A hétvége hamar eltelt és ismét iskolába kellett menni.  Mondjuk én ezt annyira nem is bántam. Sajnos bekövetkezett az, amitől mindenki félt és Atsuya apja tegnap éjszaka meghalt. Nagyon szívesen ott maradtam volna vele, hogy kicsit könnyebb legyen neki, de bezárkózott a szobájába és senkinek sem volt hajlandó kinyitni. Az anyukája nagyon aggódik miatta, amit meg is értek. Szegénynek hirtelen a nyakába zúdult egy egész cég, aminek vezető kell és az csakis ő lehet. Miután megérkeztem az iskolába, Miki már várt rám.

- Na mesélj, hogy van Atsuya?

- Átmentem hozzájuk idefelé jövet, de nem akar látni senkit. Az anyja attól fél, hogy depressziós lett. Bárcsak egy kicsit enyhíthetnék a fájdalmán Miki!

- Hé nyugi, minden rendben lesz. Eltelik néhány nap és Atsuya újra itt lesz velünk az iskolában!

- Nem ő már nem fog többet ide járni.

- Ezt meg, hogy érted Mei?

- Az apja halála előtti napon megígérte neki, hogy ha ő nem lesz átveszi majd a cég irányítását. Bele sem tudok gondolni mekkora terhet kell a vállára vennie.

- Az a lényeg, hogy túljusson rajta! Na jó de most menjünk, mert a mi drága osztályfőnökünk ki fog nyírni minket! Tényleg, hogy haladnak az óráid? - kérdezte miközben bementünk a terembe.

- Egész jó.  Shishio nem is olyan rossz, mint amilyennek hittem. Talán ezek az órák tényleg hasznosak lesznek. Mindenesetre egész jól szórakozom! - Az óra lassacskán elkezdődött és Shishio is megérkezett. Ledarálta az anyagot, majd elengedte az osztályt, persze engem kivéve.

- Mei beszélhetnénk?

- Igen miről szeretne beszélni velem? - kérdeztem kicsit unottan, mert az egyetlen amire vágytam, hogy megtudjam mi történt a vőlegényemmel.

- Nos én szeretném megkérdezni, hogy nincs e kedved inni velem valamit? - láthatóan nagyon zavarban volt és az ujjait tördelte. Igazából maga az ötlet nem is hangzott olyan rosszul.

- Szívesen megiszok magával valamit! - mosolyodtam el.

- Reméltem, hogy igent mondasz! Akkor mehetünk? - kérdezte, én pedig bólintottam egyet. Ki tudja, talán még jó dolog is elsülhet ebből az egészből. Miután kiléptünk az iskolából, beültünk a kocsiba és meg sem álltunk a kávézóig. Út közben felhívtam Atsuya - t, aki azonban nem vette fel a telefont. Annyira nagyon tudni akarom mi baja van, de nem könnyíti meg a dolgomat.

- Meg érkeztünk kisasszony! - nyitotta ki nekem az ajtót, mire én pukedlizve meghajoltam előtte. Bementünk a kávézóba és kerestünk magunknak helyet.

- Honnan tudta, hogy ez a kedvenc helyem?

- Onnan, hogy szinte mindennap idejárok munka után! Nem tudtam, hogy neked is ez a kedvenc helyed. Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, de szeretnék kérni tőled valamit.

- Micsodát? - vágtam közbe.

- Ha kettesben vagyunk kérlek szólíts a keresztnevemen. Őszintén megmondom neked, hogy utálom mikor a vezetéknevemen hívnak!

- Rendben van Satsuki! - ejtettem ki a számon a nevét, mire ő felnevetett. Nem is tudom miért, de olyan könnyű vele elbeszélgetni.

- Te egy nagyon különleges lány vagy Mei! Az a srác szerencsés, hogy lány van mellette mint te! - pöckölte meg az orromat, mire én halkan kuncogni kezdtem.

