Loki

A fejem még mindig fájt egy kicsit, de már nem akadályozott abban, hogy olvassak. Gondoltam a nap hátralévő részében olvasni fogok és hozatok fel a kedvenc boromból egy pohárkával. A könyvtár messze a legnyugodtabb hely volt számomra, napokig képes voltam itt lenni és kizárni a külvilágot.

Szerencsére az estéhez közeledve már senki nem volt a könyvtárban. Leültem a kedvenc helyemre, felkapcsoltam az olvasólámpát és gondolkodni kezdtem.

Talán jobb lenne Lilit hazaküldenem. Úgyis csak marjuk egymást, ez nehezíti a dolgokat. Bár őszintén legtöbbször szórakoztat amikor mérges. Ahogy felhúzza az orrát, a szemeiben ég a tűz, tombol benne az élet. Nem is lenne nekem rossz egy ilyen feleség. Kifejezetten tetszik amikor ellenkezik, de közben dühít is. Kettős érzés van bennem ha rá gondolok.

- Ki van ott?-egy hagos puffanás zökkentett ki, azonnal a könyvtár másik végébe rohantam. Ekkor láttam meg, hogy az egyik polc felborult. Legalább harminc vagy negyven könyv hevert a földön, Lili pedig ájultan feküdt alattuk- Te jó ég! Lili! Lili!-gyorsan ledobáltam a könyveket és pofozgatni kezdtem, de nem reagált semmire- Lili?-egy idő múlva halkan nyöszörögni kezdett, és kinyitotta a szemét.

- Ki vagy te ?

- Hogy én?-a lány zavarodottan nézett szét maga körül- Lili mi van veled?

- Ki az a Lili? Ki vagy te? Hol vagyok?-óvatosan a fejéhez nyúlt és felszisszent.

- Ne mond nekem, hogy nem emlékszel semmire!-megremegett az ajka, és tagadóan rázta a fejét- Nornákra Lilianna Collins. Ennyire beütötted a fejed?-lassan megérintettem a fejét, ekkor amin egy nagy pukli volt.

- Ki maga?-kérdezte remegve a karjaim között. Az ölembe húztam akár egy gyereket, és a szemébe néztem- Nagyon fáj a fejem-nyöszörögte.

- Azt hiszem agyrázkódásod van. El kell vinnelek a gyógyítókhoz-Lili mocorogni kezdett, és kezdett hisztérikussá válni.

- Hova visz? Engem ne vigyen sehová?-mászott el négykézláb tőlem, mire a bal lábbánál fogva visszahúztam.

- Kicsi cica! Hidd el nem foglak bántani. Segíteni szeretnék.

- Segítség! Segít...-ekkor befogtam a száját, a fenének se hiányzott, hogy azt gondolják éppen megerőszakolom. Újra az ölembe vettem, de most erősebben fogtam.

- A nevem Loki, és nem kell félned, mert én vagyok-köszörültem meg a torkom-én vagyok a..vőlegényed-ahogy ezt kimondtam a lány eltátotta a száját, és lemerevedve nézett rám.

- Te vagy a szerelmem?-ha nem lett volna ez a helyzet, talán soha nem mondok ilyesmit. De ha visszanyeri az emlékezetét akkor úgyis elfelejti. Mit veszíthetek?

- Igen én vagyok az drágám-őrült jó érzés volt kimondani ezeket a szavakat, a levegő megfeszült a tüdőmben, mintha jól oldalba vágtak volna. Mégis mintha mázsás kövek estek volna le a szívemről.

- És mi szerelmesek vagyunk? Te meg én?-nézett kábán, szemeiben könny csillant meg amitől csak még szebb volt. Most meg mi van velem? Kizárt, hogy egy midgardi és én!- Te szeretsz engem ?-nagyot nyeltem, de ha nem akartam sikítozást, és ellenkezést akkor muszáj volt mondanom valamit.

- Igen Lili, én szeretlek. És te is szeretsz engem-simítottam végig az arcán, és láttam ahogy megnyugszik. Eddig csak egy nőnek mondtam ki ezeket a szavakat, de azt is megbántam. Igyekeztem magamat meggyőzni, hogy ezúttal csak a békesség kedvéért mondtam ilyesmit. Egy belső hang azonban mást súgott-Elviszlek egy gyógyítóhoz-állítottam lábra, de térdei megrogytak így szorosan megfogtam a derekát, ő pedig a szemembe nézett.

- Szépek a szemeid Loki-mondta bágyadt hangon. Szerintem még mindig nem volt teljesen magánál. Tenyerével végig simította a hajamat, majd a nyakamba fúrta az arcát.

