Lili

Csak egyszerűen szemben ültünk egymással, jó pár pillanat telt így el. A kis történetem jó kedvre derítette, de mégis feszültnek láttam.

- Loki elmondod amit szerettél volna?-pásztáztam a tekintetét, de nem felelt-Loki rosszul vagy? Vagy pisilned kell? Mond már-türelmetlenkedtem tovább.

- Nem Lili, egyik sem-sziszegve érintette a combját, és nagyot sóhajtott.

- Loki nem vagy jól, gyere segítek felmenni. Biztosan kényelmetlen már így a lábadnak. Olyan kemény ez a pad-felálltam és leguggoltam elé, mire cinkos mosolyt villantott.

- Na de Lili! Itt akarod? Számomra nincs akadálya, de biztosan meglátnak majd-először le sem esett mire gondol, de amikor rájöttem azt hittem megölöm.

- Hogy a fészkes fene, meg a rézfaszú bagoly vinne el téged Loki Laufeyson! Mekkora egy tahó vagy-akadtam ki teljesen, azonnal kihúztam magam-Majd szépen felsétálsz!

- Na álljon meg a menet Lili !-óvatosan állt fel, a mankójára támaszkodott.

- Kérj bocsánatot Loki!

- Mármint én?-mutatott szabad kezével magára.

- Természetesen te. Miért ? Azt gondolod nem jogos a kérésem?-hókuszpók egyszer csak nevetni kezdett-Mi bajod van sötét varázsló?

- Először is kicsi cica-jött közelebb, amennyire csak engedtem-Herceggel így nem beszélünk. A másik dolog, nem kérek bocsánatot senkitől. Ezt jól jegyezd meg kedvesem. Senkitől, pláne nem tőled. És csak természetes, hogy segítesz felmenni a szobámba-sorolta követeléseit, fölényes stílusban.

- Jól van Loki! Talán igazad van. Nos, tényleg kissé túlreagáltam a dolgot. Sajnálom felség-mélyen meghajoltam, száját eltátotta.

- Ez valami női praktika megint Lili? Tudom ám, hogy nem volt őszinte ez a bocsánat kérés-nézett gyanakodva, majd újra felszisszent ahogy próbált egyet lépni.

- Pedig annyira sajnálom Loki. Tényleg hidd el nekem-tettem szívemre a kezem ártatlanul, ő továbbra is gyanúsan figyelt.

- Nyilván nem hiszek neked, de nem is ez a lényeg most. Szóval lennél szíves felkísérni a szobámba? Már kezd fájni a lábam, tartok tőle nem tett jót neki a kemény pad-nyavalygott nekem össze vissza. Karomat segítően nyújtottam felé, óvatosan rám támaszkodott.

- Nyugodtan rám tehénkedhetsz Loki-nevettem fel, miközben már a folyosón sétáltunk.

- Tehénkedni? Mégis minek nézel engem Lili? Valami jószágnak?-állt meg egy pillanatra a hisztis isten.

- Csak nem akarom, hogy a jobb hátsó lábadnak még nagyobb baja legyen-nevettem tovább, az ő feje füstölgött.

- Na elég legyen te kis mocsok nő-állított meg, de láttam neki is ott volt a mosoly a szája sarkában. Elvörösödött a feje egy pillanatra, és kiszakadt belőle a nevetés.

- Na látod van neked humorérzéked Loki bátyám-csaptam vállon, de elkomolyodott.

- Több tiszteletet kérek Lili-kihúzta magát, és billenős léptekkel elindult előttem. Kuncogva siettem utána, ezúttal lágyan fogtam meg a karját.

- Úgy szeretlek csipkedni Loki. Komolyan mondom aranyos vagy amikor felhúzod magad.

- Valóban? Élvezed? Csak nehogy egyszer megégesd magad Lili-mondta enyhe félmosollyal az arcán, de nem nézett rám.

- Úgyse tudnál bántani-vontam meg a vállam, és kinyitottam a szobája ajtaját- Szerintem nagyon bírod a fejem.

- De magabiztos valaki ma este! Ez tetszik, de a tűzzel is játszol Lilike, nem is kicsit-mankóját az ágya mellé raktam, nagy mosollyal hallgattam az üres fenyegetéseket amiket lefekvés előtt hajtogatott.

- Ne idegeskedj már drágám. Főleg így lefekvés előtt nem tesz jót neked-igazgattam el a párnát a háta mögött. Óvatosan megfogtam a lábát, és az alá is párnát helyeztem el.

