Loki

Lili nem szólt semmit csak térdelve sírt én pedig nem mertem hozzászólni, mert elég mély témába mentem bele. Ha nem akartam nagyobb bajt, jobban tettem ha befogom a számat. Egyszercsak felállt és így szólt.

-Indulunk ! Mit nézel? Szállj be!-én pedig szó nélkül beültem.

- Lili..

- Most fogd be! Soha többé ne hozd fel az öcsémet! Megértetted? –nézett rám meggyötört arccal.

- Egyszer az életben akarok jót tenni, és akkor se sikerül-motyogtam. Amúgy meg nem tudom miért veszem a magamra ezt az egészet. Lehet jobb lenne elhúzni.

- Loki ne szólj hozzám!-szorította meg a kormányt, majd gyorsított- A francba!

- Most meg mi van?-kérdeztem tanácstalanul.

- Kifogyott az a rohadt benzin!- az autó szépen lassan leállt, és Lili az út szélére parkolt.

- Megoldjam? Van egy varázslat ami..

- Te itt nem varázsolsz nekem semmit, hanem elmész a benzinkútra és hozol üzemanyagot-nyomta a kezembe a kannát.

- És mégis az meg hol van?

- Nem messze, két km-re talán-mutatott jobb irányba- Menj, mert ránk sötétedik!

- Tudod mit? Elmegyek! De nem a benzinkútra hanem el innen! Én isten vagyok és nem ugráltathatsz csak úgy! Jót akartam neked, de te ostobán viselkedsz velem reggel óta. Örültem Lili!

- Úgyis van! Húzzál csak el! A nagyságos herceg! Az atyaúristen! A mindenható! Egy szavadat sem hiszem el! Hazug szemétláda!-Lili ordibálását hallottam még elég sokáig. De nem nagyon érdekelt, csak az, hogy végre lelépjek. Mégis mit képzel ez a nő magáról? Már így is sokat tűrtem tőle. Mást már ezért régen kinyírtam volna. Keresek valaki mást aki, nem ilyen hisztérika. Ebben az öltönyben duplán hódítok...

Lili

Már sötétedett és kétszer megjárhattam volna a benzinkutat, de csak ültem a kocsiban és bámultam magam elé. Elég hideg is volt már, ezért felvettem a kabátomat. Semmi kedvem nem volt még hazamenni, egyedül az üres lakásomba. Loki szépen lelépett amit, nem csodáltam hiszen nem néztem ki többet belőle. Méghogy visszahozhatja az öcsémet, nevetséges. Ez egy gúnyolódás volt a részéről, egy ízléstelen húzás. Jobb is, hogy elment. Sétálni sem akartam a kútra, ezért stoppolni kezdtem, hátha valaki elvisz és vissza is hoz majd.

Rövid időn belül egy fekete autó állt meg mellettem. Két egész jóképű férfi szállt ki belőle...

- Jó estét szép hölgy!-köszönt az egyik.

- Jó estét! Tudnának nekem segíteni? Kifogyott a benzinem és nagyon hálás lennék ha elvinnének a benzinkútra!- léptem eléjük, kannával a kezemben.

- És hogyan hálálnád meg?- a másik szinte kínosan közel jött hozzám.

- Kifizetem a fuvart! Segítenek?- a két férfi sunyin egymásra vigyorgott.

- Máshogyan is fizethetnél kicsikém!-simította meg az arcom a magasabbik.

- Ne érjen hozzám! Menjenek el!-kezdtem hátrálni, és kapkodni kezdtem a levegőt.

- De miért mennénk el? Hiszen még csak most kezdődik a buli!-egy mozdulattal a melletünk lévő erdőbe ráncigáltak és befogták a számat. Hiába próbáltam sikítani vagy karmolni őket, erősebbek voltak nálam.

- Nagyon formás kis cicus!-az ingem gombját kezdte egy bicskával levágni.

- Mit csináljunk vele Matthew?

- Játszunk egy kicsit vele!-gonosz vigyorral fogdosni kezdett, ezzel együtt levette a számról a kezét és én sikítani kezdtem.

- Kussolj!-adott egy óriási pofont, amitől szinte beszédültem...

