Lili

Helyi idő szerint hajnali négy óra volt amikor Lokival New Yorkból elindultunk. Rettenetesen fáztam a hideg reggeli szél miatt, de Lokit ez nem nagyon izgatta. Mármint ő nem fázott, mint mondta azért mert jégóriás, de én őszintén megmondtam neki, hogy fogalmam sincs miről beszél. Szépen sétáltunk egy darabig, amikor megszólaltam...

- Loki te nem fázol ?- csak a fura bőrszerkója volt rajta.

- Nem! Kellene ?-nézett végig rajtam. Természetesen a kezem tele volt a cuccaimmal, mert hát őfelsége nem segített a cipekedésben.

- Nagyon hideg van! –szinte össze koccantak a fogaim. Egy pillanatra megálltam és letettem a táskákat, majd megdörzsöltem a végtagjaimat, hogy végre átmelegedjek.

- Jaj ne már! Gyere Lili!-húzta a kezemet maga után.

- Loki nagyon fázok! Egy pillanat és mehetünk- Loki megforgatta nagy zöld szemeit, majd egy kisebb puha lepelt varázsolt elő. Felém nyújtotta és felhúzta a szemöldökét.

- Na ? Mi az nem kéred ?

- Te most a kedvembe jártál?-kérdeztem és magamra terítettem a lepelt, ami nagyon puha volt és meleg.

- Inkább a saját kedvembe jártam! Utálom hallgatni a nyafogást-mondta unottan és elindult előttem.

- Bunkó-motyogtam az orrom alatt.

- Mit mondtál?- állt meg előttem.

- Azt mondtam, hogy bunkó vagy-húztam ki magamat.

- És akkor mi van? Ha akarom bunkó vagyok ha akarom nem! Azt csinálok amihez csak kedvem van-vonta meg a vállát.

- És az édesanyád mit szól majd ha ilyen leszel velem? Aligha hiszik el majd a kis mesédet.

- Minden úgy alakul majd ahogy szeretném! De most gyere ide és kapaszkodj belém!-utasított amikor egy zsákutcához értünk.

- Dehogy kapaszkodok beléd! Hozzád nem érek!- fintorogtam nagy vigyorral.

- Hát rendben! De attól tartok akkor rázós utad lesz!- ahogy ezt kimondta, hirtelen mintha tornádó kapott volna fel és óriási erővel száguldottunk egy örvényben. Villodzó fények és hideg levegő kísért minket, majd földet értünk. Én elterülve feküdtem és remegve vártam mi fog történni.

- Otthon édes otthon!- szippantott a levegőbe Loki, én pedig hányingerrel küszködve próbáltam magamhoz térni- Gyere Lili! Ideje bemutatnom neked Asgardot!

- Hol vagyok ?-kérdeztem remegve.

- Asgardban vagy!- nézett rám értetlenkedve-Indulhatunk a palotába?

- Loki én hányni fogok!-tettem a kezem a szám elé, és azonnal kiadtam a gyomrom tartalmát.

- Ez most komoly? Te lehánytad a Bifrösztöt?- gúnyolódott Loki, de én azt sem tudtam mi van velem és mi az a bifröszt...

- Nagyon szarul vagyok Loki-törölgettem a számat, közben érzetem ahogy zsibbad a nyelvem.

- Jól van segítek! Így mégsem mutathatlak be a szüleimnek- nevetett fel, majd a hasamra tette a kezét és egy pillanat múlva már semmi bajom nem volt. A rókamaradék is eltűnt amit odaraktam.

- Mi ez a hely ?- egy hosszú hídon álltunk ami különböző színekben és fényekben pompázott.

- Ez itt drága kicsi mennyasszonyom Asgard!-fogta át a derekam Loki, majd láttam, hogy egy hatalmas ember közeleg felénk.

- Herceg! Üdvözlöm újra Asgardban! Ki ez a hölgy?

- Heimdall bemutatom neked a mennyasszonyomat Lili Collinst!- húzta ki magát Loki, én pedig éreztem, hogy megint kavarog a gyomrom.

- Nagyon örvendek Lili!

- Én is örülök Heimdall!- hajoltam meg, de még mindig nem hittem el, hogy itt vagyok és Asgard tényleg létezik.

Lokival kézen fogva sétáltunk a palota felé, igen kézen fogva. Az istenke nagyon komolyan vette ezt a színjátékot...

- Ha a trónterembe érünk és találkozunk a szüleimmel, kérlek hajolj meg és legyél bájos- oktatott ki Loki.

- Én bájos leszek, és te ?