- Tudod én nagyon féltem Atsuya - t. Most, hogy az apja meghalt nem tudom mi vár rá. Pillanatok alatt kell felnőnie, hogy az apja cégét tovább vigye.

- Igen ez elég nehéz dolog, főleg akkor ha az ember még fiatal és előtte áll az egész élet! Velem is ez történt, de túljutottam rajta.

- Ezt meg, hogy érted?

- Nem számít, nem akarlak fárasztani vele! A lényeg az, hogy volt egy rossz korszakom, de túljutottam rajta.

- Ugyan már nem fárasztó veled beszélgetni. Rég volt ilyen jó fej tanárom mint te Satsuki! - nagyon jól éreztem magam vele. Úgy éreztem, hogy akármeddig el tudnék vele beszélgetni csak úgy spontán bármiről. Aztán egyszer csak megcsörrent a mobilom és Atsuya mamájának a számát jelezte. Gyorsan fel is vettem.

- Yamada San mi történt? - kérdeztem idegesen.

- Mei Chan kérlek azonnal gyere ide! Atsuya szobájából üveg csörömpölést hallottam és félek, hogy csinált magával valamit! - kis híján kiejtettem a telefont a kezemből. Ha Atsuya - nak valami baja esne, azt nem viselném el.

- Satsuki nagyon sajnálom, de mennem kell! Ha valami történik Atsuya - val, akkor az tönkretenné az egész életemet.

- Semmi gond megértelek! - látszott az arcán, hogy csalódott, amiért sajnáltam is, de mindenképpen meg kellett nézzem mi van Atsuya - val. Kiszaladtam a kávézóból, majd fogtam egy taxit és egyenesen a Yamada házhoz mentem. Sietve be is kopogtam az ajtón.

- Jaj, Mei Chan annyira örülök, hogy itt vagy! - Atsuya mamája nagyon kétségbeesett volt, vagyis tényleg nagy a baj. Felszaladtam Atsuya szobájába és egy kulccsal kinyitottam az ajtót. A látvány elborzasztott: Atsuya üveges tekintettel bámult maga elé, a földet beborították az üveg szilánkok, Atsuya jobb keze pedig egy merő vér volt. Odaszaladtam hozzá, majd eltérdeltem elé.

- Atsuya minden rendben? - kérdeztem tőle, de ő nem válaszolt, csak ült tovább és bámult a semmibe. Erre én óvatosan az ölembe hajtottam a fejét és elkezdtem simogatni.

- Tudod, most mindent megadnék azért, hogy újra normális legyél! Nélküled olyan magányos vagyok! Tudod csak azért nem akartam az esküvőt, mert tudtam, hogy rajtad kívül úgysem venne el senki más! - és kibukott belőlem. Emiatt az egyszerű ok miatt nem akartam férjhez menni. Egyszerűen tudtam, hogy rajta kívül más úgyse tudna szeretni. De most ez a legkevésbé sem számított.

- Kérlek Atsuya mondj már valamit! - kiabáltam, miközben a könnyek csak egyre jobban hullottak ki a szememből. Erre hirtelen a véres keze megmozdult és gyengéden letörölte az arcomról a könnycseppeket.

- te úgy vagy tökéletes ahogyan vagy Mei! Szerencsés vagyok, hogy te leszel a feleségem! - én könnyezve elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára.

- Idióta! Azt hittem, hogy nem leszel jobban!

- Mi lesz így velem Mei? Én erre még nem állok készen! - a hangja erőtlen volt és neki sem maradtak szárazon a szemei. Én egy zsebkendővel elkezdtem letörölni a vért a kezéről.

- Nem tudom, de én itt leszek melletted és támogatlak majd mindenben. Csak ígérd meg, hogy rendben leszel! - ő bólintott egyet és felemelte a kisujját, majd én is az enyémet és kereszteztük őket. 

- Szeretlek Mei!

- Én is téged Atsuya!