Lili

Jó pár perc volt mire Lokit fel tudtam ébreszteni. A szívem vadul kalapált, mert a mellkasát fogta mielőtt elájult. Gyorsan a fürdőszobába szaladtam, hogy vizet hozzak és megpróbáljam fellocsolni. Szerencsére azonnal ébredezni kezdett...

- Loki? Loki édesem? Drágám jól vagy?- gyenge hangon nyöszörgött, szemei fátyolosak voltak- Édesem, hívjak orvost? Fáj valamid?

- Minden rendben , jól vagyok-gyengének tűnt, de végül lassan a segítségemmel felült az ágyon. A torkát fogta, és kicsit fulladni kezdett, szemei bevörösödtek mintha kidörzsölte volna.

- Loki én...beviszlek a kórházba. Mi van ha a szíveddel van baj?-aggódva simogattam forró homlokát, majd hozzábújtam, hogy hallgassam a szívverését. Óvatos csókot adott az arcomra.

- A szívem? Van nekem olyan?-felnevetett rekedt hangon.

- Persze, hogy van. Hiszen itt vagy és szeretsz-lágyan megcsókoltam izzadt homlokát- Annyira szeretlek. Biztos ne vigyelek be a kórházba? Nem bírom ki ha valami történik veled.

- Simán túl élnéd-ironizált tovább, ami komolyan idegesített.

- Loki ne csináld ezt velem! Azt hittem most kaptál infarktust, te meg itt flegmázol. Igenis nem bírnám ki. Szerinted miért akarok tőled gyereket?- Loki szeme elkerekedett, látszott hogy átgondolta kicsit a dolgokat.

- Azt hittem csak viccelsz.

- Loki! Loki ne idegesíts fel!

- Jó jó jó-megadóan felemelte a kezét, megsimította a derekam és kicsit félve megcsókolt.

- Mit láttál?-vágtam a közepébe rögtön, nehogy elsunyizzon bármit is.

- Én? Csak két szép cicit-bújt volna a melleimhez, de megállítottam.

- Loki azt mondtad mielőtt elájultál, hogy van ott valami-mutattam a szoba sarka felé.

- Ja én semmit! Néha van ilyen nálam, látok dolgokat amiket ti itt a földön el sem tudnátok képzelni.

- Most már halálra rémültem-rázott ki a hideg, még az érintésétől is- Valami szörnyeteg volt, vagy szellem?- Loki kissé megfeszült, majd híres vigyorával taktikát váltott.

- Erről nem beszélhetek-bújt egyre közelebb-Mert ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek-hirtelen csikizni kezdett, és majdnem leestünk az ágyról- Kis kotnyeles csibe-kacagott föl.

- Loki fejezd már be, ez nem vicces. Hallod? Ne!- hirtelen váltott gyengédebb érintésekre, keze már a felsőm alatt volt és lágyan csókolni kezdett- Loki nincs kedvem, most tértél magadhoz. Tudni akarom mi történt veled.

- Mesélj a öcsédről-megdermedve nézett rám, tekintete elsötétült.

- Őt láttad?

- Mesélj róla!

- Loki őt láttad? Jézusom-felültem, irtózatos hányinger kerülgetett.

- Lili én azt hiszem, hogy igen-felpattantam az ágyból, és úgy ahogy voltam egy szál bugyiban kiszaladtam a fürdőszobába- Lili! Lili mi van?

- Ez most valami undorító tréfa lesz ugye?-megálltam a mosdókagylónál öklendezve- Most csak... ez most csak valami rémes, undorító tréfa ugye?- Loki mögém lépett, hátulról átkarolt, és együtt néztünk a tükörbe.

- Édesanyád és én, nem tudtuk befejezni az idézést. Tartok tőle valóban őt láttam. És ha így van, akkor üzenete lesz, amit meg kell fejtenem.

- Hánynom kell-zsibongott a szám, a talpamtól a fejem tetejéig mindenem reszketett.

- Hé Lili-maga felé fordított, megpuszilgatta az arcomat, derekamat lágyan cirógatta- Nem kell félned. Sajnálom, hogy megijesztettelek cicám.

- Kizárt, hogy ez a dolog működjön. Anya boszorkány klubba jár, de azok a nők csak kamuznak. Nem hiszek benne. Ez nem lehet.

