Sajnálom de nem megy!!!
Miért?-kérdezte kicsit idegesen de ahogy meglátta,hogy sírok egyből eltűnt az idegessége.-Mi a baj Izuku?-kérdezte aggódva.
Cs...csak...menj el!-néztem fel rá amire lassan bólintott,majd el is ment. Le kelledt nyugdodnom testileg de lelkileg is így elővettem egy cigit majd az erkélyre menve ültem rá a korlátra és cigiztem így legalább lenyugodtam pár perc után.

Miután sikerült lenyugodnom a szőnyeget le terítettem majd a virágokat még a saját cserepükben hagytam mert majd a vázát együtt fogjuk kifesteni Katsumival így mivel nem volt már teendőm, le mentem a közös részre és mivel este 6 óra volt addigra, így el kezdtem csinálni valami egyszerű sütit. Azaz browniet.

Kelledt egy 30perc mire kisütöttem három nagy tepsivel de pont mikor kezdtem volna fel vágni pont akkor csörrent meg a telefonom, így fel is vettem.
Tessék?
Szia Midoriya! Katsumi haza szeretne menni már nagyon hiányzol neki azt mondja!-mondta Izumi kisasszony.
Rendben akkor pár perc és ott vagyok mert most akarom felvágni a süteményt.
Oh rendben addig tudunk várni! Ugye lányok?-kérdezte kedvesen amire mind a ketten mondtak egy igent én pedig el mosolyodtam.
Rendben próbálok azért sietni!
Mondtam már hogy nem kell.
Rendben de azért köszönöm!-mondtam majd le is raktam és végre fel vághattam a sütit és tehettem őket a nagy rálra majd egy fél tepsivel 1 tányérba rakva csomagoltam be és már csak egy papírt tettem a sütikhez és el is teleportálam Izumiék házához.
Jó estét!-kopogtam be és nyitott is ajtót a nő.
Neked is Midoriya!
A..Izuku!!-mondta Katsumi majd ugrott is a nyakamba amire majdnem fel borult a süti de képességemmel a levegőben tatrtottam majd a nőhöz lebegtettem a tányért.
Hozztam egy kis sütit a családnak ha nem bánja...-mondtam mosolyogva.
Nagyon szépen köszönjük de nem bánjuk!-mondta a nő majd el kezdtünk beszélgetni amíg végül Katsumi meg nem szólalt.
Fázom.-mondta amire le vettem a pulcsimat ami eddig rajtam volt és rá adtam.
Így már jobb?
De most te fogsz fázni!-mondta ijedten.
Nem fogok nyugi!!-mondtam nevetve majd emeltem is fel és öleltem magamhoz.
Szerintem ha Katsumi fázik akkor menjetek nehogy te is meg fázz egyszál vékony póloban.-mondta a nő amire bólintottam és el köszönve kezdtem el menni a koli felé Katsumit ölelgetve.
Anya...
Igen?
Valaki követ.-mondta hallkan amire csináltam magunk köré egy láthatatlan pajzsot és csak mentünk tovább.
Nyugi nem lesz semmi baj ígérem.-mondtam és adtam fejére egy puszit és öleltem még jobban magamhoz apró testét.
Rendben.-mondta majd pár perc után már csak édes szuszogását hallgattam.

1 óra hideg levegőn meg szar időben való gyaloglás után végre vissza értem a koliba és belépve az ajtón egyből meg csapta a fülemet a hanogsokdás.
Ezt ki csinálta?!
Biztos Sato volt!!
Nem én voltam!!
De csak te tudsz sütni az osztályból!
Mondom hogy te voltál!-lettek hangosabbak a többiek,és léptem be az ajtón de persze csak tovább hangoskodtak.
Mondom hogy nem!-mondta védekezve Sato de Mina tovább csinálta egyre hangosabban.
Nem ő csinálta hanem...-szólaltam én is meg de nem is figyelt rám senki sem.
De tudjuk hogy te csináltad!!-nyavajgott tovább Mina amire tököm is tele lett.
De mondom hogy nem én voltam.
De ne hazudjál már!
KUSS LEGYEN MÁR BASSZA MEG!-ordítottam el magamat amire mindenki falfehér arccal rám meredt-ÉN CSINÁLTAM AZT A KURVA SÜTEMÉNYT OSZT NEM SATO MOST PEDIG ÜLJETEK LE OSZT KUSBA EGYE MEG MINDENKI!-mondtam idegesen amire mindneki szaladt is a helyére és le ülve vettek a sütiből és kezdték el enni.-Na végre. Kint is lehetett titeket hallani. Lehetnétek néha hallkabbak is már nem azért.-mondtam majd teleportáltam is fel a szobámba és az ágyra le rakva Katsumit takartam be és mivel most nem az erkélyen volt kedvem cigizni hanem lent a fűben így egy dobozzal el is vettem meg egy öngyújtót is és le baktatva a nappaliba vettem el egy sütit és mentem ki a koli elé majd a fűbe le ülve ettem meg a sütit ami szokásosan nagyon finomra sikerült majd utána a cigit meg gyújtva néztem a csillagos eget.
Tudtam hogy valaki figyel hisz éreztem magamon a figyelmét de mivel nem érdekelt jelen pillanatban így fogtam meg egy másik cigit és azt is meg gyújtottam.Ahogy ezt meg tettem már nem is éreztem azt,hogy valaki figyel így nyugodtabban vettem elő a telefonom és a kedvenc zenémet hallgattam.

