jσηg yυηнєє
──────⊹⊱✫⊰⊹──────

Fáradtan terültem el hatalmas ágyamon, miután sikeresen lerúgtam tíz centis magassarkúmat. Kevés ideig élvezhettem, ahogy a puha paplan simogatja bőrömet, hiszen mindenképp le kellett vedlenem ezt a ruhát amely émelyítő alkoholszagot árasztott. Magamhoz vettem pár kényelmes ruhadarabot, majd csoszogva a fürdőbe sétáltam. A bőröm néhány helyen ragadt a rám ömlött pezsgőtől, ezért amilyen gyorsan csak lehet lerángattam magamról a lila anyagot. A meleg víz valósággal ellazította feszült testemet, így csak egy óra áztatás és lazulás után sikerült magam rávenni, hogy kiszálljak a kihűlt vízből. Szárítkozás után felkaptam magamra a tiszta, itthoni felszerelésemet, a hajamat pedig egy rendezetlen kontyba kötöttem a fejem tetején.

Miután lemostam kevéske sminkemet és felhelyeztem egy arcmaszkot, szőrmókos papuccsal a lábamon kisétáltam a konyhába, hogy egy teát készíthessek magamnak. Miközben forrt a víz, előkotortam a telefonomat, és a mai napon elősször felnéztem a közösségi oldalakra. Pár perccel később már mellettem pihent a gőzölgő tea, én pedig a konyhapulton ülve tovább neteztem.

- Megjöttem! - kiálltotta Nakwon, amint belépett az ajtón.

- Szia! - kiabáltam vissza barátnőmnek. Már több mint két éve élünk ebben a lakásban Szöulban, osztozva a lakbéren. Cipőjét lerúgva a konyhába sétált.

- Éhen halok! - mondta, majd a hűtőt feltárva kutakodni kezdett. Tegnap főzött ebédünket előhalászva megmelegítette azt, ezek után pedig az asztalhoz ülve falatozni kezdett. - Milyen volt az esküvő? - nézett rám pár perc csend után amialatt rágását hallgattam.

- Minden jól alakult, és rengeteg pénzt kaptam. - néztem fel telefonom képernyőjéről egyenesen barátnőm büszke arcára. Minden egyes esküvő szervezésem után büszkén néz rám, nekem pedig még mindig rengeteget jelent az elismerése. - Csak a végén leöntött egy fiú pezsgővel - forgattam meg szemeimet, amint visszaemlékeztem az esküvőn történtekre. Természetesen a tapizós részt kihagytam.

- Húha! És legalább helyes volt az a fiú? - húzta fel játékosan egyik szemöldökét Nakwon, miközben pajkosan elmosolyodott.

- Nakwon! - neki akartam valamit dobni, azonban semmi nem akadt a kezem ügyébe - Ha annyira tudni szeretnéd, nem, nem volt helyes... Túl magas hozzám képest - ittam meg az utolsó korty teámat, majd a konyhapultról leugorva elmostam a bögrét.

- Szerintem inkább az elvárásaid túl magasak. Ha így folytatod, egyedül fogsz megöregedni. - tömött egy újabb adag kaját a szájába.

- Nem egyedül, mert te mindig itt leszel nekem. - sétáltam el mellette, miközben játékosan összeborzoltam barna haját. Reakcióját meg sem várva a fürdőbe igyekeztem és leszedtem az arcmaszkot.

- Egy nap feleségül megyek Seohonghoz, és összeköltözünk hogy felnevelhessük a gyerekeinket. - folytatta Nakwon, amikor visszamentem a konyhába a telefonomért. Épp elmosta a tányérját.

- Ugye tudod hogy csak vicceltem? - telefonomat megragadva, teljes testemmel felé fordúltam.

- Én nem. - fordult felém egy halvány mosollyal az arcán

- Sosem választanálak el a szerelmedtől, csak azért mert unalmas életem van. Egy nap csak találkozom egy olyan emberrel aki elvisel - mosolyodtam el én is, majd barátnőm ölelésébe igyekeztem.

- Bármikor szólhatsz, én szaladok hozzád hogy megoldjam bármilyen problémádat. - simogatta meg a hátamat - Remélem ez fordítva is működik - motyogta a vállamba.

- Imádom hogy bármikor tudunk lelkizni. - toltam el magamtól, majd szinte egyszerre vágtunk egy fintort.

Nakwon és az én kapcsolatom szinte már testvérinek mondható, szavak nélkül is megértjük egymást és jobban ismerjük a másikat mint saját magunkat. Körülbelül 10 éve vagyunk legjobb barátnők és lelkitársak.

