Izuku szobájában keltem fel elég álmosan. Az egyik pólója szokásosan rajtam volt és a kislányt néztem,aki nem is a kislány volt hanem egy meztelen szőke hajú lány. Azonnal hallkan felkeltem majd a telefonomat megkeresve fotóztam le a lányt és a szobából kimenve kezdtem el Kirishima szobája felé futni. Az ajtót betörtem de legalább bejutottam.
A csaj!!!-mondtam amire egyből fel is ült az ágyon de nem egyedül mert egy sárga hajú fiú is ott feküdt melledte.
Adj egy percet!-mondta amire ki is mentem és őrködtem nehogy valaki benézzen a két meztelen fiúhoz.
Kami szólj azonnal Aizawa Sensei-nek! Addig mi el fogjuk a lányt!-mondtam amire egyből el is rohantunk mind a két irányba. Melledtem Kirishima mögöttünk pedig Kaminari futott a kijárat felé. Lassan a szobához értünk így összenézve bólintottunk majd be is nyitottunk. A szobában látszólag senki sem volt de ahogy belögtem Kirit aki aktiválta is a képességet egyből leesett a plafonról a csaj egyenest Kirishimara aki elkapta és leszorította a földre a lányt.
Ki a f*szom vagy te?!-kérdeztem idegesen amire észre vettem,hogy elmosolyodik majd elkezd nevetni.
Nagyon figyelmetlen vagy apuci!-mondja mosolyogva amire hirtelen a nyakamnál valami elsuhan utána pedig egy ismerős csípős érzés jön. Nyakamhoz téve a kezem jövök rá,hogy vérzik és,hogy eléggé fel van szakadva. Gyorsan az ajtóról lekapva egy sálat tekerem körbe vele a nyakamat majd utána meg is kötöm az anyagot. Táncsak nem halok meg.
Bakugo!-mondja Kirishima óvatosan rám nézve de ahogy meglát egyből el kezd könnyezni és eltűnik a képessége. Ordibálni akarok neki de nem tudok. Nincs erőm hozzá. A lány egy könnyű mozdulattal lelöki magáról Kirishimat majd felál és el akar menekülni de erősen megfogva a kezét robbantok egy nagyot ami miatt az egész épület megremeg és a lány karja pedig eltörik. Hangosan felsikít én pedig eszt kihasználva lököm a székre és kezdem el körbe kötötni a sállal ami a nyakamat szorította. Elég erősen lekötöztem aztán pedig rá néztem.
Ki vagy?!-kérdeztem hallkan mert a számban kezdtem el érezni a vér ízét.
A lányod! Szerinted?-kérdezi majd változik hirtelen Katsumivá.
Ő nem gyerek!-mondom neki kicsit hangosabban de össze is roggyok és a földre esek.
Bakugo!-mondja Kiri majd segít felálnom ismét.
De én igen is gyerek vagyok apa!-mondja hisztizvi a lány de ekkor meglátok a kezében egy ollót amivel próbálja átvágni a sálat. Egyet előre lépve teszem fejéhez a kezemet majd egy nagyot robbantok az arcába. Az arcán a bőr fekete lesz és büdös égett hús szag uralkodik el a szobában. Elájult. Ahogy ez meg volt egyet hátra lépve vesztettem ez az egyensúlyomat és ájultam el én is.

Kirishima Eijiro:🦈❤️

Bakugot elkapva nyitódott ki mögöttünk az ajtó.
Itt vagyunk!-mondja Kaminari kapkodva a levegőt ahogy a Sensei is majd rájuk nézek.
Azonnal korházba kell vinni!-mondtam sírva amire a Sensei bólintott is így Kaminari a hátamra rakva Bakugot kezdtünk el rohanni vele a korházba, beérve egyből műtétre is vitték és altatásba rakták.