Loki

Teleportálhattam is volna, de nem volt kedvem hozzá. Jól esett a semmibe sétálni. Óriási forgalom volt. Komolyan mondom itt midgardon a közlekedés maga a káosz. Dudálnak ordibálnak az emberek, mintha azzal megoldanának mindent. Bezzeg a jogarom, na ha azzal küldenék oda egy alaposat egy kettőnek, nem lenne ilyen nagy a szájuk. Már éppen gondolkodtam azon, hogy használom a jogart és már a kezembe is varázsoltam amikor furcsa érzésem támadt. Egy pillanatra bevillant Lili arca, ahogy éppen alszik, vagy eszméletlen. Gyakran voltak látomásaim, de nem mindig tudtam a jelentésüket. Igen, ebben még fejlődnöm kellett. Mivel jól nevelt vagyok és úriember ezért lássa a midgardi, hogy kivel van dolga. Úgy döntöttem megnézem ott van-e még, vagy mérgében felrobbant. De esküszöm ha megint nyomja a hülyeségeit, akkor kap egyet a jogartól...

Hamar visszaértem az autóhoz ami magányosan állt az út szélén kivilágítva, előtte pár méterre egy másik kocsi volt. Szétnéztem a környéken, de Lilit sehol nem láttam...

- Lili? Lili merre vagy?-kiabáltam be az erdőbe, de egy hangot sem hallottam, mégis valami azt súgta, hogy ott találom. Gondolkodás nélkül magamra öltöttem asgardi ruházatom és a kezembe került a jogarom is, zsebemben pedig a tőrjeim lapultak. Nem kellett sokáig mennem az erdőben, mert hamar megláttam két férfit ahogy egy nőt bántalmaznak, azonnal tudtam mit kell tennem.

Egy határozott mozdulattal rántottam le a fickót Liliről és olyat belerúgtam, hogy azonnal elájult. A másikkal már nehezebb volt..

- Te meg ki a halál vagy?- kérdezte fenyegetően.

- Eltaláltad! Én vagyok a halál!- a jogar segítségével métereket repítettem rajta, majd egy fának csapódott.

- Ezért most megfizetsz!-tápászkodott fel fájdalmak között, majd felém indult.

- Most fenyegetsz? Azt hiszem, máris vesztettél-vigyorogtam a képébe, majd lefejeltem, és a torkát fogva szorítottam a fához- Búcsúzz el nyomorult életedtől midgardi!-előkaptam a tőrt és készen álltam rá, hogy elvágjam a torkát.

- Loki ne! Kérlek ne öld meg!-szaladt oda Lili bicegve.

- Oh de még mennyire, hogy kinyírom!

- Ne légy gyilkos! Nem ér annyit!-fogta volna le a kezem, de meg sem bírt mozdítani, én csak a féreg könyörgő szánalmas tekintetét figyeltem.

- Loki kérlek engedd el! Hadd menjenek el!-kiabált tovább és szinte könyörgött.

- Ne parancsolj!-ordítottam Lilire, elhúztam a karom tőle.

- Loki! Azonnal tedd le a tőrt!

- Elég legyen migardi! Ez a féreg halált érdemel!

- De nem általad, nem itt és nem most!-szinte megállt a férfi és én közöttem.

- Azonnal menj innen!-toltam el a másik kezemmel a lányt, és már éppen vágtam volna a patkány torkát, amikor a szeme sarkából azt láttam, hogy Lili összeesik- Mi a?-néztem egy pillanatra rá, és a férfi egy óvatlan pillanatban kiszabadult a kezeim közül, és elfutott- Fuss az életedért te nyomorult! Legközelebb a torkodat vágom!-kiabáltam utána, már az ájult fickót se láttam sehol. Csak én és Lili ájult teste voltunk az erdőben. Most megtehettem volna, hogy ott hagyom, de megszólalt bennem egy aggódó hang, ami nem tudom honnan jött.

-Lili! Lili! Kelj már fel!-ültem le a fűbe, és a lány elernyedt testét az ölembe húztam- Lili mi van veled?-ütögettem az arcát-Lili! Odinra térj már magadhoz!-már éppen gondolkodtam azon, hogy nagyobbat ütök, amikor kinyitotta a szemét és félmosollyal rámkacsintott.