- Ez a megnevezés már jobban tetszik Lili. Máris jobb a helyzet, látod tudsz te viselkedni ha akarsz-tárta szét karjait, mintha csak ölelésre vágyna. Leültem az ágyára, és kipattant a kérdésem felé.

- Tudod Loki az a helyzet, hogy unatkozom és szeretném megkérdezni, van-e esetleg egy szórakozóhely itt a közelben?-láttam azonnal, hogy nem tetszik neki még a felvetés sem. Orrát kissé felhúzta, állát megfeszítette.

- Van egy nem messze, de nem ilyen kis hamvas pipiknek való mint amilyen te is vagy. Jobb lesz ha a fenekedet a palotában tartod. Az hiányzik, hogy megint meg kelljen menteni téged. Utánad se tudok menni-pufogott.

- Tudok én magamra vigyázni Loki. Nem kell féltened ennyire-hajoltam közelebb hozzá-Hol van az a hely? Ha elárulod még ma este benézek hozzád-kuncogtam fel. Imádtam piszkálni.

- Rendben menj csak! Majd az őrök megmondják hová kell menned. A bátyám és az idióta haverjai már ott lesznek. Biztosan élvezni fogják a remek kis történeteidet-vetette oda nekem szikrázó tekintettel.

- Jaj már alig várom, hogy elmeséljem nekik, és talán egy finom asgardi sört is megkóstolok. Utána megnézem az én kis sérült hercegem-mosolyogtam rá, és ebben semmi gúny nem volt.

- Még mindig itt vagy?

- Adjak egy puszit?-Loki egyre mérgesebb volt, kezdtem kihozni a sodrából.

- Nekem aztán ne adj! Menjél bulizni a többiekkel, és ma már ne zavarj.

- Jaj Loki, tudod, hogy csak szórakozom. Kicsit elmegyek, és ígérem vigyázok magamra-fújtam ki a levegőt, a durcás isten felé.

- Nekem aztán édes mindegy. Most viszont szeretnék pihenni-lassan lejjebb feküdt az ágyon, és a szemeit becsukta.

- Jó éjszakát Loki-egy elégedetlen morgás volt a válasz, én pedig utamra indultam..

A szobámba érve, csak felkaptam a kabátom és megfésülködtem. Sóhajtva néztem a tükörbe, mert tudtam kicsit túl lőttem a célon Lokinál. De amúgy meg ő kezdte az ízléstelen szexuális poénjával. Tény, hogy egyébként imádom túl feszíteni nála a húrt, és lehet egyszer beváltja a fenyegetését azzal kapcsolatban, hogy megjárom majd, de én már csak ilyen vagyok.

Szóval vidáman, de mégis kicsi bűntudattal a szívemben indultam el a szórakozóhely felé. Az őrök készségesen magyarázták el, a nem túl hosszú utat mi egyenesen oda vezetett. Ahogy kiértem a palota kertjéből, már hallani lehetett a dalolászást és a nagy nevetéseket. Egy kis kocsma szerűség volt az utca végén, és elég barátságosnak is tűnt. Egyre közelebb érve a mulatóhoz, már hallani lehetett, hogy elég jó a hangulat. Az ablakon benézve már láttam ahogy Thor egy nagy adag sörrel ül a pultnál, körülötte sok férfi akik vidáman nevetgéltek. Szóval nagyot nyeltem, és benyitottam...

- Szia Thor!-pattantam fel mellé, a bárszékre. Fátyolosan nézett rám, aztán nagyra nyílt a szeme.

- Lili! Oh nézzétek ki van itt! A kis sógornőm. Ő Lili Collins-mutatott rám, én félénken vigyorogva intettem körbe.

- Thor elég, hogy is mondjam neked. Szarul nézel ki. Valami baj van?-kérdeztem amikor végre felém fordult. Szemei fátyolosak voltak, tekintete részeges.

- Csak a nők Lili-nagyot sóhajtott, meghúzta a korsót és óriásit büfögött- Bocsánat-tette szája elé a kezét, kissé zavartan.

- Ez szép volt. Apa tud még ilyeneket böfögni-nevettem fel- Mindig irigyeltem érte-próbáltam jobb kedvre deríteni, de csak halványan mosolyodott el.

- Szerelmes voltam Lili. Szerettem, de túl bonyolult lett volna az egész-rázta a fejét, és megtámasztotta tenyerében.

- Mesélsz róla? Tudok segíteni Thor?-finoman érintettem meg a vállát, hatalmas izmain apró tenyerem eltörpült.

