Szerencsére a hétvégére teljesen jobban lettem. A szüleim ennek örömére szerveztek egy kis kirándulást. Meglepetésként Atsuya egész családját meghívták, hogy tartsanak velünk. Csak a mihez tartás végett, én még nem hevertem ki Atsuya kijelentését, miszerint kettőnk között, már régóta nem barátság van, csak én erre még nem jöttem rá. Nem hiszem, hogy ezek után tudnék egy légtérbe maradni vele. Talán vissza kellene szoknunk ahhoz, amikor még csak barátok voltunk és semmi több. Szép is lenne mondhatom. Egy közeli erdőbe mentünk kirándulni. Amíg a szüleink kicsomagoltak és elkezdték elkészíteni az ebédhez valót, addig Atsuya meg én leültünk egy padra.

- Ennyire utálsz engem? - kérdezte, mire én kérdőn ránéztem.

- Mondtam én ilyet? Nem kéne annyi mindent beképzelned Atsuya!

- Nem képzelem be. Azóta kerülsz engem, mióta csak idejöttünk.

- Egyáltalán nem kerüllek. Csak idegesít, hogy vagy egymásra borulva játsszuk a szerelmest, vagy folyton szidjuk egymást. Nekem ebből már nagyon elegem van! - felálltam a helyemről és elindultam sétálni. Kicsit ki kellett szellőztetnem a fejemet, mert képtelen voltam gondolkodni. A levegő változás jót tesz, gondoltam én. Egy idő után azonban azt kezdtem el észrevenni, hogy már másodjára kerültem meg ugyanazt a fát. Ebből következett az, hogy alaposan eltévedtem. Persze hisztizhettem volna, amiért egyedül vagyok, de ehelyett én inkább leültem a fa elé és miután nekidőltem, elhatároztam, hogy pihenek egy kicsit. Mivel a telefonomon nem volt térerő, így mást nem igen tehettem.

- Nem lesz ebből baj? - kérdezte egy hang a hátam mögött, mire én ijedten megfordultam. Nem kis meglepetésemre Shishio állt mögöttem.

- Maga mit keres itt? Csak nem követ engem?

- Fogalmazzunk úgy, hogy jókor vagyok jó helyen. Csak én tévedek, vagy te tényleg eltévedtél?

- Maga téved! - vágtam vissza, mire ő csak felnevetett.

- Teljesen mindegy! Szóval akkor ezen a csodálatos helyen kezdetét veszi a harmadik lecke.

- Na és mégis mi lenne az?

- Most megtanítom neked, hogy kezeld magad körül a férfiakat, hogy a férjed ne legyen rájuk féltékeny. Van fiúbarátod?

- Igen van. Ő lesz a férjem! - vigyorogtam, hogy elrejtsem a zavaromat. Mégis ki hallott már olyanról, hogy a legjobb barátomhoz adnak hozzá?

- Van olyan fiú, akit nagyon jól ismersz és nem lesz a férjed?

- A szüleim a létező összes fiútól eltiltottak! Ebből következik, hogy nincs senki... Vagy talán egy mégis csak van! Arioka Daiki, Atsuya unokatestvére. Ő elég gyakran meglátogat minket.

- Remek, akkor most szépen megtanulod, hogyan kezeld vele a beszélgetéseket úgy, hogy a jövendőbelid ne legyen rá féltékeny.

- Miért lenne féltékeny Atsuya az unokatestvérére?

- Sose tudhatod mit érez egy férfi valójában. Nem szabad sötétben tapogatóznod Mei Chan! Először is mutasd meg te mit tudsz! Képzeld azt, hogy tetszel nekem és próbálok flörtölni veled! - Shishio arca már megint egyre közelebb került hozzám, én pedig visszakézből pofon vágtam. Nos én így intézem a dolgaimat!

- Aú! Te aztán erős vagy. Mégis miért csináltad ezt?

- Sajnálom, de nem szoktak csak úgy férfiak bemászni a személyes terembe. Ha maga a közelemben van úgyis mindig kiráz a hideg!

- Csak nem tetszem neked? - kacsintott rám, mire én felhúztam az orromat.

- Dehogyis! Különben is, mikor Atsuya megcsókolt, az jó érzés volt!

- Szóval elkezdtél közeledni hozzá! Úgy tűnik ez már haladás! - alaposan átgondoltam amit mondtam, majd gyengéden a számra csaptam. Talán nem kellett volna ezt elmondanom neki.

- Ezt nem nevezhetnénk közeledésnek, hiszen ő csókolt meg! Ennyi lett volna mára?

- igen azt hiszem, majd máskor megtanítom, hogyan vezesd le máson a feszültséget ne rajtam!

- Ha befejezte, akkor mehetne is! - ez a hang túl ismerős volt.

- Atsuya? - kérdeztem rémülten és valóban ő volt az.

