Néhány napnak el kellett telnie, hogy egy kicsit megemészthessem a dolgokat. Tény ami tény, hogy nagyon megviselt a Shishio - val történtek. Szerencsére Atsuya végig türelmes volt velem és megértette, hogy muszáj egyedül megemésztenem ezt az egészet. Abban állapodtunk meg végül, hogy amíg nem leszünk biztosak abban, hogy Shishio békén hagy, addig a szüleimnél fogok lakni, mert kisebb az esélye, hogy ott rám találjon. Anyám furcsa mód nem akadt ki azon, hogy hazaköltöztem és nem is próbált rábeszélni arra, hogy költözzek vissza a leendő férjem házába. Persze sikerült mindent elrontani azzal, hogy elcipelt engem az iskola igazgatójához.

- Anya erre semmi szükség, már teljesen jól vagyok!

- Még, hogy jól vagy! Kis híján megerőszakolt téged egy felnőtt férfi, szóval ne próbáld azt mondani nekem, hogy jól vagy! Annak az embernek fizetnie kell a tettéért.

- Értékelem az igyekezetedet, de nem akarok már újra ezen lovagolni! Csak szeretnék végre egy nyugodt napot! Nem lehetne, hogy én hazamegyek és pihenek, te pedig addig beszélsz az igazgatóval?

- Rendben van, nem bánom menj haza! - bólintottam egyet és hazamentem, legalábbis az anyám így tudja. Én inkább kíváncsi voltam mégis hol dolgozik Atsuya, ezért egyenes utam vezetett oda. Soha nem jártam még ott korábban, így egy kicsit féltem, hogy mit fognak rólam gondolni Atsuya munkatársai. Miután megérkeztem, be is mentem.

- Kisasszony kit keres? - állított meg egy nagyobb darab biztonsági őr.

- Én Yamada elnököt keresem. Tudja én a menyasszonya vagyok! - mutattam fel, az Atsuya - tól kapott gyűrűmet.

- Mei Chan? Az elnök úr sokat mesélt már rólad. Élőben sokkal csinosabb vagy, mint a képeken! - na ez alaposan meglepett. Szóval Atsuya ennyire eldicsekedett volna velem? Hiszen nincs bennem semmi különleges.

- Nos igazán köszönöm. Akkor meg tudná mondani hol van Atsuya?

- Menj egyenesen, majd fel a lépcsőn és ott lesz. Épp megbeszélést tart!

- Rendben és nagyon köszönöm! - biccentettem egyet a fejemmel, majd úgy tettem, ahogyan az őr mondta. Kicsit félve léptem be a terembe, de mivel láttam, hogy úgyis sok ember van már ott, így észrevétlen tudtam maradni. Legalábbis ezt gondoltam, de pechemre az egyik villanyoszlop méretű alkalmazott nekem jött, én pedig elég fájdalmasan értem földet.

- Elnézést, de maga kicsoda? - nézett rám a férfi, mire én összehúztam magamat.

- Nos én vagyok az elnök menyasszonya! - suttogtam neki oda.

- Yamada elnök menyasszonya! - kiáltott fel, mire minden szem rám szegeződött.

- Nagyon sajnálom! - keltem fel a földről, majd sírva kirohantam a teremből. Na ennél kínosabb helyzetbe, még soha nem kerültem.

- Mei várj meg! - kiáltott utánam Atsuya, mire lelassítottam a lépteimet.

- Sajnálom, hogy elszúrtam a megbeszélést! - erre elkapta a karomat és maga felé fordított.

- Történt valami? - nézett mélyen a szemembe, én pedig megráztam a fejemet.

- Csak szerettem volna megnézni, hol dolgozol, de csak mindent elszúrtam! - Atsuya szája mosolyra húzódott és megpaskolta a fejem tetejét.

- Én kis butus menyasszonyom! Semmit sem tettél tönkre! Épp most végeztünk, szóval nem kell aggódnod. Hazakísérlek rendben? - bólintottam egyet, majd elindultunk hazafelé. Szerencsére Atsuya - nak van saját autója, így hamar hazaértünk.

- Yamada Kun, te meg, hogy kerülsz ide? - kérdezte az anyám, mikor kinyitotta az ajtót.

- Elnézést a zavarásért, csak hazakísértem Mei - t, de már megyek is!

- Nem zavarsz, gyere csak be! - Atsuya bement, én pedig mentem volna fel a szobámba, de Atsuya elkapta a kezemet.

- Mei, szerintem ideje lenne beszélnünk a szüleiddel a tervünkről! - suttogta a fülembe, mire én kínkeservesen bólintottam egyet.

- Anya, szeretnénk mondani valamit neked és apának! - erre már az apám is megjelent ls mind leültünk a kanapéra.

- Miről lenne szó? - kérdezte az anyám, mire Atsuya át vette tőlem a szót, mikor látta mennyire ideges vagyok miatta.

- Nem szeretnénk várni az esküvővel az érettségig! Úgy döntöttünk, hogy két hónap múlva tartanánk meg az esküvőt!

- Nem túl korai ez még? Ráértek Mei érettségije után is gondolkodni ezen! - kezdett bele az apám.

- Igen, de nem szeretném megkockáztatni, hogy Mei újra a tanára áldozata legyen! Szeretném végre biztonságban tudni és ez az egyetlen módja! 

- Köszönjük, hogy így gondoskodsz a lányunkról Yamada Kun! - az anyám hálás szemeket meresztett rá, én pedig gyengéden megszorítottam a kezét jelezve, hogy nem szeretnék többet erről a témáról hallani.

- Akkor mi felmegyünk a szobámba! - felálltam a helyemről, majd a szobámba rángattam, a meglepett Atsuya - t.

- Mei, mi történt?

- Kérlek ne hozd fel újra a történteket! Megígérted, hogy előttem nem hozod szóba a dolgot!

- Ne haragudj, teljesen megfeledkeztem róla! Ne legyél már ilyen mérges, legyen végre egy nyugodt napunk, amit senki nem tud elszúrni rendben?

- Sajnálom, csak még mindig nagyon félek Atsuya! Nem akarom, hogy Shishio tönkretegye a kapcsolatunkat!

- Nem fogom neki megengedni! Szeretném, ha minden napunk olyan legyen mint a mai! - hátulról átölelt, én pedig a mellkasának dőltem. Olyan megnyugtató volt, hogy kettesben voltunk és senki sem ronthatta el a pillanatot.

- Atsuya, nem lenne gond, ha csak az esküvő napján lennék a tiéd? Szeretném megemészteni a dolgokat, de nem szeretném ha azt éreznéd, hogy én nem vágyok rá!

- Emiatt nem kell aggódnod! Addig várok vele, ameddig te azt nem mondod, hogy készen állsz rá! - maga felé fordított és megcsókolt. Jó érzés volt tudni, hogy nem erőlteti rám a dolgot, így még inkább biztos voltam abban, hogy a felesége akarok lenni!