- Inkább nem Lili, talán majd máskor. Iszol valamit?

- Nem iszom, ma még visszamegyek Lokihoz-bár neki azt mondtam ma inni fogok, mindenképpen szerettem volna józanul beszélni még vele.

- Szerencsés az öcsém. Oda van érted Lili, látom rajta-kijelentésén meglepődtem, mert úgy tudom Loki nem éppen van odáig értem.

- Elég furák vagyunk együtt-kuncogtam fel- De végül is, egész jó páros vagyunk.

- Fura vagy te is, róla meg nem is beszélve. Néha kikészít Loki, meg tudnám fojtani, de élni biztosan nem tudnék nélküle. Sajnálom, hogy most feküdnie kell, ha itt lenne tutira cikizne amiért megint részeg vagyok-Thor csuklásából éreztem, hamarosan ideje elkísérnem a palotába.

- Thor nem kísérnél vissza? Elég késő van már-tudtam másképpen nem indul meg, és szerettem volna ha nem esik baja. Mégiscsak Loki tesója, és bírtam a fejét. Thor nagy nehezen felállt, és elindult előttem, de lépései elég bizonytalanok voltak.

- Uhh de forog a világ Lili-motyogott, és nagy levegőket véve az eget kémlelete-Rettenetesen részeg vagyok. Remélem anya nem lát meg.

- Thor inkább a földet nézd, mert ha elesel nem tudlak összekaparni-fogtam a fejem, amikor egy kis hídhoz értünk és Thor megállt a korlátjánál-Rosszul vagy Thor?

- Mennyit játszottunk -csuklás-itt Lokival-csuklás megint.

- Majd ha felépül megint játszhattok, de most gyere-ahogy húztam a karját, megmerevedett, és hányni kezdett- Ohh basszameg!-hátrálni kezdtem, és elfordultam fülemet befogva, mert hallani sem bírtam. Persze, még így is hallottam. És aztán egy hatalmas kiáltásra lettem figyelmes.

- Lili! Lili!- Thor egyenesen belezuhant a kis patakba, hatalmasat csattanva.

- Thor ! Jövök! Nehogy elmerülj!-kiabáltam neki, és a meredek lejtőn fenéken csúsztam végig. Thor a vízben feküdt, majdnem teljesen elmerült. Futva rohantam bele a patakba, és az összes erőmmel igyekeztem legalább a partig kihúzni, de nagyon nehéz volt- Thor térj magadhoz!-pofozgattam, hátha felkel, de csak nyöszörgött. Végül valahogy hónalja alá fogtam, és utolsó erőmmel húzni kezdtem. Minden mozdulatnál nyögve álltam meg, és egész addig folytattam míg a feje biztonságosan ki nem került a parta. Aztán fáradtan rogytam le mellé, és végül ébredezni kezdett. Az oldalára fordítottam, hogy a lenyelt vizet kiadja magából.

- Mi történt?-reszkető tagokkal nézett maga elé, azt sem tudta hol van.

- Nem fáj semmid? Valószínű beleszédültél a patakba Thor, de ne aggódj. Elmegyek segítségért és hazaviszünk.

- Te húztál ki? Mégis hogyan? Baromi nehéz vagyok-nézett végig magán köhögve.

- Fogalmam sincs, de többé nem menne és a derekam leszakadt-nevettem, és aggódva figyeltem, de úgy láttam nem történt komoly baj.

- Lili! Thor! Ti vagytok azok?- a hídról Volstagg kiabált nekünk, és rohanni kezdett felénk- Mi történt?

- Thor elájult, de már minden rendben. Vissza kell vinnünk a palotába Volstagg-fogtam át a karját.

- Még jó, hogy utánatok jöttem Lili. Te jól vagy?-óvatosan simította meg az arcom, mire kissé ledermedtem- Éreztem, hogy jönnöm kell.

- Köszönjük barátom! Segíts nekem felállni-egy határozott mozdulattal húzta föl Thort a földről, és bár nehezen, de végül sikerült feljutnunk az útra.

- Lili nagyon hálás vagyok neked, ha te nem vagy akkor én...-kezdte Thor lehangoltan.

- Nincs mit megköszönnöd Thor, bárki ezt tette volna a helyemben-Volstagg egy kis lapos üveget nyomott a kezembe út közben, amit többször sikeresen meghúztam. Végül már a palotához érve egész vidámak lettünk mindhárman....

