Lili

Mivel nem tudtam elhúzni a csíkot ezért ismét Loki szobájába kötöttem ki. Hófehérke meredten ült az ágya szélén és engem nézett. Én a vérző karomat kötöttem be éppen, és nem is értettem miért érzek fájdalmat ha nem is valódi. Lehet már ezt is beképzelem amit nem csodálok, hiszen az elmúlt napok elég érdekesek voltak. Mi több megdöbbentőek....

- Holnap megmutatod melyik őr támadt rád!- ült még mindig a helyén.

- Azért, hogy kinyírd? Édesanyád már biztosan beszélt vele, nem kell túlreagálni, azt hitte tolvaj vagyok és tette a dolgát-magam is meglepődtem milyen jól hazudok.

- És ha nem a karodon talál el? Ha az oldaladba szúrja? Meg is halhattál volna, meg kell kapnia a méltó büntetését.

- Mi van hókuszpók ? Csak nem aggódsz értem?- Loki rosszalóan húzta föl a szemöldökét, majd mellém lépett.

- A nevem Loki és nem aggódom, csak igyekszem rendet tartani a palotában-közben kinézett az ablakon, majd rám emelte a tekintetét.

- Te rendet tartani? A bátyáddal olyan pankrátor mérkőzést rendeztetek, hogy az le kellett volna adni a tv-ben.

- Mulatságosnak vélted?-belegondolva elég félelmetes volt, de ezt nem akartam, hogy lássa rajtam- Csak a te becsületedet védtem, mert tiszteletlen volt veled, inkább légy nagyon hálás. De te nem vagy az, mert szépen le akartál lépni. Ez nem volt szép Lili Collins. Ez nem-miközben megrázta a fejét, haja meglobbant a válla felett, és megéreztem az illatát. Édes és fűszeres volt akárcsak a karácsony illata...

- Hálás vagyok amiért megvédtél, de nem kellett volna verekedned-érintettem meg a haját, úgy, hogy észre sem vettem, de ő nem húzódott el- Jujj ne haragudj, nem akartalak megfogdosni csak..

- Csak ? Tudom, hogy szép a hajam-túrt bele büszkén.

- Ezt nem tagadom, valóban szép-erre nagyot nézett- De azért néha megmoshatnád-túl magaslabda volt, nem hagyhattam ki.

- Úgy beszélsz mintha a tied olyan hű de tökéletes lenne-pimaszkodott ő is, és be kell vallanom kezdett már nevetséges lenni, hogy állandóan szivatjuk egymást.

- Rendben Loki, te nyertél én már fáradt vagyok. Azt hiszem lefekszem aludni.

- Kár pedig megmoshattad volna gyönyörű fűrtjeimet-sóhajtott fel színpadiasan- Kíváncsi lettem volna mit művelsz a hajammal.

- Azért nem vagy kisbaba, mosd meg magadnak. Jó éjt Loki!

- Neked is Lili!-még hátra néztem az ajtóból, de Loki már nem volt a szobában, az erkély ajtón távozott...

A szobámba érve nagyot sóhajtottam, mert a királynő végképp összezavart engem. Mégis, hogy értette, hogy látta Loki és az én jövőmet? És lesz tőle két fiam? Pont tőle? És így kellett találkozunk? Egyszerűen ép ésszel nem tudtam felfogni azt amiket mondott nagyon zaklatott voltam. Sokáig forgolódtam az ágyban amikor hallottam, hogy halkan nyílik az ajtó. Azonnal egy gyertyatartót ragadtam meg az éjjeli szekrényről...

- Ki az ? Ki van ott? Ha te vagy az Loki akkor ajánlom nagyon gyorsan húzd el a segged, mert leütlek mint vak a poharat!-ekkor halvány fény terítette be a szobát.

- Sajnálom ha megijesztettelek Lili!- a királynő állt előttem döbbent arccal, én meg a kis hálóingemben pattantam fel és meghajoltam.

- Kérem ne haragudjon! Azt hiszem nagyon bunkó voltam..akarom mondani tiszteletlen, de nem tudtam, hogy ön az- erre kedves hangon felnevetett.

- Nincsen semmi baj, azt hiszem nekem sem most kellett volna jönnöm lehet kicsit megijesztettelek. De tudom sok benned a kérdés, és nagyon szeretnék veled beszélgetni...

