Loki

- A francba Lili! Lili!- pont a karjaim között ájult el, éppen akkor mikor már „behatolásra" készen voltam. Megremegett és felakadt a szeme, óvatosan felemeltem és az asztalra fektettem- Lili szólalj már meg!-ütögettem az arcát, mire ébredezni kezdett.

- Loki? Loki mit történt?-na most erre mégis mit mondjak? Megvakartam a tarkóm, majd felsóhajottam.

- Nos, éppen teát főztél és én pont erre jártam. Gondoltam rád ijesztek egy kicsit, de olyan béna voltál, hogy elcsúsztál valamin és beüthetted a fejed. Mi az utolsó emléked?-ha most újra a régi remélem semmi dereng neki az elmúlt percekből. Lili zavartan nézett rám, és a segítségemmel felült.

- Nem is tudom....talán, hogy az édesanyáddal beszélgetek-annyira megkönnyebültem, hogy hangosan felnevettem-Most meg mit nevetsz? Nem olyan mókás ám, hogy elájultam. És miért vagy egy szál nadrágban? Ugye nem próbáltál?-azonnal lenéztem magamra, és láttam, hogy félmeztelen vagyok.

- Nem értem miért zavar ez téged Lilianna? Csak, hogy tudd én minden éjjel meztelen alszom- mégis mit mondhattam volna erre?

- És ez szerinted kit érdekel? Mert engem biztosan nem királyfi-leszállt az asztalról, és az ajtóhoz botorkált.

- Ha tudni akarod, sokan oda vannak értem-Lili megfordult, és kérdően nézett rám.

- Minden bizonnyal, de ez engem megint csak nem érdekel-felelte unottan- És ha már itt tartunk. Hol vannak a rajongóid? Még egyet sem láttam-kuncogott fel gúnyosan.

- Túl feszíted a húrt Lili!-közelebb léptem hozzá, szemei megcsillantak a félhomályban. És annak ellenére, hogy sértegetett kívántam a csókját-Egy herceggel így nem beszélhetsz. Tudod-e mi jár annak aki így beszél egy trónörökössel ?

- Talán megint megijesztesz ? Vagy esetleg elásol a kertetekben?-ez a nőszemély tényleg nem félt egy isten haragjától. Nekem senki nem szokott így visszabeszélni. Megragadtam a csuklóját, talán kicsit erőssen, arca egész közel volt. Mellkasa enyhén csillogott a verejtéktől, bimbói domborodtak a ruhán keresztül. Testem azonnal reagálni kezdett, de megőríztem a hidegvérem.

- Na ide figyelj Lili Collins!-nyeltem egy jó nagyot.

- Végre nem Lilianna-forgatta meg a szemeit- Már ez is haladás! Tudod a nevem.

- Befognád? Vagy segítsek?-néztem le a nadrágomra, mire elfintorodott.

- Undorító vagy Loki! Nem is értem, hogy én...

- Mit te ? Mit nem értesz?

- Miért is jöttem veled!-kitépte magát a kezeim közül, és azonnal elviharzott.

Fogalmam sem volt arról min is vesztünk össze, de rettenetesen felmérgelt ez a kis fruska. Pont eleget engedtem neki, pont eleget tűrtem az idióta megnyilvánulásait. Holnap szépen elbeszélgetek vele, ha kell megfenyegetem, hogy amíg itt van addig fogja vissza magát. Ha nem akkor szépen megy haza. És bármit is érzek iránta az majd elmúlik...

- Ohh te jó ég ahhh!-támaszkodtam meg a pultban, mert a dühöm ellenére, ágyékom egyre vadabbul lüktetett, és hiába próbáltam terelni a gondolataim egyszerűen nem akart csihadni. Ma már harmadik alkalommal tör rám a vágy, és féltem nem bírom már tovább nyugatatni magam.

A szobámba érve azonnal felkaptam egy csuklyás kabátot, és a a palota melletti kis házikó felé vettem az irányt. Tudtam ott lesznek olyan lányok, akik majd csillapítják ezt a szorító érzést. Szinte soha nem kértem belőlük, de ma aludni sem bírnék ha nem könnyítenék magamon.

