Loki

Nem túlzok ha azt mondom, végül Lilivel az egész napot ágyban töltöttük és legújabb elfoglaltságunkat űztük. Az este felé közeledve döntöttünk úgy végre felkelünk az ágyból, megfürdünk és kicsit sétálni megyünk. Bár sok kedvem nem volt hozzá, de újdonsült barátnőm teljesen bepörgött.

- Maradjunk már még egy kicsit-nyűgösködtem neki, egy szál gatyában az ágyon elnyúlva.

- Milyen lusta lettél Loki-fölém hajolt és körbecsókolta az arcom- Hát nem voltál te ilyen kis lusta dög-pöckölte meg az orrom nevetve.

- Elrontottál látod? Nyápic lettem-sóhajtottam fel, kezeimet tarkóm mögé fontam.

- Hogy tudnám elrontani azt ami alapból romlott?-pimaszsága magamra emlékeztetett. Felültem az ágyon, megfogtam a derekát és beledöngöltem az ágyba.

- Majd megmutatom én neked ki a romlott Lilike-belecsókoltam a nyakába, dekoltázsába és ajkaiba.

- Loki! Loki ne!-hangosan nevetett alattam, majd elkomolyodott.

- Most meg mi van?

- Úristen Loki!

- Mi van már! Mondjad! Lili?-hirtelen ült fel, idegesen simította hátra a haját.

- Loki mi rohadtul nem védekeztünk! Hallod?-felpattant az ágyból, és öltözködni kezdett.

- Most meg hová mész? Lili állj már meg!-felkaptam a nadrágom, és megállítottam az ajtóban.

- Hogy hova megyek? Természetesen haza!

- Dehogy mész haza! Minek mennél?-átfogtam a derekát, és megcsókoltam.

- Gyereket akarsz? Mert én nem!-vonta ki magát az ölelésemből idegesen.

- Álljon meg a menet Lili. Te gyereket nem akarsz vagy tőlem nem?

- Loki egyelőre senkitől sem szeretnék. Mekkora idióta vagyok, hogy erre nem gondoltam-sóhajtott fel.

- Pedig gondold el Lili. Itt szaladgálna a kicsi Loki-felnevettem, mert egyáltalán nem voltam ideges. Valahogy nem vettem komolyan a kis hisztijét.

- Nem és nem. Egyszer talán, de nem most. Szóval most haza kell mennem. Van még úgy negyvennyolc órám-nézett a csuklójára, amin semmi nem volt.

- Mire van negyvennyolc órád?-kérdeztem érdeklődve.

- Arra, hogy bevegyek egy eseményutáni tablettát. Azonnal gyógyszertárba kell mennünk. Készülj mert hazaviszel és segítesz.

- Milyen tabletta? Mit akarsz te bevenni?-egy szót sem értettem abból amit mondott.

- Azért kell, hogy ne legyen még kicsi Loki-forgatta meg a szemét.

- Én nem megyek a földre Lili. Biztosan nem-ráztam meg a fejem.

- Ha nem segítesz többé nem fekszem le veled-megállt karba tett kézzel, ez pont elég volt, hogy beadjam a derekam.

- Rendben, de még ma visszajövünk és nem rángatsz el semmilyen idióta midgardi helyre- Lili közelebb jött, és kedvesebb hangra váltott.

- Légyszíves menjünk el anyáékhoz-nyájaskodott, puszilgatott- Már biztosan hiányzom nekik és legalább jobban megismered őket. Csak pár nap. Please Loki-könyörgött tovább.

- Mit kapok cserébe érte?

- Sok puszikát-puszi az arcomra- És nem csak ide hanem mindenhová-elmosolyodtam, nem bírtam ellenállni neki.

- Pár nap!-Lili felugrott örömében-De tényleg csak pár nap, mert utálok midgardon lenni, olyan szentimentálisak.

- Meglátod jól érzed majd magad. Amint a földre értünk felhívom anyát egy fülkéből, hogy érkezünk. Anya amúgy is oda volt érted a legutóbb. Bár nem tudom miért, de tetszettél neki-pimasz módon az oldalamba csípett.

- Csak nézz rám, nekem nem lehet ellenállni-húztam ki magam büszkén.