- Nekem nem kell annak lennem! Férfi vagyok!- nézett rám sértődötten.

- Oh, jajj, elnézést kérek Loki herceg!

- Bocsánat kérés elfogadva! És kérlek ne hányd le őket!- már éppen tarkón vágtam volna, de ekkor kinyílt előttünk az ajtó.

- Azt hittem már soha nem térsz vissza!- állt föl egy ősz hajú idősebb férfi.

- Én is örülök apám!- hajolt meg Loki, mire én is így tettem.

- Loki! Édes fiam!- szaladt elénk egy nagyon szép középkorú hölgy, és arcon csókolta Lokit.

- Anyám! Örülök, hogy látlak-nézett rá mosolyogva.

- Ki ez a fiatal hölgy Loki?- kérdezte a férfi kíváncsian.

- Nos, ő itt Lili Collins ! A mennyasszonyom!

- A mennyasszonyod?- kérdezte mosolyogva a nő.

- Igen! Megváltoztam anyám, most már ő a legfontosabb az életemben. Lili, ő itt az anyám Frigga. És az apám neve Odin- vezetett elé finom mozdulattal.

- Nagyon örülök, hogy végre találkoztunk- Odin gyanakodva nézett rám.

- Szereted a fiamat Lili?- kérdésére megállt a ütő bennem.

- Igen uram- nyeltem nagyot.

- Jajj drágám ne faggasd már Lilit! Biztosan nagyon fáradt az utazás miatt. Megmutatom a szobádat- karolt belém Frigga boldogan.

Szóval az első találkozás az ősökkel nem volt a legjobb, de legalább ezen is túl vagyunk. Attól tartok Odin nem igazán vette be a kis mesénket. Frigga, Loki és én elidultunk a hálótermek felé, hogy berendezkedjünk.

- Istenem ez a szoba gyönyörű!- forogtam tátott szájjal körbe.

- Remélem nem baj, hogy nem Loki szobájában alszol. Tudod itt házasság előtt nem szokás együtt aludni a pároknak-még szerencse..

- Tökéletes és egyáltalán nem gond ha nem alszunk együtt! Igaz drágám?- karoltam Lokiba, aki egy kicsit zavarba jött.

- Persze, hiszen időnk mint a tenger!

- És most pedig ezt megkérdezem fiam, mert apád előtt nem mertem-kezdte izgatottan Frigga.

- Miről van szó?

- Mikorra várjátok?- simította meg Loki arcát.

- Mit is ?- kérdeztem zavartan.

- A babát! Mikorra várod?- erre úgy elkezdtem nevetni, hogy még szerintem soha nem nevettem így. Frigga lefagyva nézett minket. Loki komolya arccal állt mellettem.

- Lili nem terhes!- húzódott el Loki tőlem.

- Tényleg nem? Én azt hittem, hogy...

- Rosszul hitted, de egy napon biztosan az lesz! Egyszer valamikor...

- Sajnálom fiam, csak úgy megörültem és kicsit azt hiszem túlzásba vittem. Most hagylak titeket pihenni. Szeretnék egy vacsorát adni majd a tiszteletedre holnap. Lili boldog vagyok, hogy a fiam mellett vagy!- mondta mosolyogva, majd kiment a szobából.

- Őszitén mondom neked Loki, hogy az apukád egy szavunkat se hitte el! Szerinted meddig játszhatjuk el ezt kis színjátékot ? Viszont anyukád nagyon cuki, nem érdemli meg, hogy átverjük. Ő már unokázni akar.

- Lili azt hiszem tehetünk az ügy érdekében!- jött kínosan közel.

- Akarsz egy újabb tökön rúgást? Mert akkor jó úton haladsz!- teremtettem le a pimasz herceget, aki megadóan feltartotta a kezeit.

- Jó jó, azt hiszem jobb ha most én lelépek! Te addig rendezkedj be és pihenj ha akarsz. Este körbe vezetlek a palotában és ha szerencséd van akkor még a hatalmas Thorral is találkozhatsz- mondta gúnyosan majd lelépett.

Miután kipakoltam és berendezkedtem, sóhajtozva ültem le az óriási ágyra. Minden pillanatban azt hittem, hogy ha kinyitom a szemem akkor újra ott ülök az irodába, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nagyon is a valóság. Hogy mi vár rám itt a fene sem tudja. A palota gyönyörű a táj festői, és van egy kamu vőlegényem is. Nem szép dolog hazudozni és őszintén megmondom nem tudom miért is segítek Lokinak. Talán, de csak talán egy kicsit szimpatikus...bár nem hiszem, hogy valaki is mondott volna neki már ilyet....