájulni.

- Én is nagyon örülök. Ha a fiam nem szól előre, hogy a tanítványa vagy, akkor meg mertem volna esküdni rá, hogy a barátnője vagy.

- Nekem van vőlegényem asszonyom!

- Szóval férjhez mész? Furcsa, hogy ilyen korán adnak férjhez. Na és szereted azt akihez hozzámész?

- Igen természetesen! - ami igaz is volt, hiszen tényleg szeretem Atsuya - t.

- Ennek nagyon örülök. Tudod rengeteg olyat láttam már, hogy a szülők a lányukat egy férfihoz adják, akit nem szeret. Örülök, hogy téged nem fenyeget ez a veszély.

- Mi lenne a mai lecke? - kérdeztem Satsuki - t, mire az anyukája válaszolt helyette.

- Ma én fogok mesélni arról, hogy milyen szülőnek lenni!

- NA ez a téma nagyon tetszik! Kár, hogy Atsuya nem hallhatja!

- A vőlegényed neve Atsuya? Mármint Yamada Atsuya?

- Igen. Én már tudok arról, hogy mi volt közte és Azusa San között, szóval nem kell aggódnia!

- Tehát, akkor elmondta neked a dolgokat a gyerekkel kapcsolatban is? - Na itt kis híján hátas dobtam. Mégis  miféle gyerekről beszél itt nekem?

- Milyen gyerekről van szó?

- Ne haragudj, ne is törődj vele!

- Kérem árulja el! Jogom lenne tudni róla vagy nem?

- Igazad van! Mikor a lányom behálózta azt a fiatal fiút, nem akart tőle semmi komolyat. Túl voltak egy éjszakán, mikor a lányom közölte velem, hogy terhes. Nagyon félt, hogy ki fog derülni a félrelépése, ezért a fiú tudta nélkül elvetette a gyereket! - na nekem itt fordult fel a gyomrom! Mégis hogy volt képes megszabadulni a saját gyerekétől, ráadásul Atsuya tudta nélkül? Neki talán nem lehetett beleszólása a dolgokba?

- Azt hiszem nem akarok többet hallani erről! De szeretném, ha elmondaná milyen szülőnek lenni és én már itt sem vagyok!

- Tudod, szülőnek lenni a legcsodálatosabb dolog a világon. A tudat, hogy egy élet növekszik a hasadban, aki a szemed előtt cseperedik fel, leírhatatlan érzés. Azt mondják, hogy a világon az anya szeretete a legerősebb dolog, ezt tarts észben Mei Chan! - én kicsit elérzékenyültem ugyan, de nem tudtam kiverni a fejemből, a gyerek históriát. Gyorsan elköszöntem, majd siettem vissza, hogy beszélhessek Atsuya - val. Már elég későre járt, így nem csaptam túl nagy zajt. A szobában, már szinte korom sötét volt, csak az asztali lámpa fénye világított. Atsuya a íróasztalra borulva aludta az igazak álmát, körülötte, pedig rengeteg papír volt. Nem volt szívem felébreszteni, ezért fogtam egy takarót és a hátára terítettem és adtam egy puszit az arca jobb felére.

- Mei ne haragudj! Csak kicsit sok volt a munka! - motyogta, én pedig elmosolyodtam.

- Akkor gyere aludni! Holnap reggel majd segítek neked befejezni ezt itt! - mutattam a nagy halom papírra.

- Egy angyal vagy! - ölelt magához, ln pedig nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki, amit Satsuki anyjától megtudtam.

- Atsuya, én tudok mindent Azusa - ról meg az elvetett gyerekről! - erre hirtelen az arco komoly lett és már nem mosolygott.

- Honnan tudtad meg?

- Azusa anyja mondta meg. tudod ő meg Shishio testvérek!

- Mit kerestél te nála? - emelte fel a hangját, én nem tudtam mit válaszoljak neki.

- Nem jött ma be az iskolába és érdekelt, hogy miért, ezért elmentem hozzá, de hidd el semmi sem történt vele! - a szemeimben már ott gyülekeztek a könnycseppek és már szaladtam is volna ki, de Atsuya hátulról átölelt és nem eresztett el.

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani! Inkább neked lenne okod utálni engem, de hidd el, hogy nagyon rosszul esett, amiért nélkülem döntötte el az egészet! - elengedett és leült az ágyra.

- Nem haragszom rád elvégre nem a te hibád ami történt! egyébként is lesz még gyereked Atsuya!

- Akik majd olyan szépek lesznek, mint te ugye? - én bólintottam egyet, majd nekidőltem a mellkasának.

- Egyébként milyen volt az első napod igazgatóként?

- A körülményekhez képest jó. Az ott dolgozók mind segítettek nekem és jó volt látni, hogy mennyire összetartó csapatot alkotnak. Kicsit még mindig félek ettől az egésztől Mei!

- Ne aggódj minden rendben lesz. Tudom, hogy menni fog! - erre Atsuya, hirtelen elfordította a tekintetét.

- Kivirágzott! - a szája mosolyra húzódott, majd az ablakban lévő kis virágra mutatott.

- Miért lettél hirtelen ilyen boldog?

- Ezt a virágot karácsony előtt ültettem, amikor eldöntöttem, hogy meg akarom kérni e kezedet. Biztosan látta, hogy minden rendben megy közöttünk és ezért virágzott ki!

- Ha te mondod! - nevettem el magam és egy csókot nyomtam a szájára. kezdem egyre jobban azt érezni, hogy tényleg Atsuya számomra a tökéletes és anyámék tényleg jól választottak nekem. Most már csak le kell győznöm az esküvők iránti félelmemet és tényleg minden rendben lesz.