Néhány nap eltelt már, de Atsuya nem akart megszólalni. Kezdtem egyre jobban aggódni érte, mert így a munkáját is fel kellett függesztenie egy darabig. Szerencsére, az apja egyik barátja aki a cégnél dolgozik beugrott helyette, amíg Atsuya jobban nem lesz. Persze beszéd nélkül is tudunk kommunikálni, így Atsuya most egy füzetbe írja le azt amit mondani szeretne. Többször megfordult a fejemben, hogy rákérdezek mi történt pontosan, de láttam, hogy ezt a témát igyekszik kerülni, így én sem hoztam fel előtte. Épp az iskolából mentem haza Miki társaságában.

- Szegény Atsuya, biztos, hogy nem lehetett könnyű neki az elmúlt néhány nap!

- Ne is mond! Valahányszor rá akarok térni a témára, szomorú lesz és olyan ijedt képet vág, mintha egy ötéves kisfiú lenne! Miki én nagyon féltem őt!

- Nyugi Mei, minden rendben lesz! - miután megérkeztünk a Yamada házhoz, elköszöntem Miki - től és bementem a házba. Láttam, hogy Atsuya a nappaliban alussza az igazak álmát, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni őt. Az ártatlan mosoly ami szétterült az arcán azt éreztette velem, hogy már sokkal jobban van. Fogtam egy takarót, azzal betakartam, majd nyomtam egy puszit az arcára. Egy kis felfrissülésre vágytam, ezért elment zuhanyozni egyet. Magamra tekertem egy törölközőt, majd beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a meleg víz minden egyes porcikámat beterítse. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, mikor elhúzódott a függöny és Shishio mászott be hozzám a zuhanyzóba.

- Te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem ijedten és igyekeztem minél kevesebbet mutatni magamból, mint amit a törölköző eltakart belőlem.

- Sosem fogsz tőlem megszabadulni Mei! - közelebb lépett hozzám egészen addig, amíg a hátam a falhoz nem ért. Akkor a két kezét rácsapta a falra, hogy biztosan ne tudjak elmenekülni.

- Engedj el! - kiáltottam torkom szakadtából, mire Shishio, a csap alá dugta a fejemet, hogy kicsit elhallgattasson. Alig kaptam már levegőt és a félelem egyre jobban úrrá lett rajtam.

- Most egy kicsit szórakozni fogunk! - e kezét végigsimította a karomon és az ajkával harapdálni kezdte a nyakamat. Bármilyen igyekezetem teljesen hiábavaló volt, ugyanis túlságosan erősen tartott magánál. Majd hirtelen a száját az enyémre tapasztotta és vadul falni kezdte az ajkaimat, óriási fájdalmat okozva nekem ezzel. Hiába ütöttem teljes erőmből a mellkasát, nem akart elengedni. Az egyetlen amit tehettem, hogy behunyt szemmel igyekeztem elviselni a fájdalmat. Mikor legközelebb kinyitottam a szememet, egy kéz rángatta ki Shishio - t, a zuhanyzó alól. Elhúztam a függönyt és akkor láttam meg Atsuya - t, aki épp leteperi a tanáromat, majd egy jókorát behúzott neki. 

- Nem érdekel, hogy velem mit csinálsz, de Mei - t hagyd ki ebből világos?

- Atsuya! - néztem értetlenül rá. Hiszen ezek szerint mégis csak tud beszélni?

- Sajnálom, hogy eddig nem mondtam neked semmit, de azt hiszem itt az ideje, hogy megismerd a kis tanárod igazi arcát. Annyira féltékeny lett, hogy meg akart öletni, majd mikor nem sikerült neki, megfenyegetett, ha bárkinek is szólok erről, akkor téged fog bántani. Ezért inkább úgy tettem, mintha megnémultam volna, máskülönben azonnal elmondtam volna neked az egészet.

- Mégis, hogy képzelted ezt! - kiáltottam rá Shishio - ra, akit Atsuya kidobott a lakásból. Én a falnak támaszkodva lecsúsztam a földre, miközben ömlött rám a meleg víz. A szívem olyan erősen vert, hogy féltem ki fog ugrani a helyemről. Nem csak, hogy féltem, hanem egyenesen rettegtem. Mikor Atsuya visszatért rögtön elzárta a csapot, én pedig a karjai közé vetettem magamat. Erősen szorított magához, belőlem pedig előtört a sírás.