- Tudod mit?-mosolyodott el- Ne is beszéljünk erről. Egész biztos csak fáradt vagyok, vagy túl sokat ettem és azért lettem rosszul. De kíváncsi lennék neked miért lett hányingered ?

- Mert sokkot kaptam!-közöltem vele nyersen, majd elindultam a szobába.

- Vagy talán isteni spermáim célba értek, és máris úton van a trónörökös-nyájas, pimasz hangon jött utánam, és felkapott.

- Ha ez így is lenne, azt két nap után úgysem érezném Loki- lefektetett az ágyra, és újra csókolni kezdett.

- Úgy tűnik mégsem tudod ki is vagyok cicukám. Én a helyedben már oda figyelnék minden apró jelre-rám kacsintott, zöld szemeivel végig nézett rajtam, combom alá fogott és óvatosan hatolt belém.

- Te mocsok-felkuncogtam megadóan, és magamba fogadtam őfelségét.

- De ha...mégsem jött volna össze, akkor majd sokat gyakorolunk-közölte két csók között, én lágyan ringtam alatta.

Lokival az együttlétek mesések és érzékiek. Az, hogy neki adtam az ártatlanságom volt a legjobb döntés amit csak hozhattam. Úgy ahogy van bolond akárcsak én, de mégis briliáns elme. Ez a kettősség, ez a fajta titokzatosság ami igazán megfogott Lokiban, na meg a jó feszes segge. Viccet félretéve, tudom jól sok mindent kell még megértenem vele kapcsolatban, de hiszek a szerelmünkben még akkor is, ha néha egymás agyára megyünk.

Loki szinte kimerülve aludt el végül, én pedig csak a tv-t bámultam. Egyre álmosabb voltam, mégsem tudtam elaludni. Folyton Matthew az öcsém járt a fejemben és amit Loki mondott. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Matthew szellemként jelent meg neki, mert nem hiszek anya idézéseiben. Félelem fogott el, tenyerem izzadt és a hideg rázott egyfolytában ahogy a szobámban körülnéztem. Már csak arra emlékszem, hogy megy még a film és a tv-n az időzítő úgy kapcsol be, ahogy az agyam ki.

Loki

Késő éjjel lehetett amikor kipattant a szemem, és rögtön tapogattam az ágyat Lili ott van-e mellettem. Szerencsére ott horkolt oroszlán hangon, így tuti erre ébredtem fel. Elképesztő ez a nő komolyan..

- Asgard isteneire, hogy lehet így horkolni?-fojtottam el a hangom egy párnába, és belenevettem-Erre még Thor sem képes egy hordó sör után!

Az órára néztem és éppen hajnali háromhoz közelített az idő, amikor ismét furcsa borzongás lett urrá rajtam.

- Gyere velem-súgta egy vékony hang, ami nem tudtam honnan jön- Gyere velem Loki!-ismételte újra.

- Ki vagy és hová menjek veled?-igyekeztem a leghalkabban, higgadtabban vissza kérdezni. Lassan álltam föl az ágyról, szinte meg sem nyikkant alattam. A szoba sarkába néztem, amikor megláttam újra az alakot, de immár teljes valójában.

- Gyere velem Loki!-élesebbre váltott a hang, és az árny egy pillanat alatt az ablakhoz szállt és úgy vált kámforrá, mint én Thor szülinapi buliján.

A hangot követtem, mélyeket lélegezve mentem végig a sötét folyosón és egyenesen a kertbe vettem az irányt. Ott megálltam és körbe néztem, mert a hang elhallgatott, viszont jeges fuvallat futott végig a testemen amitől bőröm kissé kékülni kezdett.

- Na nem most fogok átváltozni-mérgelődtem magamban, amikor a kapu kinyílt.

- Itt vagyok Loki-újra szólt a vékonyka hang, és ekkor láttam meg egy kissé átlátszó árnyat. Egy kisfiú árnya volt aki a kapuból nézett rám. Ha nem magam látom el sem hiszem, de ott állt és mintha csak rám várt volna úgy meredt rám.

- Te vagy Matthew?- a fiú nem szólt percekig, hanem elindult kifelé a kapun.

- Nem az ő hibájuk, nem az ő hibájuk-sutyorogta szüntelen, pont olyan volt mintha mindkét fülembe egyszerre mondta volna. Utána osontam és figyeltem, ahogy megáll a kapu előtti járdán és újra rám néz.

