Lili

Hogy őszinte legyek megviselt a legutóbbi veszekedés Lokival. Azóta eltelt pár nap és nem igazán szóltunk egymáshoz. Csak akkor beszélt velem ha mások is ott voltak, hogy a látszatot fenntartsa, de ezen kívül abszolút nem társalogtunk. Én is hibásnak éreztem magam amiért ilyen rosszul indult ez az egész, és gondolkodtam, hogy bocsánatot kérek tőle azonban jobbnak láttam ha hagyok neki pár napot. Ő kezdeményezni nem fog, és én sem erről vagyok híres...

Aztán az egyik reggel pozitívan, lenyugodva és kipihentem ébredtem, majd úgy gondoltam sétálok egy kiadósat a palota környékén. Nem kell nekem más segítsége, találok magamnak programot.

- Sziasztok! Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem hatalmas mosollyal a kertben beszélgető Lokinak, Helának és Volstaggnak.

- Jó reggelt neked is Lili!-Volstagg kedvesen meghajolt, de Loki és Hela csak intettek a fejükkel, majd mintha ott sem lettem volna folytatták a beszélgetést.

- Az idei futam nagyon nehéz lesz, a legjobb lovakkal kell versenybe szállnunk-kezdte Loki, és én azonnal a szavába vágtam.

- Futam? Azt mondtad verseny lesz ?-szinte a vállához ugrottam, mire kissé hátrált.

- Igen, de ez téged nem érint Lili-felelte egyhangúan.

- Régen lovagoltam ám! És egész jó voltam benne-mondtam lelkesen, mire Hela elfintorodott.

- Milyen kis naiv-nevetett fel-Lili ide nem elég egész jónak lenni. A legjobb versenyzők kellenek a legkiválóbb lovakkal. Hatalmas a pálya és nehezek az akadályok, és hát tartok tőle, hogy te még csak versenyezni sem voltál. Ez nem egy iskolai lovas csoport-szórakozott tovább rajtam.

- Pár versenyen voltam azért, és gyakorolhatok is akár. Ugye Loki?-néztem rá kedvesen, de ő furcsán méregetett.

- Felejtsd el! Nem versenyzel!

- Miért ne indulhatna el?-kérdezte Volstagg-Én segíthetek neki a felkészülésben.

- Azért mert nem tud lovagolni, tapasztalatlan és csak a szája jár!-jelentette ki őfelsége.

- Ezt nem tudhatod Loki! Igenis lovagoltam és szerettem is, csak kicsit fel kell elevenítenem a dolgokat-húztam ki magamat, kedvemet nem szeghették.

- Remek! Egy önjelölt győztes!-Hela flegmán horkantott egyet, majd távozott.

- Loki szeretném megpróbálni!-kértem még egyszer.

- Azt mondtam nem! Neked hiányzik, hogy megsérülj? Hogy a nyakadat törd?- Volstagg csak felváltva nézett minket-Ugye, hogy nem életem?-váltott kedvesebb hangnemre- Csak féltelek drágám-simította meg az arcom, tudtam csak Volstagg miatt tette.

- Nem hiányzik-mondtam letörten.

- Nekem most mennem kell kedvesem! Este találkozunk-kezet csókolt, és ő is elment.

- Nagyon félt téged a herceg-kezdte Volstagg.

- Igen azt hiszem-feleltem szomorúan, mert tudtam Loki pont tesz arra mi van velem.

- Attól, hogy nem versenyzel még a lovakat megnézheted. Ha szeretnéd megmutatom neked őket-nyújtotta a karját, én pedig boldogan vele tartottam.

Az istálló felé haladva olyan volt a táj, mintha csak egy hatalmas farmon járnék. Amerre a szem ellátott mindenhol legelő állatok voltak. A friss levegőt tüdőmbe engedtem és nagyot sóhajtottam...

- Nem lehetne, hogy inkább itt lakjak valahol?-kérdeztem a hatalmas embert, aki felkacagott.

- Attól tartok Loki nem lenne elragadtatva az ötletedtől. És mégis mit csinálna itt kint a herceg jövendőbeli felesége? Tartok tőle unatkoznál-kéz fejemre óvatosan paskolt rá.

- Szerintem nagyon élvezném. Lehetnék a lovakkal, ápolnám gondoznám őket. Kint lennék a levegőn egész nap, és csak vágtatnék a semmibe-ábrándoztam el, hiszen városi lányként nagyon vágytam a vidék meghitt hangulatára.

