Loki

Csak nagyon lassan haladtunk a lóval, és már távolról láttuk a palotát. Egy idő után már nem beszéltünk. Lili néha nagyot sóhajtott, megremegett a karjaimban. Borzalmas fájdalmat éreztem a jobb combomban, és a meleg nedvesség ellenére fázni kezdtem. Lassan karoltam át Lili hasát és a hátára dőltem, azt hiszem talán el is aludhattam, mert már csak az őrök kiabálását hallottam meg.

- Loki herceg! Herceg-látásom homályos volt, de érzékeltem ahogy Lilit lekapják a lóról, majd engem ketten vesznek le róla.

- Loki jól vagy? Ugye nem lesz baja?-Lili kétségbeesetten nyúlt volna utánam, de Volstagg azonnal elindult vele a palotába. Azt hiszem Lili elájulhatott. Csak néztem utánuk és azt láttam feje hátrabicsaklik az óriás karjaiban. Amilyen jól éreztem magam a körülményekhez képest, olyan rosszul lettem miután a gyógyítókhoz vittek. Csak félig voltam magamnál, és egy hordágyon vihettek végig a folyosón. Nagy hangzavar volt, és anyám csilingelő szavai, érintése tudott csak megnyugtatni. Végül ajtó csapódott, és ágyra fektettek.

- Kisfiam! Loki drágám?-anya nagy erőkkel törölgette verejtéktől gyöngyöző homlokom, de csak tátogni tudtam-Nyugodj meg. Jó kezekben vagy. El tudod mondani nekem, hogy szerezted a sebed?

- Én..anya...Lili. Anya én nem tudok beszélni-nyeltem nagyot, de nyálam nem volt így torkom száraz maradt.

- Jól van drágám. Próbálj mélyeket lélegezni. Ez az. Jól van-pulzusom hol az egekben volt, hol lassulni kezdett. Állandóan tapogatta valaki, és aggódva néztek össze anyával.

- Királynőm! Nagyon mély a sebe, és vérzik. Egyre gyengébb-egy szőke nő matatott a lábamnál.

- Mágiát fogok használni fiam, de lassú lesz a gyógyulás. Jókora darabot harapott ki valami belőled. Egy jó darabig nem tudsz majd járni. Kitisztítjuk a sebed, ez fájni fog, de hamarosan jobb lesz-a csontomig hatoló fájdalom miatt felüvöltöttem. Félig ültem fel, még a gyomrom is fájt és azonnal visszarogytam. Kezeimmel próbáltam a combomat fogni, de minduntalan eltolta valaki.

- Istenem ah-lihegtem, ziháltam ahogy bőrömet, húsomat marta a pezsgő folyadék. Anya a kezemet fogta, néha sutyorgott valamit, de egy szavát sem értettem. Végül minden elsötétült....

- Loki? Loki szívem-halkan beszéltek hozzám. Kinyitottam a szemem és anya hajolt felém-Hogy érzed magad drágám?

- Anya? Ah....zúg a fejem. Lili hol van?-emeltem meg a fejem, de szédülni kezdtem.

- Ne mozogj! Csak nyugodj meg, a menyasszonyod jól van. Megúszta egy kisebb agyrázkódással. Ő is pihen.

- Alig érzem a lábam anya. Levágták?

- Dehogyis édesem. Mágiát alkalmaztam ezért kicsit érzéketlen lesz. Sajnos a fájdalom visszatér majd, de nem lesz olyan intenzív. Pár hetet igénybe vesz amíg újra járhatsz-nagyot sóhajtottam, és remegve túrtam a hajamba. A legjobban a kiszolgáltatottságot utáltam.

- Egy farkas volt. Megtámadott minket.

- Lili mindent elmesélt. Magát okolja azért mert megsérültél. Igyál egy kicsit Loki-lassan emelte meg a fejem, és apró kortyokban inni kezdtem.

- Olyan kis buta ez a lány-nevettem fel, de már ez is fájdalmat okozott- Nem tehet arról, hogy az a farkas ott volt.

- Persze, hogy nem ő. Majd beszélsz vele később és megnyugszik. Az esküvőtöket viszont el kell halasztanunk. Így nem vághatunk bele, de legalább több időnk lesz megszervezni.

- Igen anya. Mindennek eljön az ideje, jobban leszek és...és akkor elveszem-persze nem akartam továbbra sem feleséget, de ez a nőszemély továbbra is érdekes volt számomra.

- Loki? Kérdezhetek valamit?-lassan bólogatni kezdtem- Szereted Lilit?

- Anya ne már ah....

- Jól van na, nem zavarlak. Pihenj egy kicsit, majd később visszajövök-adott a homlokomra puszit és elment. Percekig a plafont bámultam, és az ágy egyre kényelmesebbnek tűnt. Kint már újra sötét volt, és viharos szél tépázta a fákat. Susogott az erdő, de ennek ellenére éreztem ahogy a szemhéjam elnehezül és lassan el tudok majd aludni...

- Istenke? Loki istenke?

- Mi az ? Mi van? Hol vagyok?-pattant ki a szemem, a szobában félhomály volt, de hirtelen semmit nem láttam. Aztán puha kéz érintette meg a karom és simogatni kezdte.

- Nyugi csak én vagyok. Átszöktem hozzád. Shhh-Lili a szám elé rakta mutató ujját, és mosolygott. Fején egy elég nagy kötés éktelenkedett- Hogy vagy? Elég rosszul nézel ki.

- Mert rosszul is vagyok, mármint már jobban, de a lábam eléggé ki van-nagy mozdulattal próbáltam felülni, de minden idegszálam megérezte.

- Fel ne ülj már!-nyomott vissza, és erősebb volt.

