Másnap reggel a kanapé ébredtem fel. Igaz elég kényelmetlen volt de Atsuya mellett lehettem, így ez jelentéktelen kis apróságnak számított. Mikor felébredtem láttam, hogy Atsuya már nincs ott, biztosan visszament dolgozni. Igyekeztem felkelni, de legalább háromszor vissza is zuhantam.

- Mei jól vagy? - jött oda hozzám Atsuya.

- Nem igazán. Te, miért vagy még itthon? Nem baj, ha nem mész be dolgozni?

- Ma később kell menjek. Szerintem jobb lenne, ha ma inkább nem mennél be az iskolába. Tegnap biztos megfáztál.

- Az elképzelhető. Te viszont inkább menj dolgozni! Nem akarom, hogy miattam késs el!

- Mei, ez nekem nem fáradság! Igen nagyon fontos a munkám, de te még annál is fontosabb vagy nekem! - leült mellém és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Atsuya, ami a tegnapi illeti, én tényleg nem hazudtam neked. Shishio csak leckéket ad nekem, hogyan legyek majd jó feleséged! Az egészet csak azért csináltam, hogy ne kelljen szégyenkezned azért amiért ilyen ügyetlen lányt veszel el.

- Te úgy vagy tökéletes ahogyan vagy! Nem kell megváltoznod, mert én úgy szeretlek téged, ahogy vagy. Kérlek ne vegyél több órát tőle! Nagyon rosszul esik a tudat, hogy ilyen közel álltok egymáshoz!

- Rendben van, ha tényleg ezt szeretnéd, akkor megmondom neki. De most már tényleg siess, mert el fogsz késni! -  nyomtam egy puszit a szájára, majd lelöktem a kanpéról.

- Ha bármi baj van, akkor hívj fel!

- Ne aggódj, minden rendben lesz! - Atsuya elment dolgozni, én pedig egyedül maradtam, az üres lakásban. Nem mondom, hogy nem esett rosszul Atsuya kérése, de meg tudom őt érteni, ezért áthívtam Satsuki - t, hogy személyesen közöljem vele a döntésemet.

- Mei, örülök, hogy végre hajlandó voltál találkozni velem! Azt hittem, már megfeledkeztél az óráinkról!

- Ne haragudj, de nem folytathatjuk ezt tovább! Megígértem Atsuya - nak, hogy nem lesznek több magán órák!

- Tehát nem bízik benned igaz? Mei mikor veszed már észre, hogy egyáltalán nem illik hozzád!

- Mi a fenéket beszélsz? Atsuya - val igenis szeretjük egymást! Csak nem féltékeny vagy Satsuki?

- Ha az lennék mit csinálnál? - közelebb lépett hozzám és egy mozdulattal megsimogatta az arcomat. Hideg borzongás futotta át az egész testemet. 

- Kérlek, menj most el! Nem akarom, hogy többet a közelembe gyere!

- Csak nem attól félsz, hogy belém szeretsz? Mei ne legyél már ennyire naiv!

- Menj el most! Nem akarok beszélni veled! - szerencsére vette a lapot és inkább elment. Kicsit, na jó nagyon rosszul éreztem magamat, amiért hagytam volna, hogy megcsókoljon. Úgy döntöttem, hogy amíg Atsuya nincs otthon, meglepem őt egy vacsorával. Szerencsére már néhány ételt el tudok készíteni, így ezzel nem volt problémám. Miután az étel elkészült, már csak vártam Atsuya - ra, aki azonban nem érkezett meg. Eléggé elkeseredtem emiatt. Hiszen annyit készültem rá! Néhány perc múlva megcsörrent a telefonom és a kijelzőn az orvosom Kuroda Sensei nevét láttam meg.

- Halló, Mei Chan!

- Doktor, mi történt? Nem sűrűn szokott engem felhívni.

- Mei Chan, a vőlegényedről lenne szó! Most hozták be őt a kórházba! Elég erős sokkot kapott, ezért átmenetileg megnémult! - kis híján kiejtettem a telefont a kezemből. 

- Azonnal ott vagyok! - szélsebesen magamra kaptam a kabátom és már indultam is a kórházba. Út közben azon gondolkodtam hogy mi történt Atsuya - Vál ami ennyire felzaklatta. Miután megérkeztem. Azonnal a vizsgálóba siettem. Atsuya ott ült az ágyon, rémülten és elveszetten. Mikor megláttam, oda szaladtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem. A fejét a vállamra hajtotta és kibuggyantak a könnyei. Gyengéden simogatni kezdtem a fejét, hogy megnyugtassam. Az orvos elmondta, hogy nem tudja pontosan mi történt, ezt egyedül Atsuya fogja tudni megmondani, mikor képes lesz feldolgozni a történteket. Miután megköszöntem neki mindent, Atsuya - Vál együtt hazamentünk. Ő még mindig nagyon félt de már kezdett megnyugodni. Felmentünk a szobájába, majd hagytam hogy Atsuya a fejét az ölébe fektesse.

- Most már minden rendben lesz kis haj nélküli szerelmem! - kezdtem el simogatni a fejét majd egy puszit nyomtam a homlokára. Atsuya csak nagyokat pislogott, majd az arcához szorította a kezemet.  Most már tiszta előttem a kép: Valóban Atsuya az akit tiszta szívemből szeretek és vele akarok lenni a nap minden egyes pillanatában.