- Jó estét!- egy vörös hajú nő nyitott ajtót. Hosszú lábai látványa, csak még jobban felizgatott- Loki herceg? Maga itt?

- Igen éppen itt-feleltem kimérten- A legszebb barna hajú lányt küldje ide.

- Anhela! Szedd össze magad! Rád várnak-kiabált be a házba. Nem sokkal később egy karcsú, gyönyörű lány lépett ki az ajtón. Nagyot nyeltem amikor észrevettem, hogy hasonlít Lilire, de meg sem közelítette annak szépségét.

- Hercegem!-hajolt meg mosolyogva-Állok szolgálatára. Harminc aranyat adtam a vörös nő tenyerébe, majd kézen fogtam a lányt és a kunyhó mögé vettem vele az irányt.- Hová megyünk?

- Nincs kérdés, tettek vannak-a kunyhó oldalának préseltem, és azonnal elszakítottam a felsőrészt a ruháján. Mellei szinte kibuggyantak , és felsikított- Ne sikíts!

- Sajnálom herceg!-kért bocsánatot, de nem foglalkoztam vele.

- Mindig visszabeszélsz nekem!

- Parancsol? Én nem, sosem tennék ilyet uram!-szabadkozott, közben végig csókoltam a nyakát, és dühösen fújtatni kezdtem.

- Fogd már be Lili! Mindig beszélsz!

- Az én nevem nem Lili!-felkaptam a lányt és az első fához nyomtam. Ajkait nem érintettem, csak megmarkoltam a haját és a nyakába haraptam, mire kéjesen felnyögött.

- Megmutassam mi jár annak aki visszabeszél? Velem senki nem beszél így Lili. Szemtelen kis fruska!-az agyam teljesen elborult, nem ismertem magamra csak megfordítottam és szinte felnyársaltam. Fájdalmában felsikított, majd élvezni kezdte....

Lili

Hevesen dobogó szívvel zártam be magam mögött az ajtót, és lerogytam a földre. Szinte ordítva felzokogtam. Hogy miért? Azért mert megbolondulok ezért az idióta, nagyképű, arrogáns alakért. És mert nem tudom mikor hazudik és mikor mond igazat. Magamra vagyok a lemérgesebb, mert reménykedem közben meg egy picit sem tudok kedves lenni vele. Kihozza belőlem azt, hogy én is arrogáns legyek vele. Egyszerűen nem tudok higgadt maradni a közelében. Soha nem volt senki az életemben szexuálisan, de az ő érintéséstől azonnal remegni kezdtem. És a legszörnyűbb az, hogy amíg azt hitte amnéziás vagyok, gyengéd volt és figyelmes. Utána meg...inkább hagyjuk is. Azt hiszem csak ki akart használni.

- Jujj de hideg van-kiléptem az erkélyre. A hold mesésen világított Asgard felett, az ég csillagai beragyogták a horizontot.

Nagy levegőt vettem, és letöröltem a könnyeimet. Ő még csak nem is sejti, hogy mindent tudok. És én voltam a bolond, mert a buta játékommal csak magamnak okoztam fájdalmat. Majd ekkor eldöntöttem. Nem megyek haza, hanem felveszem a kesztyűt és teljesen magamba bolondítom, de soha nem alázkodom meg neki. Majd szenved még ő miattam, és akkor már nem ő fog irányítani.

- Mégis mi ez? Mi a fene ez?- az erkélyről is hallani lehetett, ahogy egy nő sikongat, de nem bántják hanem inkább- Az ég szerelmére!-nem messze a palotától egy kunyhó állt, de a hangok kissé attól távolabb zengtek. Egyértelmű volt, hogy nagyon élvezkednek. A mai nap után pont erre nem volt szükségem. Megtehettem volna, hogy vissza megyek a szobába, de annyira dühös voltam, hogy inkább felkaptam egy vázát és....- Nem akarjátok az erkélyem alatt csinálni?-fakadtam ki, és eldobtam a vázát a hang irányába- Nem vagyok kíváncsi a kéjelgésetekre!-ordítottam tovább, mire hirtelen lett csönd- Köszönöm!-vágtam be az erkélyajtót, és duzzogva leültem az ágyamra. Miért nem mennek szobára? Idióták. Végül kimerülve nyúltam végig az ágyon, majd valamikor késő éjszaka elaludtam....