- Oh igen hát, kérdés az van. De nem szoktam ám mindig így beszélni, csak hát Loki többször jött be váratlanul a szobámba és gyakran szemtelen, de azt hiszem most azzal, hogy így nyilatkoztam róla kihúztam önnél a gyufát-hajtottam le a fejem megbánóan.

- Megértelek, de ne gondold, hogy néha én nem mondanék ilyesmit. A fiam gyakran túlfeszíti a húrt és nem gondol a következményekre. Azt hiszem lehet, hogy túlzottan elkényesztettem. De érts meg engem Lili, nekem Loki a mindenem. Ő nem olyan mint ahogy te elképzeled-némi fájdalmat, és tanácstalanságot láttam rajta.

- Még nem is igazán képzeltem el milyen lehet, hisz nem is ismerem, de azt gondolom nem volt egyszerű élete eddig- Frigga szemei könnyessé váltak.

- Ezt jól gondolod. Loki nem a vérszerinti fiam és az édesapjával sokáig nem mondtuk el neki. Amikor kiderült megváltozott, bizalmatlan lett és bosszúra vágyott szüntelen. Úgy érzete, hogy ő az örök második Thor mellett- lassan ültem vissza az ágyamra a döbbenettől, majd mutattam, hogy foglaljon ő is helyet mellettem.

- Nagyon nehéz lehetett, igazán sajnálom, de nagyon nemes és szép az, hogy felnevelték. Hálás lehet azért amiért ilyen édesanyja van-óvatosan megérintettem a lágy fehér kezeket.

- Sok mindent nem tudsz még, de ígérem mindent elmondok majd neked.

- Igen az nagyon jó lenne, mert sok mindent nem értek-néztem magam elé.

- Láttam a jövőtöket, és tudom még nem hiszed el, de Lokinak fogalma sincs arról, hogy te nem csak egy eszköz vagy számára. És ezt egyelőre jobb ha nem tudja, mert képes elmenekülni és talán soha nem jönne haza. Azt akarom, hogy magától ébredjen rá, hogy ki is vagy neki-kezdtem rájönni miről is van szó.

- De hisz semmit nem érzünk egymás iránt-két nap után mit is vártunk. Jajj Lili...

- Még nem, de változik majd. Lesz egy pillanat amikor érezni fogod, hogy másképp ver a szíved. És az lesz az a perc, amikor majd tudod, hogy igazam volt. Azt szeretném kérni tőled, hogy maradj itt velünk és adj esélyt kibontakozni a szerelmeteknek. Ez időbe telik majd-na basszus ez akkora kérés volt, hogy komolyan szédülni kezdtem- Nem akarom, hogy a fiam rossz útra térjen, azt szeretném, hogy értelmet lásson az életében. Ne a hatalom és a csínytevés legyen neki a legfontosabb. Segítesz neki és nekem?-most mégis mit mondhattam volna? Olyan őszintén beszélt velem, hogy nem tudtam ellenkezni.

- Rendben, de van két dolog amit viszont én is szeretnék leszögezni-a királynő nagy mosollyal bólogatott- Szóval a szüleimnek előbb utóbb tudniuk kell erről az egészről, ebben én kérek segítséget.

- Természetesen a földi életeddel kapcsolatban segítünk és minden tisztázni fogunk idővel. Mi a másik dolog?

- Ha hófehérke..vagyis Loki tiszteletlen és az agyamra megy akkor továbbra is megmondom a magamét. Bocsásson meg, de én nem tudom a hercegnőt játszani-na most mi van? Nem fogom megjátszani nekik! Elvégre lehet, mondom csak lehet, hogy a jövendőbeli anyósommal beszélek, még jó ha az elején frontálisan megmondom az őszinte véleményem.

- Azt hiszem kell valaki aki megmondja neki az őszinte véleményét. Úgy gondolom te mindig őszinte leszel hozzá. Rendben Lili és kérlek most pihenj, mert holnap beszélgetés lesz a fiaimmal és szeretném ha te is ott lennél..