- Sajnálom Loki!-azonnal felháborodva álltam fel, kilöke ölemből Lilit.

- Te most komolyan megjátszottad, hogy elájultál?

- Muszáj volt Loki, nem akartam, hogy megöld-szabadkozott.

- Mégis miért nem mentem inkább utána? Kinyírhattam volna! De inkább bedőltem neked!-fújtattam.

- Azért mert érdekelt mi van velem. Mert valójában, nem vagy olyan gonosz mint hiszed!

- Ennél nagyobb sértést nem is mondhattál volna Lili Collins!

- Azt ne mond, hogy az sértés ha nem tartalak gonosznak?

- Pedig pontosan így van! Én nem az vagyok akinek gondolsz!- sziszegtem az arcába, mire elszomorodott- Na mi van? Azt hittem, hogy utálsz!

- Ez a célod? Hogy utáljalak? Akkor miért mentettél meg?

- Mert, azért mert pont erre jártam-erre hangosan felnevetett, majd közelebb lépett hozzám és szorosan átölelt-Ezt ne! Miért vagy te ilyen erős?

- Köszönöm, hogy megmentettél Loki! És bárki is vagy ezért örökké hálás leszek neked-még szerencse, hogy hozzám képest egy törpe volt és nem látta ahogy elmosolyodom.

- Nos, akkor talán én megyek is!-krágogtam egyet.

- Hová méssz ?

- Vissza megyek Asgardba-jelentettem ki.

- Akkor rám már nincs szükséged?-kérdezte kíváncsian.

- Miért szeretnéd ha lenne?-néztem vissza rá.

- Ja nem, csak azt hittem. Szia Loki-intett kissé szomorúan.

- Szia Lili.

Lili

Miután Loki elment, szerencsére valaki megállt így megtankoltam a kocsimat és végre elindultam haza. Az utam furcsa volt így az istenke folyamatos dumálása nélkül. Be kellett vallanom, hogy bár csak egy napja találkoztam vele, de szerintem ő nem olyan kegyetlen mint beállítja. Akkor miért nem hagyott a sorsomra? Persze pont arra járt...milyen hülye duma. Azért fura, hogy ilyen hamar lemondott a tervéről, pedig még a szüleimmel való találkozásba is belement, csakhogy vele menjek Asgardba.

- Otthon édes otthon!-fújtam ki a levegőt, és bezártam az ajtómat. Egyenesen a nappaliba vettem az irányt, majd amikor felkapcsoltam a lámpát, azt hittem tényleg elájulok.

- Meglepetés!-Loki állt a nappali közepén újra fura jelmezében és még volt egy érdekes kétszarvú sisak is rajta.

- Te meg mit keresel itt ? Hogy jutottál be?

- Na, azért ennél kedvesebb fogadtatást vártam!-húzta el a száját, esküszöm nagyon jól állt neki ez a szett. Mint egy bolond, de akkor is jó volt ránézni.

- Szóval esetleg valamit itt hagytál?-érdeklődtem.

- Igen!-húzta ki magát.

- És mit?

- Téged! Indulhatunk?-kérdezte óriási mosollyal az arcán.

- Mégis hová?

- Ahogy te fogalmaztál az aranyvárosba! Mondjuk ez nem helyes megfogalmazás, mert a neve Asgard, de ha már ennyire akarod akkor inkább aranybirodalom.

- Mégis kellek neked a tervedhez?-mentem közelebb hozzá, és fürkészni kezdtem arcvonásait.

- Fogalmazzunk úgy, hogy szükség van a jelenlétedre!-hátrált kissé.

- Az ugyanaz Loki!-csaptam a fejemhez.

- Induljunk már midgardi!-türelmetlenkedett.

- Ez nem így megy Loki! Még össze sem pakoltam! Kell pár óra, hogy összeszedjem a dolgaimat.

- Teljesen felesleges. Asgardban mindent biztosítanak neked.

- És ha nem tetszik amit adnak?

- Akkor így jártál!

- Szemét vagy Loki!-böktem meg a vállát, de ő megfogta a kezem.

- Csak a legszükségesebbeket hozd!-mondta a szemembe, én pedig pakolni kezdtem...