Loki

Egy szemhunyásnyit sem aludtam mióta Lili elment. Egyrészt, mert feldühített ismét, a másik, mert aggódtam miatta. Igen én aggódtam, a fene vinné el azt a kis cserfes fruskát. A lábamnak sem volt sehogy sem jó ma éjjel, így csak ide oda mozgolódtam. Mikor megtaláltam végre a kényelmes pózt, és elaludtam volna kiabálást hallottam az erkélyem felől.

- Ki a fene az ilyenkor?-rendkívül nagy megerőltetéssel, és lassúsággal járt még a felkelés, de a kiabálás nem csihadt, sőt tisztán kivehető volt, hogy Lili nevét skandálták.

- Lili! Lili! Lili!-kinyitottam az erkélyajtót, és a korláthoz léptem-Lili! Lili!-amikor megláttam kik azok, csak a fejemet fogtam.

- Fogjátok már be a pofátokat!-sziszegtem a fogaim közül. Thor és Volstagg közösen vállaikon tartották Lilit, aki egy lapos üveget lóbált a levegőben és énekelt.

- Loki! Loki a menyasszonyod egy hős! Majdnem megfulladtam és ő megmentett-Thor hangja sem volt tiszta, de ezen sosem csodálkoztam.

- Mi van? Majdnem megfulladtál? Minek mentetted meg Lili?-vetettem oda nekik, de csak röhögtek tovább. Én kezdtem egyre mérgesebb lenni. Lili elég részegnek tűnt, nem voltam valami büszke rá.

- Mondtam, hogy még ma meglátogatlak Loki!-sikítozott Lili idegesítő hangon.

- Hozzátok fel Lilit! És kussoljatok már-ordítottam, és a szobába vettem az irányt. Bicegve fájó lábbal, az agyamig füstölögve vártam, hogy kopogjanak.

- Bejöhetünk? Loki van még valami piád?-Thor nyitott be a szobámba, Lili szinte beesett és Volstagg már sehol nem volt.

- Neked kifelé Thor!-Lili karját elkaptam, Thor előtt becsaptam az ajtót- Te meg, hogy nézel ki? És mi az, hogy megmentetted Thort?-kértem számon, és egy pohár vizet nyomtam a kezébe-Nesze ezt idd meg!

- Loki én olyan boldog vagyok most! Megmentettem egy életet és jó a kedvem. Ne rontsd el kérlek. Inkább adj valami erőset please-szinte lerogyott az ágyamra, és üvegesen nézett rám.

- Ma már többet biztos nem iszol, és most pedig lefekszel aludni. Én majd a heverőn alszom ma éjjel-Lili vállat rántva vetkőzni kezdett a szemem láttára, akkorát nyeltem, hogy azt hittem a gégém a helyéről kikattan.

- Jaj bocsi Loki, csak olyan meleg van itt-egy trikóban és egy alsó neműben állt előttem, a látvány több volt mint izgató. Haja ziláltan omlott a vállára, édes illata messziről megcsapott.

- Csak ennél lejjebb ne vetkőzz kérlek-ültem le a heverőre, mire közelebb jött hozzám, majd megállt előttem.

- Nem tesz jót a kis lábadnak Loki ha ezen a heverőn alszol. Gyere aludjunk együtt. Ígérem nem mászok rád-tette a szám elé az egyik ujját. Azonnal fel tudtam volna ezt a nőszemélyt falni.

- Hidd el jobbat alszol, ha nem vagyok ott. És nem akarom, hogy a lábamra feküdj.

- Kérlek Loki! Csak fekszem melletted és alszunk. Rendben?-nem kellett győzködnie sokáig. Lili vihogva ugrott az ágyba, és befészkelte magát a helyemre.

- Jó éjszakát Lili! Kérlek ne hányd össze az ágyam. Arra ott a mosdó-utasítottam, ő egyre csak kacarászott lábaival rúgkapált-Fejezd be, mert lelöklek és a földön alszol-fenyegettem meg játékosan.

- Jó éjszakát kis hókuszpókom-Lili óvatosan bújt egyre közelebb, és közelebb hozzám kezét a mellkasomra tette, és lágy puszit adott az arcomra. Már majdnem az arcát érintettem, hogy megcsókoljam, de ekkor feje a párnára esett és horkolni kezdett.

- Oh ezt nem hiszem el. Hogy lehet ennyire horkolni?-kérdeztem magamtól.Még a holdfényben láttam a csodálatos ábrázatát ahogy tátott szájjal horkol. És a legrosszabb az volt az egészben, hogy még így is tetszett. Addig néztem, míg a szemem le nem ragadt...