- Ugyan hagyjad már magad hókipóki-csapott mellkason, nyomott egy csókot a számra és miután elkészültünk már indultunk is a Bifrösztre...

A földre érve máris elkapott az undor ahogy megláttam a sok idiótát. Komolyan nem értem, hogy tudnak így élni. Mindenki rohan, ideges és a parkokban mindenki olyan szerelmes, hogy hányi tudnék tőlük. Még az időjárás sem nekem kedvezett, utáltam amikor ilyen meleg volt. Lili boldogan sétált mellettem, és egy hirtelen pillanatban megfogta a kezem.

- Te meg mi csinálsz?-néztem rá kérdőn.

- Megfogtam a kezed Loki. A szerelmes párok így szoktak menni az utcán. Talán nem tetszik?

- Oh, istenem ez, de nyálas-súgtam halkan magam elé. A hülye midgardi ruha is kényelmetlen volt, csak fészkelődtem benne. Szűk volt a nadrág, és a pulóver is elég furán nézett ki. Lili mondta, hogy ebbe jöjjek, mert szerinte a teljesen fekete öltönybe úgy néztem volna ki, mint egy temetkezési vállalkozó.

- Jó benne a feneked! Most meg mit feszengsz?-rácsapott az alfelemre, amitől kissé megugrottam.

- Lili ez fejezd be! Ne csapkodj már-ő csak szórakozottan nevetett tovább.

- Na ez a gyógyszertár jó lesz. Bejössz vagy megvársz kint?

- Inkább itt maradok és nézem a csodálatos tájat-mutattam körbe, és amerre a szem ellátott, játszadozó gyerekek, szökőkutak és hangos tömeg volt.

- Mindjárt jövök Loki, addig kérlek ne nyírj ki senkit-apró csókot adott, majd be ment a gyógyszertárba.

- Azt nem ígérem-sóhajtottam leültem egy padra, és csak néztem ki a fejemből. Először csak szánakozva figyeltem őket, majd egyre jobban azt vettem észre, hogy belefeledkezek a bámészkodásba.

- Kér fagyit a bácsi?-apró kislány ült le mellém, szája csokis volt a fagyitól. Igazán nem volt kedvem gyerekkel beszélni, de egész aranyosnak tűnt.

- Nem, nem köszi-néztem továbbra is magam elé, mintha ott sem lenne, de ő csak nem hagyott.

- Rossz kedve van a bácsinak? -nyalogatta a fagyiját, közben szemem sarkából láttam hogy engem néz szüntelen.

- Nem, nincs rosszkedvem-karba tett kézzel ültem, figyelve az ajtót, hogy végre Lili kilépjen rajta.

- A fagyitól jobb kedve lesz a bácsinak. Miért olyan sápadt? Talán beteg?

- Neked se jobb a színed-vetettem oda neki, ő meg kacarászni kezdett.

- Vicces a bácsi. Ha lenne nálam pénz akkor vennék fagyit neked-hirtelen letegezett ami valahogy nem zavart. Ránéztem és halványan elmosolyodtam.

- Ez kedves tőled, de inkább magadnak vegyél majd még egyet.

- Hol van a feleséged? Van gyereked?-faggatott, és kérdezett ami kicsit kezdett idegesíteni, de nyilván nem küldök el egy gyereket melegebb éghajlatra.

- Nem egyik sincs. Illetve hát..gyerekem az lehet lenne-gondolkodtam el, amikor láttam Lili szinte lebegve lép ki a gyógyszertárból.

- Sziasztok!-köszönt nekünk, egy nagy papír táska volt a kezében- Téged hogy hívnak?

- Julie a nevem. A nénit hogy hívják?- Lili leguggolt a kislány elé, és egy zsebkendővel megtörölte a ruháját ami csupa fagyi volt.

- Szia Julie! A nevem Lili és ő itt Loki- mutatott rám, és a combomra tette a kezét-csak azt vettem észre, hogy egyfolytában vigyorgok hol rá, hol Juliera.

- Akkor ő a férjed?

- Hát.. nem még nem igazán, csak a barátom. Hol vannak a szüleid?