- Meglep, hogy ilyesmit hallok tőled. Azt gondoltam az ilyesmitől egy olyan lány mint te irtózik, netán meg is veti azokat akik itt vannak kint nap mint nap.

- Nem! Sőt! Lehet ma már ide is költözöm!-egyszerre nevettünk fel, aztán Volstagg kinyitotta az istálló kapuját, és bementünk.

Teljesen elképedve álltam meg, amikor megláttam a szépséges lovakat. Kellemes széna és takarmány illat szállt az orromba, és kissé hűvös volt.

- Ugye milyen szépek?-ment oda büszkén az egyik barna lóhoz Volstagg, és megsimította a fejét.

- Csodálatosak! Istenemre mondom, még soha nem láttam ilyen szép lovakat-lassan végig mentem, de nem mertem megérinteni őket. Volt fekete, barna és hófehér is, mind egytől-egyig szépséges. Aztán a legutolsó boxban egy kisebb, keservesen fújtató teremtést láttam meg.

- Az ő neve Palomino-jött közelebb Volstagg, arca kissé szomorú lett, amikor a gyönyörű aranyszőrűre tekintett.

- És ő is indul a versenyen?-kérdeztem érdeklődve- Nagyon szép. Kanca?

- Igen kanca. Nem indul, ő nem volt még sosem versenyen. Talán nem is fog-vonta meg a vállát, majd Palomino orrát végigsimította, ő pedig hálásan fúrta bele a fejét a hatalmas tenyérbe.

- Miért nem? Hiszen olyan gyönyörű! Biztosan nagyon ügyes lenne. Látom a szemében, hogy vágyik a kihívásra.

- Palomino története nagyon szomorú Lili. Az is csoda, hogy él és itt lehet még. Csak a királynő szeretetének és ragaszkodásának köszönhető-kezdte halkan el.

- Mi történt vele?-még egy szót sem hallottam Palomino életéről, de azonnal megfogott a tekintete és tudtam bármi is lesz, egy napon versenyezni fog.

- Palomino Loki lovának a csikója. Farida gyönyörű aranyszőrű teremtés volt, csak úgy mint ő-nézett a lovacskára keserédes mosollyal-Loki és Farida elválaszthatatlanok voltak. Kivételes kanca volt gyors, erős és izmos. Aztán szerették volna egy hasonlóan csodás csődörrel fedeztetik.

- Ugye nem az amire gondolok?

- Loki nem volt túl boldog emiatt, nagyon féltette Faridát, de a király így rendeltetett. Amikor kiderült, hogy vemhes nem mert vele sehová menni és nagyon hiányzott neki az öreglány. Aztán eljött az ellés ideje, és Palomino nagyon nehezen akart megszületni. Loki végig mellette volt, de ő sem tudta Faridát megmenteni. Sajnos miután a kiscsikó megszületett elpusztult.

- Ez borzalmas! Szegény Loki, nagyon fájhatott neki. És utána mi történt?-szemeim fátyolossá váltak a történet miatt.

- Loki hetekig nem volt hajlandó beszélni senkivel, de főleg a királlyal. Farida nem csak a lova volt, hanem a lelki társa is. Mintha egy része vele halt volna. Frigga királynő szerette volna, ha Palomino lesz Loki következő lova, de ő hallani sem akart róla. Egyszer azt mondta Thornak, nem lenne képes szeretettel gondolni a csikóra. Attól kezdve csak csődőrt akart, és így kapta meg Cerberust-mutatott az éj fekete csillogó szőrű hatalmas lóra- Pedig mindig azt emlegette, hogy a kancákban több a szenvedély. Egyedül ő versenyzett kancával, hitt bennük aztán ez szertefoszlott, mert félt, hogy a következőt is elveszíti idő előtt-Palomino keservesen felnyerített, mintha csak újra feltépték volna benne a sebeket, mintha értette volna élete fájdalmas történetét. Lassan felé nyújtottam a kezem. Először elhúzódott, majd megszagolta a kezem és közelített.

- Gyere kicsi lány!-súgtam neki. Volstagg halvány mosollyal figyelt minket, Palomino pedig bolondosan belenyalt a tenyerembe.