- Mikor tanulja már meg, hogy maga számára Mei tabu? - Atsuya elkapta a csuklómat, majd szépen elindult velem együtt.

- Engedj már el! - duzzogtam, de ő hozzám se szólt egészen addig, amíg ki nem értünk.

- Bántott téged?

- Nem csak beszélgettünk. Ne legyél ennyire féltékeny Atsuya!

- A hét elején ki hívott fel szinte sírva, hogy a tanárka flörtölt vele? Ha ennyire nem zavar a tanár, akkor miért jössz hozzám vigaszért?

- Azért mert a barátom vagy te hülye! - ellöktem magamtól és sírva elfutottam. Pontosabban futottam volna, ha Atsuya nem kapja el a kezemet és szorít erősen magához.

- Ne haragudj! Azt sem tudom, hogy mi van velem! Egy idióta vagyok! - mielőtt megbocsáthattam volna neki, az anyám közbeszólt.

- Gyerekek kész az ebéd!

- Jól időzítesz Anyu! - felsóhajtottam, majd elengedtem Atsuya - t és odamentem hozzájuk. Az ebéd tényleg finom volt. Kár, hogy én nem tudok ilyet készíteni. Ebéd után volt néhány szabad óránk. Én igyekeztem távol maradni mindenkitől, nehogy véletlenül lekiabáljam valaki fejét.

- Az apukád mondta, hogy este lesz tűzijáték is! - ült le mellém Atsuya.

- Nekem ebből elegem van! Miért nem tudunk normálisan beszélgetni? Minden könnyebb volt, mikor csak barátok voltunk.

- Szóval tényleg nem éreztél semmit! - motyogta magának, azonban ezt én is hallottam.

- Ennek mi köze van a barátságunkhoz?

- Sokkal több, mint gondolnád! - felállt mellőlem, majd elmentem segíteni az apámnak. Előkészítettek mindent az esti tűzijátékhoz. Az idő hamar eltelt, mire szép lassan beesteledett. Atsuya arcán láttam, hogy már sokkal felszabadultabb mint volt. Láttam, hogy nevet és ettől nekem is jobb kedvem lett. Tudtam, hogy Atsuya - t mindig is szigorúan nevelték, ezért sose tudott felszabadult lenni úgy igazán.

- Atsuya nem nézzük meg együtt a tűzijátékot? - kiáltottam oda neki, mire ő odasietett hozzám.

- Épp ezt akartam megkérdezni tőled!

- Látom már sokkal nyugodtabb vagy. Csak szeretnék kérni tőled valamit!

- Bármi is legyen az, igyekszek teljesíteni.

- Szeretném, ha barátok maradnánk az esküvőig! - Atsuya arcára fagyott a mosoly. Szerintem egyáltalán nem erre számított.

Azt nem hiszem, hogy tudnám teljesíteni! Tudod, hogy mit érzek irántad. Nekem ez nem menne! Szerintem az lenne a legjobb, ha mi ketten inkább eltávolodnánk egymástól! Nekem ez nagyon nehéz és... - hogy végre elhallgattassam, egy puszit nyomtam a szája szélére. Néha magamat is meg tudom lepni! Atsuya persze rögtön sóbálvánnyá fagyott. Ezt mondjuk meg tudom érteni. Már ott tartottam, hogy inkább békén hagyom, mikor hirtelen magához rántott és a szánk összeért. Egy újabb csók! Ez a csók azonban mégis más volt! Sokkal több szenvedély volt benne. Az első csók csak olyan utolsó mentsvárnak tűnt, ez azonban más volt. A kezem Atsuya derekára simult, mígnem elengedtem magamat és átadtam magam a pillanatnak.

- Nézz fel az égre! - mondta Atsuya, miután elhúzódtunk egymástól. Én így is tettem, mire az égen megjelent egy felirat, amit sosem fogok elfelejteni.

~Örökké a barátod leszek!

- Tényleg ez a legjobb ajándék amit adhattál most nekem! - dőltem neki a mellkasának, hogy együtt figyelhessük tovább a tűzijátékot.

- A legszebb ajándékot te adtad nekem gyönyörűség! Az a csók többet jelent nekem, mint azt gondolnád!

- Én nem is tudom mit mondjak! - hebegtem, mert nem jöttek szavak a nyelvemre.

- Én tudok valami jobbat! - maga felé fordított és újból megcsókolt. Nem éreztem birtoklást a csókjában és nem is az erejét akarta fitogtatni. Egyszerűen csak vágyott erre a csókra. Én pedig megadtam ezt neki. Ő már úgyis sokat tett már értem, hát valahogy viszonoznom kellett. Talán tényleg nem lesz rossz, ha egyszer a felesége leszek. Már ha egyáltalán az akarok lenni. Ezt még el kell döntenem. Addig is, megpróbálok boldog lenni vele és elvezni, hogy van valaki, aki tényleg boldoggá akar tenni.