- Ohh anya ott van-mutatott egy szőke nőre, aki intett neki- Mennem kell, mert anya mérges lesz. Szia Loki bácsi-nézett rám nagy vigyorral és elszaladt.

- Szia Julie-integettünk neki Lilivel, én felálltam és átkaroltam a derekát.

- Sikerült bevásárolnod?-kérdeztem két apró csók között.

- Oh igen, mindent megvettem-turkálni kezdett a táskában. Nem vett ki semmit csak abban mutogatta mit is vett- Szóval megvan a tabletta, és neked is vettem valamit.

- Mégis nekem mit?

- Óvszert-suttogta halkan-Ezt kell majd tudod...ráhúzni.

- Mire?-kérdeztem összehúzott szemekkel, mire zavartan vigyorogni kezdett.

- Hát tudod..a micsodádra..a pömpölődre.

- Lili te hülye vagy? Én biztos nem húzok fel oda semmit.

- Már pedig felhúzod a Lokicondára vagy nincs több..-súgta a fülembe és picit megharapta azt.

- Úristen menjünk már innen-húztam magam után, ő tovább nevetett.

- Már szóltam anyáéknak, hogy mindjárt ott vagyunk. Nagyon boldog volt, hogy együtt megyünk. Alig várja, hogy találkozzon veled-megálltam egy pillanatra, és megfogtam a kezét.

- Lili kérdezni akarok valamit-köhintettem egyet- Szóval biztosan be akarod venni azt a tablettát? Mármint arra gondoltam, tudod én arra gondoltam talán lehetne nekünk is egy Julieink- Lili megtorpant, és szerintem nem hogy ő még én se hittem el amit mondtam.

- Jaj Loki-kezdte el, és hozzám bújt- Szóval hidd el én szeretnék gyereket, csak nem most. Csak nem megjött a kedved az apasághoz?

- Nem is tudom, csak ha már ott a lehetőség. Tudod mit? Inkább felejtsük is el. Bolond vagyok-indultam el előtte, de megállított.

- Loki apu-nevetett fel, és hátulról átkarolt. Úgy kezdtünk el lépkedi a járdán mint két összeolvadt pingvin.

- Lili fejezd be kérlek-nevettem már én is a végén.

- Jól van na, igazad van több komolyságot. Úgyis hamarosan találkozol újra apával. És most gondold el, ha kiderülne, hogy terhesen hoztad haza a lányát az utazásról. Hát...nem tudom mi lenne.

- Talán kinyírna?

- Meglehet-Lili arcát a nap szépen lebarnította, haja össze vissza állt az enyhe szellő miatt- De megmondanám neki, hogy szeretlek-súgta a számba.

- Olyan bolond vagy, talán épp ezt szeretem benned. Na meg a cickókat is-haraptam volna a mellei felé, de eltolt.

- Szia apa!-észre sem vettem, hogy éppen akkor álltunk már Liliék háza előtt- Lili apja karjaiba rohant aki felkapta, és közben engem figyelt.

- Üdvözlöm Jack-léptem oda, kezeltünk, de tekintete nem éppen volt kellemes számomra. Nyilván az előbbi gesztusom miatt.

- Kicsikém úgy örülök, hogy megérkeztetek. Had nézzelek-tolta el magától kissé Lilit- Gyönyörű vagy kincsem. Minden rendben?

- Igen apa! Minden rendben-Lili maga mellé húzott, és átkarolt- Boldog vagyok Lokival-vigyorodott el és arcon puszilt.

- Loki? Legutóbb még Lionel volt a neve-kezdte gyanakodva.

- Áhh, Lokinak becézem. Hívjátok ti is így-nevetett föl.

- Igen hívjon csak Lokinak egész nyugodtan- Jack elmosolyodott látva, hogy Lili szinte ragyog mellettem.

- Lili! Lionel!- Lili anyukája szinte kitépte az ajtót és úgy rohant oda hozzánk. Percekig csak ölelték egymást, rájöttem Lilinek most nagyon fontos volt, hogy hazajöjjön. Kicsit hátrébb léptem úgy figyeltem őket. Hogy én mennyire szeretem ezt a bolond nőt. Egyszer ebbe fogok belehalni...