Sajnálom...-mondta egy hang mögülem amit egyből fel is ismertem így a csikket gyors el is nyomtam a földön és le feküdtem a fűbe.
Mit?-kérdeztem közben pedig a maradék füstöt is kifújtam telibe az arcába basszus.
Ez cigi?!
Nem!
De ez cigi!-mondta sokkolt hanggal.
Igen az de nehogy el merd mondani valakinek vagy meghalsz!-mondta idegesen amire bólintott majd le is ült mellém a fűbe mire fejemet combjára tettem.-Na de mit is sajnálsz?
Azt,hogy...majdnem meg csókoltalak...
De nem történt meg szerecsére. Sajnálom de az én szívemet már réges rég el rabolták és azzal az emberrel van akit még máig is szeretek de nem emlékszem rá.
Ha nem emlékszel rá akkor,hogy, hogy szereted?
Az arcára. Csak arra nem emlékszem. Tudom hogy mindig ideges meg flegma és persze önfejű volt és a szemei vörösek voltak de azon kívűl az arcára nagyon nem emlékszem.
Értem... De miért nem emlékszel rá?
Mert el ment. Már több mint hét éve. Azóta egyszer sem hallodtam róla..-mondtam de így is egy könnycsepp leesett az arcomról,amit egyből észre is vett így le is törölte.
Sajnálom.-mondta és adott fejemre egy puszit-És ezt is.
Nem kell.De....-folytattam volna tovább de nem mertem megkérdezni.
Nyugdotan mondjad.
Le...leszünk barátok?
Barát barát?-kérdezte.
Igen! Nem szabad ilyenkor rosszra gondolni Katsuki!!-mondtam kicsit nevetve.
Jól van na!-durcizott be a fejét el fordítva.
Te mindig rosszra gondolsz tudom ám!!-mondtam majd ültem fel és öleltem meg.
Igen leszek a barátod.-mondta és vissza ölelt így még jobban megérezhettem ismerős karamellás illatát. Nagyon ismerős volt számomra ez a szag bár nemtudom,hogy honnan de jó emlék foszlányokat idézett fel bennem.
Nagyon hideg vagy.-mondta pár perc csönd után.
Te meg meleg.
Mert az is vagyok!-mondta amire el nevettem magamat.
Most komolyan?!-kérdezte úgy, mintha nem hallodtam volna meg.
Igen meleg vagyok de ahogy látom te is!-mondta moslyogva és mutatott kezemre ami az őkezét fogta így egyből el is kaptam azt full vörös fejjel.
Én csak félig vagyok az!-mondtam büszkén kihúzva magamat és vettem elő a telefonom majd mutattam meg neki a háttérképeimet amik a bi zászlót tartalmazták.
Áhh akkor ezt mondta Kirishima amikor a tanári asztaltól vette el a telóját,hogy valaki biszex mert az neki a háttérképe a biszex zászló!-mondta csodálkozva.
Ahaa! Amúgy nem gond ha rá gyújtok?-kérdeztem.
Ha nekem is atsz!
Neked? Biztos hogy nem! Ez a legerősebb!-mondtam komoly szemekkel rá nézve.-Ja és tudtommal te nem is cigizel!
Jól van na! Akkor gyújsd meg!-mondta megint bedurcizva amire egy kicsit nevettem majd a számba rakva a cigit gyújtottam is meg és szívtam bele egy jó nagyot.
Amúgy...Kirishima nagyon sajnálja a dolgot amit mondott nekem.-mondta hírtelen.
Tényleg?-kérdeztem majd vettem elő a telefonomat és közben hívtam fel valakit.
Aha. Újra barátok lettünk.
Áh szia! Ki tudsz jönni ide hozzánk?
Szia Midoriya. Igen de miért?
Csak gyere!-mondtam majd le is raktam.
Kit hívtál?
Majd mindjárt meg tudod de ezt gyors el kell szívnom mielőtt észre veszi!!-mondtam kicsit pánikolva majd mikor hallodtam hogy jön inkább a földbe nyomtam a maradékot és úgy néztem fel rá.
Sziaa!!
Sziasztok.-mondta kicsit félve ami nem nagyon lepett meg.
Hallodtam bocsánatott kértél Katsukitól.
Igen.
Miért?-kérdeztem rá nézve.
Azért mert miután meg vertél amit nem részleteznék most,az után rá jöttem arra,hogy Bakugo mindenkinek tetszhet szóval sok ellenségem lenne....-mondta kínosan-És arra is rá jöttem,hogyha szeretsz valakit akkor engeded,hogy ő is boldog legyen még akkor is ha mással van. De ennek én örülök ha Bakugo boldog szóval ezért.-mondta de hírtelen teljesen el kezdtem fázni és remegni is amit észre vehetett Katsuki meg Kiri is a nagy csönd után mert mind a ketten egyszerre kérdeztek.
Mi a baj?!
Csak...fá..fázok...-mondtam de hírtelen megszédültem és be vertem a fejem a földbe.
Midoriya!-mondta Kirishima de még kómásan is ki tudtam venni tisztán a körülöttem lévő dolgokat na meg a hangokat is.
Várj!-mondta Bakugo mikor Kiri fel akart emelni majd rám adott egy nagy vastag pulcsit ami miatt már kezdtem fel melegedni de még mindig nem vittek el sehova sem.
Ne aludj el kérlek!-mondta Kirishima aggódva.
Nem vagyok álmos.-mondtam majd ültem fel mert már jobban éreztem magamat.
Na jó! Ez mi volt brokkoli?!