Másnap, még mindig a tegnapi események hatása alatt voltam. Féltem bemenni az iskolába, tekintettel arra, hogy Shishio továbbra is a tanárom maradt. Elbújtam az egyik sarokba, hogy Atsuya ne találhasson meg.

- Mei, siessünk, mert el fogsz késni az iskolából! - jött be a szobába. Én lopva rá pillantottam. Épp azzal bajlódott, hogy meg tudja kötni a nyakkendőjét. Egy pillanatra elmosolyodtam, mire elkapta a tekintetemet és odasétált hozzám.

- Miért akarsz elbújni előlem?

- Nem előled akarok elbújni, csak félek iskolába menni. Félek, hogy Shishio megint bántani akar majd Atsuya! Szívesebben maradok itt, ahol nem bánthat! - erre leguggolt mellém és gyengéden a kezei közé vette az arcomat.

- Ne félj Mei, nem bánthat téged! Megígérem neked, hogy nem fog bántódásod esni az iskolában!

- Megígéred nekem Atsuya?

- Persze, hogy meg! Meg lásd, nem lesz semmi baj. Én majd érted fogok menni, ahogyan vége van az óráknak!

- Sajnálom, hogy nem hittem neked! Pedig te mindig megmondtad, hogy ne bízzak benne, előttem viszont ott lebegett a rózsaszín köd és nem láttam az orrom hegyéig sem! - a fejemet a vállára hajtottam és próbáltam nem elsírni magamat.

- Nem hibáztatlak érte. Mindig ez van, ha jön egy olyan valaki az életedbe, akiről azt gondolod, hogy tökéletes de aztán jól pofára esel!

- Azusa - ra gondolsz igaz?

- Többek között rá is. De ezzel most igazán ne foglalkozzunk! Megígérem, hogy mindig meg foglak védeni! - nyomott egy puszit az arcomra és felhúzott a földről.

- Nem bánom, akkor elmegyek az iskolába! - sóhajtottam fel.

- Na ez a beszéd! - miután én is elkészültem, Atsuya elvitt engem az iskolába.

- Nem kísérsz be? Csak, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg nem lesz semmi baj!

- Rendben van! - a kezét összekulcsolta az enyémmel és úgy mentünk be az iskolába. Furcsa érzés volt, hiszen Atsuya már nem jár az iskolába, így olyan más volt az egész. Befelé menet Miki - be botlottunk.

- Atsuya, te mit keresel itt?

- Csak elkísértem Mei - t az iskolába, hogy a tegnapi ne ismétlődhessen meg!

- A tegnapi?

- Nem mondtad el neki? - fordult hozzám Atsuya, én pedig megráztam a fejemet. Igazából nem szerettem volna, ha mindenki erről beszélne és mivel Miki elég pletykás, így könnyen elfecseghette volna.

- Elárulnátok végre, hogy mi a fenéről kellene tudnom?

- Shishio tegnap erőszakoskodott Mei - el és kis híja volt, hogy meg tudtam menteni!

- Megerőszakolt? - kiáltotta Miki, mire pár diák felénk nézett. Nagyon kényelmetlen helyzet volt ez.

- Halkabban! Nem erőszakolt meg, de ha nincs Atsuya, akkor valószínűleg megtette volna! - eléggé elkeseredtem, hogy újra fel kellett idéznem ezt a rémálmot. Ezt Atsuya is látta, ezért a karjaiba zárt.

- Most már nem kell erre gondolnod! Miki kérlek nagyon vigyázz rá! - Miki bólintott egyet, majd miután egy kicsit megnyugodtam, Atsuya elment dolgozni.

- Mei, nem is gondoltam volna, hogy Shishio ennyire erőszakos lenne!

- Gondolhatod én mit éreztem, mikor erre rájöttem! Nem is tudod elképzelni milyen érzés, amikor bízol valakiben, de ő visszaél ezzel. Atsuya ezerszer megmondta, hogy rossz ember, de persze nem hittem neki. Lehetek még ennél is hülyébb Miki?

- Először is, te nem vagy hülye Mei! Másodszor, szerintem te mindig is szerelmes voltál Atsuya - ba, de elvakított a Shishio iránt érzett kislányos rajongásod, ezért nem vetted észre.

- Talán igazad lehet. Atsuya tényleg jó ember és nagyon szeretem, de félek, hogy Shishio nem fogja ennyiben hagyni azt, hogy lekoptattam.

- Nyugi, megígértem a szív szerelmednek, hogy rajtad tartom a szememet! - elnevettük magunkat, majd bementünk a terembe. Az óra elkezdődött és Shishio belépett a terembe. Nagyon ideges lettem és igyekeztem kerülni a tekintetét. Közben végig az járt a fejemben, amit Atsuya mondott nekem arról, hogy ő mindig meg fog védeni és ez egy kicsit megnyugtatott. Az óra viszonylag hamar eltelt.

- Miki, elmegyek a mosdóba, mindjárt visszajövök! - bólintott egyet, én pedig bementem a lány mosdóba. Kicsit össze kellett szedjem magamat, ugyanis még mindig nagyon féltem és nem alaptalanul. Kicsit az arcomra locsoltam a vizet, hogy felfrissülhessek. Sajnos azt már csak túl későn vettem észre, hogy nem vagyok egyedül.

- Végre ismét kettesben maradtunk! - Shishio, az ujját végigvezette a karomon, mire kis híján frászt kaptam. Végig az járt a fejemben, hogy erősnek kell maradnom és nem hagyhatom, hogy bántson engem.

- Mit keresel te itt? Ez a női mosdó, ha nem tudnál olvasni! - húztam fel magamat és elléptem tőle.

