Másnap reggel, ígéretemhez híven valóban segítettem Atsuya - nak a papírmunkában, cserébe ő elkísért az iskolába. Jó kis ajánlat nem? Persze, mivel sosem tudom mikor kell befognom a számat az első dolgom az volt, hogy mindent elmeséljek a tegnapról Mikinek.

- Akkor Shishio nővére tényleg Atsuya barátnője volt?

- Nem volt az. Csak hülyítette őt, ráadásul mikor kiderült, hogy terhes az első dolga volt elvetetni a gyereket Atsuya tudta nélkül.

- Szegény biztos rosszul eshetett neki ez a dolog.

- Miki, szerinted Atsuya miért egy nála jóval idősebb nő iránt érdeklődött?

- Nos az egyik magazin szerint, az érett nők vonzóbbak a fiatalabb pasik számára, mint a velük egykorú lányok. Talán azért sikerült elcsavarnia Atsuya fejét, mert ő vonzónak találta.

- Szerinted én nem vagyok neki elég vonzó?

- Én nem ezt mondtam! De mi lenne, he megpróbálnád őt elcsábítani valamivel? Mondjuk felveszel egy nagyon rövid testhez simulós ruhát, vagy mondjuk megpróbálnál táncolni neki? Amikor a nővérem házassága padlón volt, akkor rúdtánccal csábította vissza a férjét. Azóta semmi gond nincs a kapcsolatukban.

- Szerinted menne ez nekem? Még soha életemben nem csináltam ilyet.

- Egyszer mindent ki kell próbálni. Suli után elviszlek hozzánk és a nővérem mutat neked pár trükköt! - ez az ötlet nagyon aggasztott. De ha így tényleg elérhetem, hogy Atsuya ne találhasson magának valaki mást, akkor végül is miért is ne? Shishio, ma már jött iskolába, de nekem mindenképpen le kellett szerelnem, hogy elmehessek Miki nővéréhez. Mikor a többiek kimentek a teremből, oda is mentem hozzá.

- Satsuki figyelj, ma nem tudok órára menni! Van egy kis elintézni valóm!

- Ha megígéred, hogy holnap eljössz, akkor most az egyszer eltekintek tőle! - én bólintottam egyet, majd Mikivel elindultunk a házához. Az ő családja is gazdag, ráadásul, az apja és az apám üzletfelek és régi jó barátok. Ez a válasz arra, hogy miért is vagyunk ennyire jóban. Miután megérkeztünk, Miki nővére, aki öt évvel idősebb nálunk és Hina - nak hívják, mutatott nekem néhány trükköt, amivel garantáltam magamon tarthatom Atsuya figyelmét. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, miközben csináltam utána a mozdulatokat. Kicsit tartottam is attól, hogy mi lesz ha elbénázom és totál hülyét csinálok majd magamból Atsuya előtt, de végül is az volt a célom, hogy elkápráztassam őt. Mielőtt hazamentem volna, előtte még felhívtam Atsuya - t, hogy megtudjam mikor érkezik haza pontosan.

- Atsuya, csak szeretném megkérdezni, hogy mikor érsz haza?

- Úgy egy óra múlva. Mei minden rendben?

- Igen persze, csak lesz egy meglepetésem!

- Akkor jó. Kicsit megijedtem, hogy valami baj van.

- Ne aggódj minden rendben! Akkor csak siess haza! - kinyomtam a telefont, majd haza pontosabban a Yamada házhoz mentem. Mivel az anyámék még nem rendeltek haza, így egy darabig, még biztos, hogy ott maradok. Atsuya mamája nem volt otthon, ezért szerencsém volt. Képzelem milyen patáliát levágott volna, ha látja mit művelek. Szerintem minimum bolondnak titulált volna.Felsiettem a szobába, amit eredetileg megkaptam, de egyszer sem aludtam benne és elkezdtem készülni. Begöndörítettem a hajamat, tettem a számra vörös rúzst, meg mindent amit ilyenkor kell. Mivel a szekrényemben nincsenek rövid testhez simuló ruhák, ezért egy rövid fehér szoknyát vettem fel, hozzáillő felsővel és úgy vártam Atsuya - t, aki durván egy óra múlva valóban megérkezett. Én odasiettem a szoba ajtajához, majd a könyökömmel megtámasztottam magamat.

