Loki

Még mindig kissé szédelegve, de egyre jobban éreztem magam. A hideg csak úgy rázott amiért Fandral elárulta Lilinek ki is vagyok valójában. Az az idióta alávaló gazember még megfizet a tettéért. És nem fogom hagyni, hogy bárki is kikezdjen Lilivel...

Csak a karomat figyeltem. A sötétkék erek határozott vonalon futottak végig a vékony bőr alatt. Eszembe jutott a pillanat amikor először tudtam meg mi is vagyok valójában. Az érzés, hogy nem vagyok asgardi, nem vagyok apám és anyám fia, hogy egész életemben mindhiába küzdöttem azért, hogy Thor és a barátai elfogadjanak engem, belül komolyan emésztett. Mikor már éppen feladtam vagy el bujdostam volna a világ elől, anyám mindig ott volt mellettem. Ő jelentette a vigasztalást, és bár soha nem mondtam neki ezért szégyellem is magam, de rá is nehezteltem az elején....

- Drága öcsém! Mond, hogy érzed magad? - Hela lépett be a szobába nagy mosollyal.

- Köszönöm szinte semmi bajom-igazítottam a derekamhoz egy párnát.

- Mégis, hogyan estél le arról a lóról? Te, aki kiválóan lovagolsz.

- Hiába lovaglok jól, biztosan megijedt a patás valamitől-vontam vállat- Lili kint van?

- Anya és én nem láttuk kint. Szerintem nem is kíváncsi rád. Én a helyedben elgondolkodnék azon, hogy haza küld-nagyot nyeltem, mert azt gondoltam Lili biztosan kint várakozik. Talán tényleg nem kíváncsi rám. Mondjuk ezért tettem bőven...

- Nem számít! Hamarosan már nem kell pihennem, és akkor majd megkeresem. Biztosan dolga akadt-Hela elfintorodott-Most meg mi a bajod Hela?

- Fontosabb dolga, mint az, hogy itt legyen veled? Ez a lány nem illik hozzád Loki. Buta és mégcsak nem is szép-pöffeszkedett tovább. Komolyan kezdett idegesíteni, még a fejem is megfájdult.

- Hela, azt hiszem jobb lenne, ha most elmennél. Szeretnék még pihenni.

- Szépen vagyunk! Mióta itt van a lány azóta megváltoztál. Azelőtt eszedbe se jutott védeni egy midgardit. Nem emlékszel, hogy uralkodni akartunk felettük? Erre most jön ez nő és az öcsém elpuhul. Hol vagy Loki? Nem, nem te valamiben mesterkedsz! De hisz én itt vagyok és segítek neked, mint annyiszor-simított végig a karomon. És valóban, pár napja még nem hittem, hogy védem majd a lányt, de valamit megmozdított bennem. Ezt azonban senkinek főleg Lilinek nem szabad tudnia. Minden megy a terv szerint.

- Köszönöm, hogy aggódsz Hela, de hidd el pontosan tudom mit érzek vagy teszek. Most pedig, ha megbocsátasz akkor még pihennék egy kicsit-Hela sarkon fordult, majd távozott.

Gondolkodni kezdtem. Lehet mégis könnyebb lenne, ha Hela segítségét kérném a Tesseract megszerzéséhez, de ennek is kockázata van. Apám azonnal rájönne miben mesterkedem, ha Lilit csak úgy hazaküldeném. Ráadásul anyám biztosan nagyot csalódna bennem. És az a szorító érzés, ami bennem van, hogy nem akarom hazaküldeni. Ez aggaszt a leginkább, azért, mert ez egy érzés, amit nem tudok hova tenni. És az érzésekkel mindig csak a baj van. És mivel a baj csak még több bajt szül, ezért gyorsan el kell nyomni ezt az érzést...

Lili

- Lili kérlek várj meg! – a királynő nagy léptekkel jött utánam.

- Mit szeretne felség? – torkomban a gombóc csak nőtt és nőtt, majd felzokogtam.

- Az istenekre Lili. Tudom, hogy a lányom nagyon durva tud lenni, de ne vedd ennyire a szívedre. Hamarosan te is bemehetsz Lokihoz.

- Nekem ez az egész sok. Hela teljesen nyilvánvaló, hogy gyűlöl. Mindent megfog tenni azért, hogy megkeserítse az életem. Ráadásul olyan dolgokat tudtam meg Lokiról, amiről fogalmam sincs mit jelent, de azt érzem, hogy félelmetes. És én érzem, mindjárt megbolondulok itt. Talán rossz volt a látomása felség. Ne haragudjon, de én nem vagyok képes erre-fakadtam ki, mire Frigga két kézzel megfogta az arcomat.

- Lili Collins, figyelj egy kicsit rám. Most bemegyünk a könyvtárba és én minden kérdésedre válaszolok. A látomásaim mindig pontosak. És tudom, hogy nagyon nehéz, mert te még nem látsz bele és nem ismersz minket, de én segíteni szeretnék. Kérlek szépen gyere velem-húzott maga után, majd beléptünk a könyvtárba. A királynő bezárta az ajtót és felkapcsolt egy lámpát. Még így is elég sötétnek tűnt a hely, de valamiért nyugodtabb lettem.

- Kik azok a jégóriások? Loki is közéjük tartozik? - Frigga megfeszült, de higgadtan helyet foglalt, majd rám emelte a tekintetét.