Loki

Másnap reggel anyám engem és Thort a könyvtárba hívatott, és már pontosan tudtam mit fog mondani. Kegyetlenül le leszünk cseszve a vacsorán történtek miatt. Annak az egynek örültem, hogy apánk nem lesz ott, mert nem vagyok kíváncsi a véleményére...anyával mégis csak más, bár ő sem kertel..

- Jó reggelt fiúk!- köszönt nekünk kimérten.

- Anyám!- hajoltunk meg Thorral, de mi egymásra sem néztünk.

- Várunk egy kicsit mielőtt elmondom amit szeretnék, hamrosan érkezik Lili is-felhúztam a szemöldökömet. Mégis minek hívja ide Lilit? Remélem alaposan beégek. Pár pillanat múlva belépett a könyvtárba, sötétkék hosszú asgardi ruha volt rajta. Haja lágyan omlott a vállára és be kellett vallanom nagyot nyeltem, mert olyan légiesen érkezett meg. Egyszerűen csak szép volt..

- Jó reggelt Thor herceg! Kedvesem-intett nekünk vékony hangon.

- Szóval fiaim! Szeretném elmondani mekkorát csalódtam bennetek. Apátok most nem lehet itt, mert fontos dolga akadt, de legalább nyugodtan beszélhetünk. Tönkretettétek azt az ünnepséget ami hosszú idő után végre boldogságot hozott volna Asgardnak. Soha többé nem szeretném ha ez megismétlődne. Ha nem egyeztek azt az edzőpályán vagy a küzdőtéren rendezzétek. Thor ! Ocsmányul belekötöttél az öcsédbe és mennyasszonyába, kérlek minél előbb kérj bocsánatot tőlük- anyám sohajtva fordult felém.

- Na végre! Most az egyszer nem én vagyok a hibás!-szóltam közbe, de anyám megállított.

- Természetesen a te viselkedésed sem volt helyes. Neked legfőképpen a kedvesedtől kell bocsánatot kérned, hiszen a védelmedre akart kelni. Akár meg is sérülhetett volna! Elvárom, hogy elnézést kérj és azt, hogy a testvéreddel megbeszéld a dolgokat.

- Ő nem a testvérem!-keltem ki magamból.

- Elég legyen Loki! Elegem van, hogy folyton letagadod őt! Mi vagyunk a családod, én és apád neveltünk föl. Mindent megtettem érted és azért, hogy boldog legyél. Thor és te régen nagyon jó testvérek voltatok! Amíg én élek nem tagadhatjátok le egymást. Többször nem akarok ilyet hallani! Ha én és apád nem leszünk csak egymásra számíthattok majd. Remélem érthető voltam- anyám soha nem volt még ilyen dühös- Két felnőtt férfi áll előttem, de valójában csak két kamasz kölyök vagytok. Szedjétek össze magatokat és nőjjetek fel végre.Most magatokra hagylak titeket, hogy beszélgessetek...

- Sajnálom Lili! Azt hiszem sokat ittunk és elfajult az este- csókolt kezet Lilinek Thor- Én magatokra hagylak titeket, és Loki ha akarsz majd beszéljünk később.

- Na végre, hogy vége ennek a beszélgetésnek-ültem le kifújva a levegőt, majd elővettem egy könyvet, Lilire rá sem néztem.

- Nem akarsz mondani nekem valamit ?- felnéztem rá gyanakvóan, mert esküszöm nem értettem mit is kellene mondanom.

- Ugye nem akarod, hogy bocsánatot kérjek? Emlékeztetnélek, hogy nem vagy a mennyasszonyom és nem tartozom magyarázattal neked-tettem helyre a dolgokat benne.

- Nos értem, igazad van Loki! Tudod azért igazán jól esett volna ha csak kicsit is érzem rajtad, hogy megbántad. De igazad van. Azt hiszem jobb ha én megyek.

- Várj már egy kicsit!-álltam föl hirtelen.

- Tessék Loki. Mond csak-meglepően nyugodtnak tűnt, azt hittem totál kibukik majd.

- Csak azt szerettem volna mondani..szóval csak annyit, hogy sajnálom ha megijesztettünk Thorral.

- Tudom ezt megerőltető volt kimondanod így elfogadom-Lili megfogta a kezemet, majd arcon puszilt és sietve távozott. Melegem lett és kivert a víz egy pillanat alatt. Mi a fene volt ez ?