Loki

Már a hajnalodott amikor elindultam a palotába. Szerencsére még csönd volt, így nyugodtan mentem a folyosókon. Hajam zilált volt, ruhám kissé sáros, mert az éjszaka még esni is kezdett. Fizikailag teljesen kielégültnek, lelkileg üresnek éreztem magam.

Miközben a lánnyal voltam, csak Lilire tudtam gondolni, amitől teljesen kikészültem, pláne mikor meghallottam a hangját. Az egész groteszk volt, és beteges. Mekkora hülyeség volt tőlem, hogy az erdőben estem neki, nem messze a palotától. Nem jellemző rám, hogy ennyire ne bírjak magammal. De ki gondolta volna, hogy pont meghallja...bár sosem tudja meg, hogy én voltam az...egy másik nővel.

- Fiam?!-a szobám felé haladva, megláttam anyámat és Lilit a folyosó végén. Lili szinte rám sem nézett csak bólintott, anya mosolyogva figyelt engem- Merre jártál kincsem?

- Sétálni voltam-igyekeztem megigazítani magamon a kabátot, és a hajamba túrtam zavartan. Már csak ez hiányzott. Miért nem alszanak még ?

- Hogy nézel ki? Verekedtél? Mi történt?-anyám aggódva nézett végig a sáros ruházatomon, majd közelebb jött.

- Semmi ilyesmi, de nem aludtam az éjjel és gondoltam járok egyet. Aztán eleredt az eső.

- Feküdj le aludni. Borzasztóan nézel ki!-megpuszilta a homlokomat, és tovább ment. Lili közelebb jött, és egy darabig farkasszemet néztünk. Na most nem tudtam mi járhat a fejében.

- Te miért nem alszol Collins?-vetettem neki oda, kezeim a zsebemben megremegtek.

- Szörnyű éjszakám volt Loki. Két idióta szex partyját hallgattam végig, pedig csak levegőzni indultam az erkélyre-gyanakodva nézett rám, majd elsötétedett a tekinete.

- Nos, az ilyesmi előfordul. Ha most megbocsájtasz akkor lefekszem aludni. Elég fáradt vagyok-fújtam ki a levegőt.

- Igen, elhiszem, hogy fáradt vagy. Elég hangosak voltatok-sóhajtott fel-Azt hittem egy herceg puha ágyban, romantikusan csábítgatja a lányokat.

- Nem tudom miről beszélsz!

- Persze, hogy nem tudod, hiszen elvette az eszed a lány. Legalább jó volt ?-szívem a torkomban dobogot, a düh pillanatok alatt vette át az uralmat rajtam. Megfogtam a csuklóját, és a függöny mögé ráncigáltam.

- Na ide figyelj te átkozott nőszemély!-sziszegtem az arcába, szemeit nagyra nyitotta és kihúzta magát- Elfelejtetted miért vagy itt ?-erre ő felnevetett.

- Hogy asszisztáljak a játékodhoz? Az idióta terveidhez?

- Semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok és mit csinálok. Ha továbbra is beszólógatsz szépen mehetsz haza!

- Tévedsz Loki! Nem megyek innen sehová.

- Addig maradsz ameddig én engedem! Hamarosan nem lesz szükségem rád, és akkor végleg haza küldelek! És ha addig is nem viselkedsz, akkor megismered ki is az a Loki Laufeyson- a lány egy pillanatra megtorpant, majd nagyot nyelt.

- Kedves Loki! Fogalmad sincs arról, mit is tudok. És ha egy napon rájösz akkor te fogsz bocsánatot kérni. De lehet akkor már késő lesz. Legyen szép napod!-a függöny meglibbent, Lili határozott léptekkel távozott, és még soha nem láttam ilyen erőssnek és határozottnak. Ettől ismét kezdtem totál elveszíteni a fejem.....