Másnap hiába hívtam Atsuya - t, nem volt elérhető. Persze ez várható volt a tegnapi után. Úgy döntöttem, hogy inkább nem zargatom őt, hátha lenyugszik. Inkább úgy döntöttem, hogy mivel úgyis kaptunk néhány nap szünetet az ünnepek miatt, kihasználom és elmegyek sétálni egyet. A szüleim most úgyis dolgoznak, Sho pedig a menyasszonyával beszélte meg az esküvőjük előkészületeit. Felöltöztem kényelmes ruhába, felkötöttem a hajamat és elindultam. Nem tudtam pontosan hová akarok menni, csak egy kis egyedüllétre volt szükségem. Persze semmi sem olyan egyszerű mint látszik, ezért meg jött az én drága tanárom Shishio.

- Hogy van a kis tanítványom? - vigyorgott és összeborzolta a hajamat.

- Eljegyezve! - mutattam felé a gyűrűmet gúnyos mosollyal.

- te aztán nem látszol túl boldognak. Se baj, majd a mai leckém fel fog dobni az biztos!

- Miről lesz szó ezúttal?

- Arról, hogy egy háziasszony mihez kezdhet otthon, miután minden teendőjét elvégezte és nem akar meghalni az unalomtól!

- De maga nem is háziasszony!

- Én nem, de a nővérem igen! - erre a semmiből előtűnt egy Shishio - nál alig egy évvel idősebb fiatal nő. Barna fürtjei lágyan omlottak a vállára és a mosolyát bármelyik szupermodell megirigyelhetné.

- Te vagy Mei Chan igazam van? Az öcsém sokat mesélt már rólad! Ne legyél zavarban. Shishio hagy most minket magunkra rendben?

- Szóval most női témákról lesz szó? - kérdeztem zavartan.

- Igen olyasmi. Beszélgetünk egy kicsit és segítek tippeket adni, hogy mihez kezdhetsz otthon, miután a házimunkát már elvégezted és se férj se gyerek nincs otthon.

- Magának van gyereke?

- Igen egy négy éves és kétéves fiam van. Elég sok időmet elveszik az biztos, de azért a barátnőimről sem feledkezek meg.

- Hogyan lehet ezt a két dolgot összeegyeztetni?

- Nagyon könnyen. csak nem mászkálsz el olyan gyakran, inkább áthívod a barátnőket magadhoz és ott beszélgettek. Az legalább annyira jó tud lenni, mintha egy kávézóban tennétek meg. Hiszen otthon is van kávé, kényelem és nem zavart titeket semmi sem!

- Maga aztán nagyon kedves velem! De még el sem árulta a nevét.

- Takeda Azusa vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek! - biccentett egyet a fejével, mire én elmosolyodtam. Tényleg nagyon kedves nő és bármelyik pasi boldog lehetne, hogy ilyen szép felesége lehet.

- Na és hogy hívják a vőlegényedet Mei Chan?

- Yamada Atsuya! - feleltem, mire Azusa San kacéran elmosolyodott.

- Atsuya Kun. Jól ismerem, ő egy nagyon rendes fiú!

- Honnan ismeri maga Atsuya - t?

- Talán azt majd kérdezd meg tőle! Nekem most sajnos mennem kell. Remélem még találkozunk! - azzal fogta magát és elment. nem értem, hogy honnan ismerheti Atsuya Shishio nővérét, de muszáj volt kiderítenem. El is indultam Atsuya háza felé. Időközben újra rossz érzés tört rám. Mikor megérkeztem, láttam, hogy Atsuya idegesen püföli a házuk falát, miközben próbálja visszatartani a könnyeit!

- Atsuya! - kiabáltam neki és odafutottam.

- Mit akarsz itt? - kiabált rám mérgesen és idegesen.

- Mi történt? Baj van? - erre ellökte magát a faltól, majd a fejét a vállamra eresztette és úgy szorított magához.

- Mei az apám éjszaka szívrohamot kapott és nem valószínű, hogy túléli! - szipogta, én pedig óvatosan simogatni kezdtem a hátát.

- Te szentséges ég! Én nem is tudom, hogy mit mondjak neked Atsuya! - teljesen ledöbbentett amit hallottam. Takuya San mindig is erős ember volt, nem gondoltam volna, hogy így fogja végezni!

- Elég, hogy most itt vagy! Mei én nagyon sajnálom a tegnapit. Elveszítettem a fejem, de már nagyon megbántam!

- Nyugodj meg, nem kell most erről beszélnünk!

- De igenis kell! Kérlek bocsáss meg! - egy lépést hátrébb lépett, majd fejet hajtott előttem. Én csak magamhoz húztam és nyomtam egy puszit a homlokára.

- most a legfontosabb az, hogy erős legyél! Mi lesz, ha meghal? - kérdeztem kicsit félénken.

- Abba kell hagyjam az iskolát és már a jövő héttől át kell vennem a céget!

- Ennyire komoly a dolog?

- Mivel nem született testvérem, apámnak pedig csak lánytestvérei vannak, ezért én vagyok az egyetlen aki átveheti a céget!

- Ez számomra mit fog jelenteni?

- Azt, hogy megszabadulsz tőlem, vagyis keveset fogsz majd látni!

- Ne beszélj így! Nem akarok megszabadulni tőled! Mi lenne, ha ezt inkább bent folytatnánk? Kérdeznem kell tőled valamit! - Atsuya bólintott egyet és bementünk a házba. A Yamada villa körülbelül akkora lehetett, mint a mi házunk. Igazán takaros otthon volt és csak hárman laktak benne. Felmentünk Atsuya szobájába, majd leültünk az ágyára.

- Mit szerettél volna kérdezni?

- Ismersz egy Takeda Azusa nevű nőt? - Atsuya szemei elkerekedtek és elkezdte tördelni a kezét.

- Igen! Ő Volt az első nő ez idáig az egyetlen nő, akivel minden értelemben együtt voltam! - én erre felálltam és lekevertem neki egy pofont.

- Akkor mégis miért engem akarsz feleségül venni? - kiabáltam rá.

- Te ezt nem érted! Az a nő a bolondját járatta velem! Egy árva szót sem szólt arról, hogy van férje meg gyerekei. Én hülye meg azt hittem, hogy vele majd el tudlak felejteni téged!

- Miért akartál engem elfelejteni?

- Mert láttam, hogy egyáltalán nem érdekellek! Te jól elvoltál az életeddel, én pedig nem kellettem neked. Vele tényleg komolyak voltak a szándékaim, de csak átvert engem! - én nem szóltam semmit, csak hátulról átöleltem őt. Rossz érzés volt így látni, ennyire összetörtnek. Nem gondoltam volna, hogy Atsuya ennyire szenvedett miattam.

- Ne aggódj, én nem vagyok olyan mint ő! Én nem foglak átverni téged soha! Ha a feleséged lesz, akkor majd megteszek minden tőlem telhetőt, hogy legalább annyira szerethesselek, mint te engem, mert megérdemled Atsuya! Az arcát magam felé fordítottam, majd egy csókot nyomtam a szájára. Látszott, hogy Atsuya szemei könnybe lábadnak, majd visszacsókolt. Most már kezdem elhinni, hogy akár jó feleség is válhat belőlem! Kezdem érteni, hogy mi egy feleség legfontosabb feladata: Támaszt nyújtani a párjának és minden porcikájával szeretni őt.