A beszűrődött erős fény hatására kénytelen voltam kinyitni a szemeimet. A fejem, még most is lüktetett, ami nem tett jót a hangulatomnak. Az anyám ott állt az ágyam mellett és nem látszott túl boldognak.

- Mei elárulnád mit keresel te kint késő este lázas betegen? Ha Yamada Kun nincs, akkor valószínűleg ott maradsz egyedül a hidegben!

- Atsuya itt van? - hirtelen felültem és a szemeimmel vadul keresni kezdtem a fiút.

- Hova gondolsz? Már rég iskolában van. Miután elhozott és meggyőződött arról, hogy rendben leszel hazament. Csak nem arra számítottál, hogy itt marad majd melletted?

- Na és ha igen, akkor mi van? Hiszen te akarod, hogy menjek hozzá feleségül. Akkor meg miért nem örülsz, ha érdeklődést mutatok iránta?

- Kislányom, nálad ezt sosem lehet tudni. Egyszer ezt mondasz, máskor meg mást. Szeretni és szerelmesnek lenni két különböző dolog.

- Kár, hogy én csak az előbbit ismerem! - húztam fel az orromat és visszacsúsztam fekvő helyzetbe, ugyanis lenyomott engem a láz.

- Ne légy szemtelen! Yamada Atsuya a legjobb választás neked: Okos, a szüleit régről ismerjük és még szeret is téged! Kell még ennél több?

- Milyen nagy öröm hallani, hogy mindenki tudott Atsuya érzéseiről csak én nem! Anya hagyjuk inkább ezt, szeretnék végre pihenni! - a fal felé fordultam és úgy tettem, mintha aludni akarnék. Anyám vette a lapot és inkább magamra hagyott. Éreztem, hogy a láztól alig van erőm, még gondolkodni is. Pedig muszáj volt átgondolnom azt, ami néhány órája történt velem. Hiszen megkaptam életem első csókját! Ráadásul attól a személytől, aki majd a férjem lesz. Elővettem a mobilomat és bepötyögtem Atsuya számát. Muszáj volt ezt előbb vele megbeszélnem, mielőtt teóriákat kezdenék el gyártani a csókunkról.

- Halló Mei? - szólt bele a telefonba.

- Atsuya köszönöm, hogy hazahoztál!

- Ugyan már! Csak nem képzelted, hogy majd ott hagylak egyedül, hogy halálra fagyj? Ennyire nem ismersz te engem?

- Sajnálom! Tudod az a csók..

- Ne haragudj mennem kell! - erre kinyomta. Úgy tűnik ő sem akar erről beszélni. A kezeimből kiesett a mobil, ami hangos csapódással ért földet.

- Mei mi történt? - rohant be a bátyám a szobámba, nekem pedig megeredtek a könnyeim. A tenyerembe temettem az arcomat és a fal felé fordultam.

- Atsuya tegnap megcsókolt! - szipogtam és elővettem az éjjeli szekrényről egy zsebkendőt, hogy letörölhessem a könnyeimet.

- Te ezért sírsz? Ha egy lányt megcsókolnak, általában örülni szoktak.

- Nekem ez volt az első csókom! Atsuya pedig mielőtt felhoztam volna a csók dolgot, egyszerűen kinyomta a telefont. Biztos már megbánta, hogy megcsókolt Sho!

- Te viszont nem bántad meg igaz? - elkezdtem bólogatni, miközben potyogtak a könnyeim.

- Azt hiszem még ha csak egy kicsit is, de szeretem őt! Anyának igaza van. nem tudom megkülönböztetni a szeretetet a szerelemtől!

- Ha nagyon akarod, akkor sikerülni fog. Csak tölts vele egy kicsivel több időt és rájössz, hogy mit érzel iránta.

- Nem olyan könnyű az! Hiszen hallottad, hogy nem akar beszélni velem!

- Biztos azt gondolja, hogy le fogod őt szúrni, amiért megcsókolt. Fél, hogy goromba leszel vele emiatt! - na ez tényleg szíven ütött. Komolyan ezt gondolná rólam? Hiszen alig volt egy alkalom, amiért leteremtettem őt. Miután kibeszéltem magam a bátyámmal, úgy döntöttem alszom egy kicsit. Úgy egy órát aludhattam, mikor csöngettek. A házban rajtam kívül nem volt már otthon senki sem, mindenki elment dolgozni. Ásítva és a szememet törölgetve sétáltam le a lépcsőn, hogy kinyissam az ajtót.

- Maga meg, hogy kerül ide? - kérdeztem a küszöbön álló Shishio - tól.

- Ideje, hogy elmondjam mi a második lecke! - se szó se beszéd belépett a házba.

- Ha nem látná épp beteg vagyok! Egyébként, meg milyen leckéről hadovál itt? Nem maga mondta, hogy először azt derítsem ki, hogy milyen feleségnek lenni?

- Ez igaz, de arra ráér akkor válaszolnod, ha véget ér a tanításod. A második lecke, hogy szépen megtanítalak főzni téged! Egy igazi hölgynek el kell tudnia készíteni a legalapvetőbb ételeket.

- De hiszen beteg vagyok! - nyafogtam, de őt ez nem igazán érdekelte. Csak bevágtatott a konyhába, én pedig ott toporogtam a nyomában.