- Van benne tűz! Kicsit önfejű, de csodás versenyló lenne belőle-nevetett fel Volstagg.

- Szerinted ha én...ha én megkérdezném Lokit akkor talán nekem adná? Foglalkoznék vele és tanulhatnánk egymástól-simogattam meg a dús aranysörényét.

- Loki el is akarta vitetni innen. Csak a királynőnek lehet köszönni, hogy még itt van. De mi vigyázunk rá, ő itt a legfiatalabb, nagyon szeretjük. Gyakran visszük ki a pályára és sokat legel. Igyekszünk vele jobban törődni. Próbáld meg, én úgy látom szeret téged és jól kijönnétek.

- Úgy lesz! Addig megyek ameddig Palomino nem nyer versenyt! Együtt fogunk nyerni-egész közel mentem a lóhoz, és egy pillanatra a homlokom összeért az orrával. Lelkesen nyerített egyet, majd rúgott a hátsó lábával. Boldognak tűnt.

Este még egyedül sétáltam a kertben egy kicsit amikor láttam, hogy Loki éppen a felém tart. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, hogy megvigasztaljam Farida miatt, de a múltkori miatt inkább visszafogtam magam. Hatalmas mosolyomat így sem tudtam elrejteni, ezt ő is azonnal meglátta.

- Mi ez a nagy öröm Collins?-nagy lazán állt meg előttem, már nem tudtam haragudni rá a történtek miatt.

- Nagyon jó napom volt Laufeyson!-jelentettem ki határozottan, az orromat kissé felhúztam akár egy kiskutya.

- Ez remek! És mi történt ma veled?-sóhajtott fel unottan, de láttam, hogy érdekli mi volt.

- Szeretnék tőled kérni valamit. Lehet?

- Az attól függ! Ki vele.

- Ma voltam az istállóban és láttam milyen szép lovaitok vannak. Találkoztam egy nagyon különleges pacival-Loki érdeklődve figyelt.

- És ? Ha fekete, és a legszebb akkor Cerberus az. Ő az én lovam.

- Igen volt hozzá szerencsém és csodálatosan szép-Loki elégedetten húzta ki magát- De nem rá gondoltam.

- Akkor melyikre?

- Megismertem Palominot-a herceg megfeszült, és lemeredve nézett maga elé- Szeretnék vele foglalkozni, azt hiszem kedvel. Csak ennyit kérek tőled. Tudom mi történt és-nyúltam volna a keze után, de elhúzta.

- Azt csinálsz vele amit akarsz! Nem az enyém!

- Loki!

- Mondjad! De gyorsan mert éhes vagyok és készen van a vacsora.

- Palomino nem tehet semmiről, ne büntesd őt Farida miatt. Hidd el senki felelős ezért. Az a kiscsikó olyan tüneményes, és okos- Loki vészjóslóan közelített, de megfogtam mindkét kezét. Furcsa módon nem ellenkezett. Ott álltunk egymás kezét fogva és farkasszemet néztünk.

- Farida nem csak egy ló volt Lili-kezdte el.

- Igen tudom. Hidd el Palomino sem az, csak egyszer nézd meg. Látni fogod, hogy különleges.

- Fogalmad sincs mit jelentett nekem-tudtam, most épp a tragikus nap eseményeit idézi fel magában. Lassan közelebb hajoltam, és egy apró puszit adtam az arcára.

- Mindig olyan feszült vagy Loki. Úgy szeretnék segíteni neked-súgtam a fülébe.

- Sokat segít, hogy mindig marjuk egymást miközben-elsimított egy tincset a fülem mögé.

- Miközben?

- Miközben szerethetnénk is-szemeivel az ajkaimat nézte pár másodpercig, ujjaival végigsimított a nyakamon, majd egyenesen a derekamra vezette kezeit, és magához húzott.

- Ez valami játék Loki?-kérdeztem kissé remegve, mert éreztem elveszek a karjaiban és azokban a szemekben.

- Én lennék a legnyugodtabb ha az lenne-kissé felnevetett, mert talán most először mondott nekem igazat.

- Tehát akkor most kivételesen nem játszol?-a holdfényben csak arcának kontúrvonalát láttam, szemei hívogatóan villogtak a sötétben.

- Nem Lili! Nem játszom-összesimultunk és ajkai éhesen vették birtokba az enyémet. És a csókja még soha nem volt ilyen édes és lágy......