Nagyjából 2 vagy 3 óra telhetett el mióta behoztuk Bakugot. Azóta a Sensei is a váróban van és várjuk,hogy jöjjön egy orvos. A szüleinek szóltunk,hogy korházba került de mivel elutaztak külföldre ezért senki sem tud hazajönni. Milyen fura nem?-kérdeztem Kaminari kezét fogva.
Nemtudom hülye vagyok az ijenhez.-mondja majd hajtja fejét a vállamnak én pedig fejemet az övének döntöm.
Te mindenhez.-mondom amire érzem,hogy egy kicsit megremeg és el akar menni de nem engedem-De én így szeretlek!-mondtam neki majd adtam fejére egy puszit amire elpirult.-Imádom amikor elpirulsz!-suttogom fülébe amit kicsit meg is harapok.
Ne itt...-mondja sóhajtva egyet majd fog rá kezemre.
Akkor gyere.-suttogom ismét amire rám néz.
De itt emberek is vannak.
És? Ne hallgatózzanak oszt ennyi. Ja meg úgy is be tömöm majd a szádat nyugi.-mondom perverzen elmosolyodva.
Rendben.-mondja majd fogja meg a kezemet de ekkor kijön egy orvos így inkább el sem indulunk.
Önök hozták be a fiút igaz?-kérdezi az orvos.
Igen én hoztam be. Minden rendben vele? Nem hal meg?-kezdtem el aggódva kérdezgetni és már el is felejtettem,hogy előbb Kamival a kórház mosdójában akartunk hancurkodni.
Igen jól van. Jelenleg stabil az állapota és lélegeztetőre raktuk. De a rossz hír az,hogy kómába került...-mondja amire a sokk miatt leültem a székre.
Mennyi időre?-kérdezte Aizawa Sensei.
Nem tudjuk biztosra de most a lélegeztető tartja életben.
Ha meg nem ébred fel?-kérdezte Kami melledtem ülve.
Akkor lekapcsoljuk a lélegeztetőt.
De ahhoz szülői engedély kell!-mondtam felálva.
A szülőktől már megkaptuk az engedélyt elektronikus formában és 3 hetet adtak a gyereküknek.-mondja amire eléggé ideges leszek.
Az orvos még külön beszélgetett a Sensei-el mi Kamival pedig már el is indultunk vissza a koli felé.
Mi a baj? Miért vagy ideges?-kérdezte kiváncsian a melledtem sétáló.
3 hét. 3 hetet adtak Bakugonak a szülei! Mivan ha az idő alatt nem kel fel?! Akkor meghal! Az ő hibájukból!-mondtam már sírva és ültem le inkább egy padra.
Nyugodj meg Kiri. Nem lesz semmi baj. Ha le akarják kapcsolni a lélegeztetőről akkor meg megállítjuk őket!-mondta Kami miközben kezét kezembe tette és összekulcsolta az ujjainkat.
De akkor lehet kirúgnak minket a UA-ból.-közöltem vele a rossz hírt.
Ez igaz de legalább megmentjük a legjobb barátunkat.-mondja egy bátorító mosoly keretében amire magamhoz is ölelem.
Köszönöm.-mondom neki majd ölelem mégjobban magamhoz.
Semmiség.-mondja és ő is vissza ölel.

Midoriya Katsumi:😇😈

Hol van Izuku?-kérdeztem egy nénitől aki mindig szokott hozni nekem ételt meg könyveket. Nemtudom mióta lehetek itt de szerintem úgy 2-3 hete. Sajnos. Azt sem tudom,hogy miért vagyok itt de eddig semmit sem tettek ellenem csak megfigyeltek én pedig úgy viselkedtem,mint egy 6 éves aki csak annyit tud,mint a semmi. Valameik nap olyanokat hallodtam,hogy megfigyelnek aztán majd elküldik a másolatomat az apukámhoz aki elhiszi majd,hogy én én vagyok. Ezért eszeltem ki ezt az ötletet,hogyha ismer véletlen akkor tudja,hogy nem úgy viselkedek,mint egy 6 éves.
Izukunak el kelledt mennie egy kis időre de ránk bízott téged. Ha vissza jön akkor pedig te is mész majd vele.-mondja mosolyogva de átlátok rajta.Tudom,hogy Izuku nem adott ennek a néninek és nem is adna.
És mikor jön vissza?-kérdeztem úgy,mintha meg sem hallodtam volna azt amit előbb mondott.
Nemsokára.-mondja mosolyogva-Szeretnél egy új barátot?-kérdezte kíváncsian.
Igeeen!-mondtam vidáman de amúgy féltem legbelül. Az anyától kapott karkötő szétszakadt az egyik osztálytársam miatt de szerencsére elraktam a táskába a darabjait. Ha lenne valami fonalam vagy valami akkor megbírnám csinálni és akkor lehet kitudnék szabadulni. Ugyanis kettő karperec van rajtam ami nem engedi,hogy használjam a képességeimet.
Akkor várj egy kicsit rendben?-mondta amire bólinottam majd el is ment. A táskámban van egy olló amit elő keresve kezdtem el vele szétszedni a sulis táskámat amiben vékony fonalak vannak. A felénél abba is hagytam mert hallodtam ahogy jön a néni.
Itt vagyunk! Ő mostantól a szobatársad 042-es!-mondta amire bejött egy világoskék hajú és piros szemű lány,egy kis szarvval a fején.
Jaj de jó!!-mondtam majd a nő be is lökte a kislányt én pedig egyből oda is rohantam hozzá és elkezdtem az ágyam felé húzni.
Legyetek jók és játszatok!-mondta mosolyogva ismét a nő és el is ment.