- Mit akarsz ezzel elmondani? És miért pont nekem?-kiléptem a kapun, nem volt közöttünk három méternél nagyobb távolság.

- Nem anya hagyta nyitva a kaput...én voltam...az én hibámból történt.

- Azt akarod, hogy mondjam el a családodnak, nem az ő hibájukból haltál meg?

- Hiányoznak nagyon nekem-a szellem hangja keservesen síróvá vált, valamiért az én torkom is elszorult.

- Miért gondolod, hogy én segíthetek neked? Nem fognak nekem hinni, biztosan tudod, hogy a Csínytevés istene vagyok-mutattam magamon végig szórakozottan.

- Csak mond el nekik kérlek szépen. És vigyázz rájuk. Mond meg, hogy nagyon szeretem őket.

- Szívesen elmondom Matthew, de nem hiszem, hogy..-az árny lebegni kezdett, és egészen az útközepén állt meg- Most meg hová mész? Hé kiskrapek! Várj már!-nagy léptekkel indultam felé, ő csak integetett, majd jött egy autó és áthajtott átlátszó testén- Ne! Ne!-kiszaladtam az úttestre, de csak az autó dudálását hallottam.

Csak megkövülten álltam ott, lábaim a földbe gyökereztek. Lenéztem a földre és egy kis pöttyös labda gurult el a lábamnál. Lehajoltam kissé remegve és a kezembe vettem. Percekig csak bámultam, és forgattam.

- Loki! Loki!-lassan megfordultam. Lili, Jack és Samantha elhűlve néztek végig rajtam- Loki te mit csinálsz? Mi az nálad?-Lili mellém szaladt, és könnyes szemekkel vette el a labdát tőlem.

- Ez...ez Matthew kislabdája- Samantha megsemmisülve vette ki Lili kezéből- Itt van a neve rajta-lerogyott a földre és sírni kezdett- Ez nem lehet! Jack! Ezzel temettük el! Jack ne!- Lili apja felsegítette Samanthát és szorosan átölelte.

- Nyugodj meg drágám! Lili azonnal menjetek be a házba!-kiabált Jack. Lili azonnal elrángatott onnan, és egy szót sem szólt míg magunkra nem zártuk az ajtót.

- Ez mi volt Loki? Hogy került hozzád az öcsém labdája?- Lili szeme szikrákat szórt, próbáltam megölelni, de eltolt folyton.

- Az öcséd üzent nektek Lili! Hallgass meg kérlek!

- Mi van?-zaklatottan, könnyes szemekkel pásztázott.

- Nem a ti hibátok volt a halála, ő maga nyitotta ki a kaput. Azért jelent meg nekem, hogy ezt elmondhassam nektek. Ugye hiszel nekem?- Lili az ágyra rogyott, és ott kezdett el ordítva zokogni- Lili cica! Kérlek higgy nekem! Tudom tőlem nehezen hihető, de tényleg igazat mondok-elé guggoltam, megfogtam remegő kezeit.

- Menj el Loki!

- Mi van? Lili ne csináld már kérlek! Mit gondolsz, hogy került hozzám az a labda?

- Hogy került? Hogy, hogy került? Neked nem nagy valami az ilyesmit meghamisítani! Tűnj el az életemből! Gonosz vagy és ízléstelen! Csak szórakozol mindenkivel!-sziszegte fogai közül. Mintha ezer tüske állt volna a szívembe abban a percben.

- Így gondolod? Hogy ez nekem a szórakozás? Hogy tréfát űznék pont belőled és a családodból?

- Azt mondtam, hogy tűnj el!-üvöltötte torka szakadtából.

- Te akartad Lili! És ha nem hiszel nekem, talán jobb is így! Ezt mondtam Matthewnak is, hogy nem fogtok hinni nekem!

- Ne vedd a szádra az öcsémet Loki!

- Bánni fogod ezt Lili! De figyelmeztetlek, ha most elküldesz, többé nem látsz!- Lili semmit nem szólt, csak dühösen nézett rám- Szeretsz? Lili szeretsz engem? Válaszolj már!-ordítottam én is végül.

- Gyűlöllek!

-Ég veled Lili Collins! Heimdall vigyél haza!-üvöltöttem hangosan, és a Bifröszt villódzó fényként sodort magával...