•••

Fél órával később már mindketten a saját szobánkban készültünk az alváshoz. Már épp lekapcsoltam minden villanyt, amikor az ágyam melletti komódon lévő telefonom üzenetet jezett.

Valószínüleg egy újabb felkérés.

Akkor még nyugodtan aludtam el, nem is sejtve hogy kitől érkezett az email.

kıм мıηgyυ
──────⊹⊱✫⊰⊹──────

Kómásan csoszogtam ki a konyhába hogy lefőzhessek magamnak egy - vagy két - adag kávét, hátha kissé felébredek. A nyári melegnek köszönhetően csak egy pizsamanadrág volt rajtam, bár még így is elviselhetetlen ez a hőség. Egy hatalmas nyújtózkodás és szem dörzsölés után sikeresen elértem a kávéfőzőig, majd egy székre leülve vártam hogy lefőzze nekem a fekete löttyöt.

Pár perccel később már előttem gőzölgött az ízesítetlen ital - hisz mi értelme van a kávénak, ha tele rakjuk tejjel és cukorral? Tegnap - pontosabban már ma hajnalba - elég későn ért mindenki haza az esküvőről, de a szüleim természetesen nem halasztották el a közös vasárnapi ebédünket, ráadásul ebéd után Sooseong bemutatja nekünk az esküvőszervezőjüket is.

- Szevasz pajti! - gugoltam le a mellettem álló Bonhoz, aki hevesen csóválta hátsóját. Buksiját megsimogatva tovább beszéltem hozzá: - Képzeld, ma megismerhetek egy negyvenes éveiben járó nőt, aki meg fogja szervezni Minra és Dongwoo esküvőjét - lihegve, nyálát csorgatva hallgatott engem, majd válasz képp kettőt ugatott és próbálta megnyalni arcomat. Még időben elhajoltam. - Na, összekapom magam és indulok. - feleltem utoljára megpaskolva fejét, majd felállva a szobámba indultam.

•••

- Nagyon finom volt az ebéd, anya. - léptem az említett személy mellé, majd egy cuppanós puszit nyomtam ráncosodó arcára.

- Egészségedre kisfiam! - hátra sem fordúlva, vékonyka kezeivel tovább mosogatott. Imádom amikor így hív, mert ilyenkor mindig eszembe jut amit régen mondott nekem: akármilyen nagyra is nősz, te mindig az én kicsi fiam maradsz. Azóta már túl nőttem másfél fejjel.

Miután segítettem elpakolni az ebéd maradványait, mindannyian a nappaliba mentünk. Minra és Dongwoo háza hatalmas, így a nappaliban sem kell aggódnunk hogy esetleg nem férünk el.

- Úristen, már csak pár perc és itt lesz! - nővérem izgatottan járkált fel-alá a szobában. Vele ellentétben én unottan vártam hogy betoppanjon végre a 40-es éveiben járó nő, és elmondja amit kell aztán lelépjen. Semmi kedvem nem volt hozzá, Minra miatt azonban tűrtőztettem magam. Pár perccel később valóban csöngettek. Pontos. Ez máris egy jó pont nála.

Nővérem egy mély lélegzetvétel után a bejárati ajtóhoz igyekezett, ezzel is eltűnve a szemünk elől. Mind a hárman néma csendben vártuk hogy az izgatott menyasszony visszatérjen egy nővel az oldalán. Magamnak sem mertem bevallani hogy valójában izgulok a találkozás miatt. Halk nevetgélés szűrődött be kintről. Egy újabb jó pont az idegennél.

A padlón koppant az állam, amikor megláttam, hogy kivel nevetgél Minra mellett. Nem volt 40 éves. Na erre tényleg nem számítottam.

- Te? - kérdeztük egyszerre amikor találkozott a tekintetünk. A többiek kíváncsian néztek ránk.

- Ismeritek egymást? - Minra látszólag meglepődött, ám a kezdeti kíváncsiság után egy boldog mosoly terült el az arcán - Ez jobban alakul mint hittem - tapsolt egyet örömében.

- Az túlzás hogy ismerjük egymást - eszméltem fel elsőként, azonban tekintetemet egy pillanatra sem szakítottam el a sötét szempártól.

- A tegnapi esküvőn leöntött pezsgővel az öcséd - szakította meg a szemkontaktust a lány, és Minra felé fordult.

- Hát akkor itt az alkalom, hogy megismerjétek egymást, ugyanis szeretném ha együtt szerveznétek meg az esküvőnket!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sikeresen visszatértem és remélhetőleg mostmár rendszeresen lesznek részek😂😅

10.29.