- Majd én tudom Lili. Talán ülni még tudok-forgattam meg a szemem, ő gyorsan egy párnát rakott a hátam mögé.

- Aztán meg anyukád engem dorgál meg amiért engedtem, hogy felülj. Kis ficánka. Vagy inkább bicebóca-nevetett fel halkan, és bár erre már ugranék, valahogy jobb kedvem lett.

- Fogd be asszony!-nagyra nyílt a szeme, és eltátotta a száját.

- Asszony? Majd adok én neked olyan asszonyt, hogy megemlegeted Laufeyson. A fene vinne el.

- A fene nem vitt el, de a farkas majdnem-elsötétült a tekintete hirtelen, és arcára fagyott a mosoly ahogy a lábamra nézett.

- Sajnálom Loki, azt hiszem az én hibám az egész. Azért jöttem, mert szeretnék bocsánatot kérni, és ha úgy érzed küldj haza nyugodtan. Azt hiszem éppen elég nagy bajt okoztam.

- Milyen bajt?

- Hát a lábad, a sok veszekedés és ez az egész. Szóval én kész vagyok hazamenni-nézett maga elé, és pillanatnyilag nem láttam benne azt a magabiztos lányt aki megtetszett nekem.

- Én nem tudom miről beszélsz. Talán te haraptad ki a lábamból a húst?

- Nem, de engem mentettél meg, és miattam van a sérülésed.

- Dehogy akartalak én megmenteni-kuncogtam fel.

- Nem? Tényleg nem?

- Csak azt akartam megmutatni milyen is vagyok valójában-erre Lili kezdett kuncogni-Most meg mi van?

- Besültél Loki!-nevetett fel-Micsoda rossz duma.

- Valld be, hogy megijedtél a jottun alakomtól. Nagyon félelmetes ahrrrr-karmoltam az arca felé, de ő elkapta az ujjam és megharapta-Áuu lehet mégis te haraptál ki egy darabot belőlem? Még egy ilyen és kapsz pár korbács ütést.

- Nem mernéd-rántotta meg a vállát, és legyintett.

- Korbács nincs nálam, de ha az ölembe fekszel, megmutatom hogyan büntetnélek meg-már magam sem tudtam minek beszélek ilyen dolgokat. Hirtelen kezdett melegem lenni.

- Jelenleg egy párnát se bírnál el az öledben elviselni Loki-legyintett újra, és felhúzta az orrát.

- Mondjuk ebben is igazad van. Elég hogy is mondjam.

- Na mond csak Loki! Gyerünk!

- A feneked elég méretes-erre kaptam egy párnát a fejembe, én meg nevettem rajta ahogy hisztizik.

- Nagyapád fülét Loki! Szeretnéd de ezt a feneket megfogni-csapott rá, és közelebb jött, mire nagyot nyeltem.

- Ne közelíts Lilianna! Mit akarsz? Lili?-húzódtam amennyire csak lehet a párnába, de mozogni nem nagyon tudtam.

- Piszok egy mocsok vagy te Loki. Mondták már? Ha nem én most mondom-egyre közelebb volt az arcomhoz, egyenesen a dekoltázsába láttam.

- Ha tudnád hányan mondták már. Mit akarsz?-megállt az arcom előtt közvetlen, és figyelt.

- Oda vagy értem.

- Mi van?

- Áhh tudtam, ennyi. Oda vagy értem-pöffeszkedett tovább.

- Maradjunk abban, hogy elvisellek és akkor finom voltam-toltam el magamtól.

- Anyukád azt mondta elmarad az esküvőnk-biggyesztette le a száját, ez a nő komolyan kikészített a hangulatváltozásaival-Mondjuk nem is mennék hozzád.

- Miért is nem? Nem mintha akarnám. Elhiheted Lili, hogy sokan szívesen jönnének hozzám.

- Én nem vagyok közöttük. Ha annyi a jelentkező miért nem velük játszadozol?

- Akkor kössünk fogadást.

- Mégis mivel kapcsolatban?-kíváncsian húzta fel a szemöldökén.

- Először is azért csókoltál meg, mert te vagy oda értem. És mivel ezt nem ismered be, ezért fogadok veled, hogy egy hónapon belül magad fogod kérni, hogy elvegyelek.

- Te csókoltál meg Loki! És csak azért volt, mert megijedtünk és...

- És? És? És? Fogadjunk! Nem mersz? Persze hiszen már holnap könyörögnél-kacagtam fel fölényesen.

- Rendben-nyújtotta a kezét-Egy hónapod van, hogy meghódíts ha nem sikerül akkor hazamegyek-világos volt, hogy oda van értem csak az agyát játsza. A pisze orra meg csak úgy fel le járt közben.

- Nem kell majd annyi Lilianna. Adj egy puszit kiscicám aztán hagyj aludni.

- Adjon neked a...

- Na csak egy puszikát, hogy jobban aludjak.

- Kérd szépen!-húzta el a fejét.

- Micsoda menyasszony vagy te, hogy nem adsz puszit a leendő férjednek, aki most ilyen beteg-ügyes a csaj, de rajtam nem fog ki. Úgy magamba bolondítom, hogy azt se tudja hol van. Bár lehet így se tudja.

- Egy puszit kapsz, és már itt sem vagyok. Csak arca-én pedig nyújtottam tökéletes arcom felét, és vártam. És jött a bocinyelv, Lili újra végignyalta az arcom, majd nevetve távozott. Fintorogva majd nagy mosollyal törölgettem az arcomat, és nagyot sóhajtva elfeküdtem az ágyon.

- Jajj te lány. Lilianna Collins, még nem tudod ki is vagyok valójában. Könyörögni fogsz, hogy az enyém lehess. Játék indul-súgtam magam elé, és behunytam a szemem.