- Képzeld nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek te nézel! - elővett a zsebéből egy kulcsot, majd azzal bezárta a mosdó ajtaját. Na ekkor kezdett újra visszatérni a félelmem.

- Nyisd ki az ajtót! - dörömböltem, mire Shishio mosolya egyre szélesebb lett.

- Felesleges rohannod, van időnk bőven. Különben is azt terveztem, hogy befejezzük azt, amit tegnap sajnos félbehagytunk! - elkezdtem hátrálni egészen addig, ameddig a hátam neki nem simult a falnak.

- Ne merészelj hozzám érni!

- Miért mi lesz? Meg harapsz vagy megütsz? Hidd el kislány el tudom viselni!

- Miért csinálod ezt velem? Miért kell tönkretenned az életemet?

- Csak egyszerűen azt akarom, hogy az idióta barátod szakítson veled és akkor te csak az enyém leszel!

- Még ha ez meg is történik, akkor sem leszek a tiéd! Nem szeretlek téged, fogd már fel! - kiabáltam rá, mire erőből a falnak nyomta a fejemet. A hasító fájdalom ellenére sem akartam engedni neki. Ha hagynám, hogy a magáévá tegyen, akkor elárulnám ezzel az Atsuya iránt érzett szerelmemet. Foggal körömmel igyekeztem meggátolni ezt.

- Ha nem mocorognál annyit, sokkal hamarabb végeznénk! - A kezeimet is a falhoz szorította, így képtelen voltam védekezni. Mindössze annyit tehettem, hogy az arcomat mindig elfordítottam, valahányszor csak meg akart csókolni.

- Nem engedem meg neked, hogy azzal a mocskos száddal megcsókolj! Te tényleg nem olyan vagy, mint mutattad magadat!

- Persze, hogy nem! Mégis mit vártál? Szőke herceget fehér lovon? Hány éves vagy kilenc? - gúnyosan felnevetett, majd az ajkaival nekiesett a nyakamnak. Felszisszentem, mikor elkezdte azt harapdálni. A simogatása és a csókjai rosszabbak voltak, mintha parázson járkáltam volna. Egyszerűen undorodtam tőle és ezt ő ki is használta, ezzel még rosszabb lett az egész. Akárhogyan is próbáltam kapálózni, ő egyre csak erősebben tartott. Elkezdte kigombolni a blúzom gombjait, mire én sírva fakadtam.

- Sírj csak, úgy sokkal élvezetesebb az egész! - már a harmadik gombnál tartott, mikor megállt és erővel nekilökött a falnak. A fejemben már lüktetett a vér a félelem és a fájdalom hatására.

- Most sajnos mennem kell, de még folytatjuk Mei! - elmosolyodott, majd kinyitotta az ajtót és kiment. Én zokogva csúsztam le a földre és magam alá húztam a lábaimat. Képtelen voltam visszamenni az órára, egyszerűen nem mertem elmozdulni onnan. Egész végig csak az járt a fejemben, mikor Shishio ajka hozzáért a nyakamhoz, mikor úgy szorította a kezemet, hogy a vér is kiszaladt belőlem. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi ideje ülök ott némán és zokogok. Egyszerűen semmi nem érdekelt abban a pillanatban.

- Mei, végeztél már? - nyitott be Miki, aki kis híján sokkot kapott miután meglátott.

- Kérlek hívd ide Atsuya - t! - suttogtam, mire Miki előkapta a mobilját és már tárcsázta Atsuya számát. Én nem mertem megmozdulni és még az sem jutott eszembe, hogy begomboljam a blúzom gombjait. Szerencsére Atsuya hamar megjött.

- Mei mi történt? - nézett rám, a szeméből pedig sütött az aggodalom.

- Atsuya! - suttogtam, majd megeredtek a könnyeim. Atsuya odaszaladt hozzám és jó erősen magához ölelt.

- Ugye mond, hogy nem tette meg! - a hangja megremegett, ahogyan kiejtette a mondatot a száján.

- Meg akarta tenni, de aztán hirtelen visszakozott. Nagyon féltem Atsuya! - szipogtam és közben igyekeztem erőt venni magamon.

- Bocsáss meg, amiért nem tudtam betartani amit megígértem neked! - kicsit elhúzódott tőlem és fejet hajtott előttem.

- Hülye fejezd be! - kiáltottam rá és visszarántottam magamhoz - Ne kérj bocsánatot semmiért, hiszen nem csináltál semmit sem!

- Milyen hülye voltam, hogy itt hagytalak, mikor pontosan tudtam, hogy Shishio nem fog csak úgy leállni.

- Azt mondta, hogy azt akarja, hogy szakítsunk, hogy utána csak az övé lehessek. De én megmondtam neki, hogy téged szeretlek és veled fogok maradni! - Atsuya erre  a karjába vett és kimentünk a mosdóból.

- Most beviszlek a kórházba! Látom nem csak a nyakadat tette tönkre! - nézett a csuklómra, ami fel volt dagadva és látszott még Shishio kezének a helye.

- Nem szeretnék odamenni! Csak vigyél haza és maradj mellettem! Ha nem vagy ott velem, akkor olyan védtelennek érzem magamat!

- Én mindig melletted leszek Mei! Nem fogom megengedni neki, hogy tönkretegyen téged!

- Atsuya minél előbb a feleséged akarok lenni, hogy ez az egész rémálom végre véget érjen!

- Ne aggódj, hamarosan a feleségem leszel és akkor már senki nem választhat el minket egymástól! - éreztem, hogy kezdek egyre jobban megnyugodni. Tudom, hogy Atsuya szeret engem és soha nem fog úgy játszani velem, ahogyan azt Shishio tette. Viszont nem akarok több haszontalan ígéretet.