- Igen, Loki is jégóriás-sóhajtott fel- Jotunheim a kilenc birodalom egyik országa. Ott élnek a jégóriások. Hajdanán Mindenek atyja Jotunheimel harcolt, mert a déróriások elakarták foglalni a kilenc birodalmat. Végül sikerült visszaszorítani őket a saját birodalmukba, Odin pedig elhozta hatalmuk forrását, amit azóta is szigorú őrizet alatt van a palotában.

- Tehát Loki Jotunheimben született. És hogyan került ide?

- A háború után Odin megtalálta Lokit csecsemőként és úgy döntött hazahozza, hogy saját fiaként nevelje. Megmentette az életét, de arra nem gondoltunk, hogy őt ennyire megviseli, hogy nem mi vagyunk az igazi szülei. Sokáig titkoltuk előle, mert nem akartuk, hogy másnak érezze magát, de egy nap rájött az igazságra. Borzalmas időszak volt. Féltem, hogy elveszítem a fiam-könnyeit törölgetve állt föl és lépett az ablakhoz.

- Nehéz lehetett mindenkinek-fújtam ki a levegőt, mert túl sok infó volt ez nekem.

- Loki mindig más volt, mint a többiek. Látszólag törékenyebb, de jóval erősebb, mint gondolta volna azt bárki. Már gyerekkorában észrevettem, hogy őt nem a fegyverek vagy a fizikai erő érdekli. Emlékszem egyszer nem találtuk, órákig kerestük míg végül itt a könyvtárban leltem rá. És tudod mi történt? -nevetett fel könnyeivel küszködve.

- Csak nem elbújt? Vagy valakinek borsot tört az orra alá? -a királynőnek jobb kedve lett, buta feltételezéseim miatt.

- Nem, bár látom kezded már ismerni. Lokit az asztal alatt találtam meg, és ő éppen egy könyvet szorongatott a kezében. Hosszú ideje lehetett ott, mert elaludt. Olyan mélyen alhatott, hogy hiába kiabáltuk a nevét egyszerűen nem hallotta.

- Milyen könyvet olvasott?

- A könyv titkos és rúna írásokról, és azok elsajátításáról szólt. Az egyik kedvenc könyvem volt és fogalmam sincs róla Loki hogyan talált rá. Miután felébresztettem bevallotta, hogy már hetek óta rátalált a könyvre csak nem merte lemondani, mert félt, hogy kikap-a királynő arca az emlékektől kipirult.

- És ezután? -minél több dolgot tudtam meg Lokiról, annál jobban szerettem volna magamhoz ölelni. Leleményes kiskölyök lehetett.

- Először csak titokban, de tanítani kezdtem őt és hamar rájöttem milyen jó érzéke is van a rúnaíráshoz, és a titkos írások megfejtéséhez. Később már egyszerűbb varázslatokat is megtanítottam neki. Mára pedig lemondhatom, hogy ő nem csak a csínytevés istene. Bár ő így hívja magát, de ennél sokkal több. Ő egy varázsló és több érték van benne, mint azt ő valóban gondolja.

- Nem úgy tűnik mintha olyan szerény lenne-a királynő hangosan felnevetett, majd elkomolyodott.

- A Lokiból áradó egoizmus, valójában csak egy fal. Persze tisztában van vele, hogy mik a képességei, de mindig is kétségek gyötörték. Itt vagy te-fogta meg a kezem és felállított-A látomásom igaz és tiszta. Te és később a két fia jelentitek majd számára az igazi családot.

- Tegnap Fandral mondta el Loki ki is valójában. Ő ezt meghallotta és nagyon dühös lett. Nem tudom hogyan is kezeljem ezt a helyzetet. Próbáltam elviccelni, hogy ne legyen számára olyan kínos, de félek a következő találkozástól. Azt mondta ő egy szörnyeteg.

- Igyekezd kerülni a témát, ha mégis szóba hozza, mond neki, hogy nem fontos a származása. Nem az a lényeg hol született és ki szülte, csak az a fontos most hol van. A jelennel foglalkozzon és a jövőjével. Most mennem kell. Sokat fogunk még beszélgetni, ha gondolod maradj még egy kicsit és nézz körül.

- Felség? -néztem utána mire megfordult-Köszönöm, hogy mesélt Lokiról.

- Köszönöm, hogy meghallgattál-bólintott hálásan.

A hatalmas polcok között haladva csodálkozva néztem, hogy a régi könyvek milyen szép állapotban voltak. Sok könyvtárban voltam már, de ilyen ritkaságot még sohasem. Éppen elméláztam a sorok között amikor halottam, hogy nyílik az ajtó. Éppen csak a polcok között kukucskáltam ki és dobogó szívvel néztem ahogy Loki belép...

Arca fáradt volt mégis nyitott tekintettel simított végig a könyvek gerincén, majd egyet megragadott és leült egy székre. Hangosan kifújta a levegőt és a fején lévő kötést igazgatta. A félhomályban még így is tisztán látszott, hogy milyen ragyogó szemei vannak. Azon gondolkodtam, hogy oda megyek hozzá és meglepem, de túl nyugodt volt és  nem akartam megijeszteni. Csak egy lépést tettem oldalra, de elbotlottam aminek az lett a következménye, hogy neki estem az egyik polcnak. Annak tartalma pedig a fejemen landolt...

- Ki az? Ki van ott?-még Loki hangját hallottam, aztán elsötétült minden előttem...