- Nyugodj meg, most már nem fog bántani! - elkezdte simogatni a hátamat, majd rám terített egy takarót.

- Ne haragudj, amiért nem tudtam ellenkezni, de túl erős volt!

- Emiatt nem kell aggódnod, én nem hibáztatlak semmiért! Szeretnél pihenni igazam van? - én bólintottam egyet, mire a karjába kapott és úgy vitt fel engem az emeletre, hogy pihenni tudjak. A szobájában letett az ágyra és ment volna ki, de én elkaptam a csuklóját.

- Ne hagyj egyedül kérlek! - buggyantak ki a könnyeim, mire mellém feküdt és szorosan magához ölelt.

- Szerencse, hogy felébredtem! Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha hagyom, hogy az az idióta bántson téged! - megsimogatta az arcomat, mire elmosolyodtam.

-Szerintem sokkal jobban nézel ki haj nélkül! - paskoltam meg a fejét.

- Jó gyorsan témát váltottál! - elmosolyodott és engedett a szorításon.

- Tudod engem igazán nem zavart, hogy ilyen erősen átöleltél! Sokkal nagyobb biztonságban éreztem így magamat!

- Szeretnéd, hogy megint így öleljelek meg? - elkezdtem bólogatni, mire újra magához ölelt, én pedig az arcomat a mellkasába temettem.

- Így azért sokkal jobb! - vigyorogtam.

- Ez a gyűrű nem illik hozzád! - lehúzta az ujjamról, az eljegyzési gyűrűt, amit tőle kaptam és kidobta a kukába.

- Ezt most miért csináltad?

- Azért, mert ezt a gyűrűt a szüleim választották és nem pedig én! Aztán meg, ez nem áll neked annyira jól mint ez! - kihúzta a szekrény fiókját, majd elővett belőle egy vörös dobozt, amit az orrom előtt csapott fel. A dobozban, egy pillangó alakú gyűrű volt, ami apró gyémántokkal volt kirakva. Egyszerű, nagyon nőies és mégsem túl csicsás.

- Ez gyönyörű Atsuya, de nem túl sok ez egy kicsit? Van már egy gyűrűm, nem kellett volna ennyit fáradnod egy másikért!

- Ugyan már, az a gyűrű különben sem illett hozzád annyira mint ez! Csak fogadd el rendben? - bólintottam egyet, ő pedig a gyűrűs ujjamra húzta fel a gyűrűt.

- Atsuya, ha leérettségiztem, házasodjunk össze! - láttam, hogy meglepte a dolog, még a szája is tátva maradt közben.

- Ezt komolyan gondolod?

- Igen persze. Szeretnék mindig veled lenni, talán baj?

- Miért lenne baj? Csak nagyon megleptél vele, mert korábban nem szeretted volna ezt ilyen gyorsan.

- Igen, de akkor még nem szerettelek úgy mint ahogyan most. A mai események meggyőztek arról, hogy tényleg te vagy számomra a tökéletes! - valóban csak most sikerült összeraknom dolgokat. Nem is gondoltam volna eddig, hogy így félre lehet ismerni  az embereket. Mindig azt gondoltam, hogy Shishio a tökéletes férfi, azonban hatalmasat csalódtam benne, mert kiderült, hogy erőszakos és durva. Atsuya, pedig akit soha nem akartam szeretni vele ellentétben gyengéd és mindig gondoskodik rólam.

- Megértem, hogy miért nem szerettél! Túlságosan akartam azt, hogy velem legyél és ezzel elijesztettelek magamtól, de rájöttem, hogy lassítanom kell, ha nem akarlak elveszíteni.

- Emiatt nem kell aggódnod, ugyanis nem áll szándékomban elhagyni téged Atsuya! - megsimogattam az arcát és nyomtam egy csókot a szájára. Csak most kezdem igazán megérteni, hogy a szüleim miért ajnározták, őt annyira. Atsuya tényleg egy csodálatos fiú és nagyon boldog leszek mellette.