- Gyere menjünk Lili!-kaptam fel hirtelen, mert éreztem, hogy elég bizonytalan. Még éppen nem fogtam meg a kilincset amikor kezével megfogta az arcom, és lecsapott az ajkaimra. Letettem a földre és úgy folytattuk tovább, kezeimet a derekára csúsztattam majd a fenekébe markoltam. És ebben a percben elájult...

Lili

Tudom most ezt nem fogjátok elhinni, de tényleg nagyon fájt amikor az a polc rám borult. És ráadásul a legrosszabb pillanatban, pont mikor kicsit jobban megnézhettem volna ezt a jómadarat magamnak. És mivel tudtam, hogy kinevet majd a bénaságom miatt ezért gyorsan kapcsoltam, nehogy megint ő nevessen rajtam. Gondoltam itt az idő kicsit szórakozni vele, és  átverni őt. Egy dolog volt ami teljesen meglepett. Ahogyan rámnézett, és kimondta, hogy szeret. Ő úgy gondolta nem fogok erre emlékezni...pedig nem volt agyrázkódásom. És egyszerűen olyan édes volt, hogy nem bírtam ki és újra megcsókoltam. Ügyes kis csel volt részemről..csak nehogy kiderüljön. Félájultat játszva Loki karjai között, eksüszöm a legjobb dolog volt ami az elmúlt pár napban történhetett velem. Végre nem kötekedett, aggódást láttam a szemeiben, ahogy néha letekintett az arcomra. Igyekeztem nem ki esni a szerepemből...

- Mi történt a lánnyal ?-egy hölgy hangját hallottam, közben a szemeimet nem nyitottam ki.

- Beütötte a fejét semmire sem emlékszik-Loki óvatosan letett egy ágyra amin elernyedve terültem el.

- Loki! Mi van Lilivel?-a királynő szinte berontott a szobába.

- Mindjárt megvizsgálják anyám! Beütötte a fejét, és semmire nem emlékezett, majd újra elájult. Azóta nem tért magához- Lokit komolyan hisztérikusnak éreztem.

- Menj csak ki nyugodtan fiam! Szólok ha megtudok valamit!

- Királynőm! Hozok friss hideg vízet és alkoholt, hogy magához térjen. Rögtön jövök!-az ajtócsapásból arra következtettem, hogy csak én és a királynő vagyunk a szobában.

- Lili! Lili drágám ébredj-és neki nem tudtam tovább hazudni. Kissé sunyi mosollyal nyitottam ki a szemem- Drága Lili! Hogy érzed magad? Emlékszel rám?

- Mindenre emlékszem-mondtam halkan.

- De hiszen Loki azt mondta, hogy semmire nem emlékeztél-nézett hitetlenkedve.

- Átvertem.

- Lokit? Átverted Lokit?

- Szóval rám borult egy könyves polc, és nem szerettem volna ha újra nevetség tárgyává tesz, ezért inkább azt találtam ki, hogy nem emlékszem semmire.

- Mire volt ez jó? Mondjuk női praktikának nem is rossz.. -Frigga értetlenül nézett rám.

- Szépen elmondta, hogy ki is vagyok neki-mosolyodtam el.

- És? Mit mondott?

- Szóval le is tagadhatta volna, hiszen úgy tudta nem fogok emlékezni rá ha felépülök. Bejelentette, hogy ő a vőlegényem-Frigga arca hirtelen felderült-Azt mondta, hogy szeret engem-remegett meg a hangom.

- Istenem Lili ez csodás.

- Nem is tudom. Lehet soha nem mondta volna ha nem kerültünk volna ilyen helyzetbe. Talán csak azért mondta, hogy megnyugtasson-fújtam ki a levegőt.

- Nem nem! Loki csak úgy nem mondja bárkinek, hogy szereti. Nyilván még nem volt tétje, hiszen nem tudhatta, hogy te emlékszel majd rá. De ez felér egy vallomással.

- Viszont nem szabad megtudnia, hogy átvertem. Szóval egy pár napig gyengélkedem majd. És megvárom, hogy egy nap eljöjjön az én időm.

- Akkor jól vagy? Fáj valamid?

- Minden rendben van, kicsit a fejem sajog, de ennyi-ekkor Loki nyitott be.

- Bejöhetek?-a királynő felállt és mosolyogva távozott, így Lokival ketten maradtunk- Hogy érzed magad?-ült le mellém az ágyra, én pedig lassan felültem.

- Köszönöm, jobb egy kicsit-sóhajtottam fel ismét, majd megdörzsöltem a szemem.

- Még mindig nem emlékszel semmire kedvesem?-az újjainkat összekulcsolta, majd a szemembe nézett.

- Sajnos még mindig nem-tettem a hülyét, közben arra gondoltam mekkora egy rohadék vagyok.

- Ennek most én nagyon örülök!

- Miért is? Hiszen borzalmas, hogy semmire nem em...-Loki az két kézzel megfogta az arcomat, magához húzott és megcsókolt...