- Először elkészítem én a levet, addig te figyelmesen nézd mit csinálok, mert neked is el kell készítened utánam! - én bólintottam egyet és csendesen figyeltem, hogyan készíti el a levest. A finom illatok hamar kitisztították a légutaimat. Miután Shishio végzett a levessel, rajtam volt a sor.

- Mi lesz ha elszúrom? - kérdeztem és a kezembe vettem a fazekat.

- Akkor addig csinálod, míg menni nem fog. Ha jól tudom a szüleid ma sokáig dolgoznak, vagyis az egész délután a miénk. Na aggódj nem sürgetlek! - rám mosolygott, nekem pedig egy kicsit jobb kedvem lett. A kis főzőcskézésünk végeredményében egész jól sikerült, mindketten nagyon jól éreztük magunkat.  Shishio tulajdonképpen egész jó fej tanár, bár még mindig kicsit furcsának tartom őt. Egy kis segítséggel ugyan, de sikerült ehetőre elkészítenem a levest.

- Ugye, hogyha nagyon igyekszel, sikerül elérned amit akarsz Mei!

- Kérem ne személyeskedjen! Én csak egy diákja vagyok, akinek külön órákat ad. Maradjunk meg ennél a viszonynál.

- Ugyan már! Hiszen jól megvagyunk egymás társaságában, vagy tévedek? - az ujjait elkezdte végigsimítani a karomon, amitől a hideg is kirázott.

- Ha nem tudnám, akkor azt hinném most épp flörtöl velem!

- Hiszen te mondtad az előbb, hogy én csupán a tanárod vagyok! Egy tanár nem flörtölhet a diákjával igazam van? - én határozottan bólintottam egyet, mire ő felállt és leguggolt elém.

- Csak tudod az a gond, hogy én nem egy átlagos tanár vagyok! - elkezdett közeledni felém az arca, mire én hirtelen felindulásból pofon vágtam.

- Most menjen haza! Majd holnap folytatjuk a különórát. Kinyitottam az ajtót és vártam, hogy eltűnjön. Miután ez megtörtént, gyorsan becsuktam az ajtót és felszaladtam a szobámba. Kinyitottam az ajtót és nem vettem észre, hogy a könyökömmel lelöktem egy képet a szekrény tetejéről. A képkeret ripityára tőrt. Magamban bosszankodtam egyet, majd megláttam, hogy a kép ami a földön hever Atsuya 10. születésnapján készült. Ő a karjába kapott, mint egy vőlegény menyasszonyát és úgy pózoltunk be. Ezt a képet azóta is kincsként őriztem. Felvettem a földről és betettem az egyik fiúkba, majd elkezdtem felszedni, a nagyobb üvegszilánkokat. pechemre, az egyikkel alaposan megvágtam magamat. Mivel nem volt már otthon semmi, amivel lefertőtleníthettem volna, a vágást a csuklómon, ismételten Atsuya - t kezdtem el hívni.

- Atsuya kérlek gyere ide! - a hangom remegett a telefonban.

- Mei mi történt? Rosszul érzed magad?

- Csak siess kérlek! - kinyomtam a telefont és a vérző kezemre rákötöttem egy rongyot. Atsuya valóban gyors volt, öt perccel később, már csöngettek is.

- Mei mi történt? - hallottam a hangján, hogy egészen idáig futott. Én semmit sem szólva csak szorosan átöleltem.

- Annyira jó, hogy most itt vagy! - nyöszörögtem a mellkasába.

- Bántott valaki? - én csak hevesen bólogatni kezdett.

- Az a tanár volt igaz? megkeresett téged?

- Igen tényleg itt volt és megpróbált megcsókolni, de én kidobtam.

- Holnap biztosan megölöm! Mi történt a kezeddel?

- Csak megvágtam, mikor felszedtem az üvegszilánkokat a földről.

- Ennyire eldurvult a dolog? Csak találjam meg azt a nyomorultat.

- Nem véletlenül löktem le. Ráadásul pont azt a képet, amin ketten vagyunk együtt! - motyogtam magamba, de ő mégis meghallotta.

- Ennyire utálsz engem? - lebiggyesztette a száját és úgy tett, mintha nagyon szomorú lenne.

- Szó sincs ilyesmiről! - Atsuya elmosolyodott, majd rendesen bekötözte a kezemet.

- Sajnálom, ha megbántottalak a csókkal. 

- Egyáltalán nem! Az viszont rosszul esett, hogy nem akartál beszélni róla, pedig nekem nagyon is fontos lett volna.

- Akkor mi lenne, ha az erkélyen megbeszélnénk? - én kérdőn néztem rá, mire ő elkapta az épp csuklómat és kisétáltunk az erkélyre. A Nap épp akkor készült lenyugodni, az ég pedig már narancs színű volt. 

- Örülök, hogy most itt vagy! - a vállára hajtottam a fejemet, ő pedig összekulcsolta a kezeinket.

- Ne aggódj, én várni fogok!

- Mégis mire?

- Arra, hogy magadtól is rájöjj, hogy ami köztünk van az tényleg szerelem! - szembe fordult velem, majd az ujjaival gyengéden végigsimította az arcomat. Az a bizsergető érzés újra elkapott, de ezúttal, már nem akartam minden áron elfutni. Csak élveztem, Atsuya gyengédségét. Lehet, hogy mégis csak igaza mindenkinek és kezdek beleszeretni a legjobb barátomba?