- Csak, hogy végre megjöttél! - elkezdtem csavargatni egy hajtincsemet, miközben kacéran mosolyogtam rá.

- Mei azt mondtad, hogy nincs semmi baj!

- Miért úgy nézek ki, mint aki rosszul van? - odasétáltam hozzá, majd az ujjaimat gyengéden végigsimítottam a nyakán.

- Igazából ha pontosabban akarok fogalmazni, úgy nézel ki, mint azok akik bárokban táncolnak és pénzért bevállalnak bármit!

- te tényleg ezt gondolod rólam? Én csak tetszeni akartam neked!

- Akkor ezt sürgősen vedd le! Én téged szeretnélek látni, nem egy ribancot! - úgy álltam előtte, mint egy jégszobor és egyre csak a ribanc szón kattogott az agyam. Láttam, hogy Atsuya agyáig is eljutott amit mondott, mert a kezem után akart nyúlni, de én reflexből visszahúztam.

- Te tényleg ezt hiszed rólam? Hogy csak egy olyan vagyok? - egyszerűen képtelen voltam kiejteni a számon az  r betűs szót.

- Nem Mei dehogyis! - én gyorsan megráztam a fejem, majd lesiettem a lépcsőn. Atsuya persze rögtön futott utánam.

- Ne gyere közelebb! - kiáltottam neki és már készültem elhagyni a lakást, mikor hangos csörömpölést hallottam meg a konyhából.

- Atsuya! - kiabáltam és visszarohantam a konyhába. Láttam, hogy a ripityára tört tükör előtt áll, a bal kezéről pedig csurgott lefelé a vér.

- Sajnálom! - motyogta és térdre rogyott. Én odasiettem hozzá, majd leguggoltam mellé.

- Nagyon fáj? - kérdeztem és a kezembe vettem a sérült kezét.

- Undorodom magamtól! Nem is értem, hogy voltam képes ilyet mondani neked! - elhúzta a kezét és az arcát a tenyerébe temette.

- Én leültem mellé és gyengéden átöleltem. Úgy kuporodott össze a karomban, mint egy utcára kidobott kölyökkutya. Akármennyire is haragudtam rá azért, amit nekem mondott, mégsem tudtam őt utálni.

- El kell mennünk orvoshoz! Nagyon csúnyán megvágtad magad!

- Csak maradjunk még így egy kicsit! - a hangja remegett az idegességtől és a sírástól. Én, hogy egy kicsit megnyugtassam, elkezdtem simogatni.

- Atsuya kérlek ne makacskodj és menjünk az orvoshoz! Nem akarom, hogy bajod essen! - ő bólintott egyet, majd segítettem neki felállni és lassan elindultunk kifelé. Atsuya arca ekkora már fal fehér volt és már csak pislogott. Én reménykedtem benne, hogy nem akar elájulni. Hívtam egy taxit, majd beültünk és mentünk is a kórházba. Nagyon féltettem Atsuya - t, ugyanis nem volt valami jó állapotban. Hogy a fenébe művelheti ezt magával? nem értettem mire volt ez jó neki. Miután megérkeztünk, a nővérek azonnal elvitték, én meg várhattam, amíg végeznek.

- Mi van vele doktor? - kérdeztem aggódva az orvost, miután kijött.

- Már jobban van, de fontos, hogy sokat pihenjen! A sebét összevarrtuk, szóval ha lehet egy ideig ne használja! - ennyit mondott, majd elnézést kérve távozott. Én bementem abba a szobába, ahol Atsuya volt. Nem meglepő módon, már aludt. nem tesz jót neki ez a kimerültség, ez már egyszer biztos.

- Atsuya, azt hiszem sok gondom lesz még veled! - csóváltam meg a fejem, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Ha ez így folytatódik tovább, akkor a végén el kell majd őt tiltani a munkától! Ha holnap felébred, majd kap tőlem egy alapos fejmosást, amiért ezt tette magával. Addig is inkább örülök, amiért nem lett komolyabb baja.