Itt meg mi folyik?-kérdezte valaki az ajtó felől amire oda is néztem és Aizawa Sensei volt az.
Sensei!-mondtam komoly hanggal rá nézve-Ki kell hallgatnunk Urarakat meg Izukut!-mondtam amire kérdőn rám nézett.
Miért?
Midoriya megerőszakolta Urarakat!-mondta Iida
Fordítva volt mert Izuku meleg!-mondtam.
Rendben akkor hol van Izuku?
Nemtudjuk.-mondta Kaminari.
Akkor mikor ment el és merre?
Pár perce mielőtt jött volna maga el teleportált!-mondtam amire kaptam is egy üzenetet így egyből meg is néztem és Izuku volt az.
Ki az?-kérdezte Kirishima melledtem.
Csak anyám azt mondja valami baj van otthon és haza kell mennem.
Rendben Bakugo te menjél és ha végeztél akkor gyere vissza! Addig kihallgatom a többiket egyessével!-mondta a Sensei amire bólintottam majd el kezdtem menni a UA kapu felé de amikor oda értem meg is álltam és el olvastam az üzenetet.

Izuku💚🥦: Hívj fel!

Egyből nem is válaszoltam csak fel hívtam.
Szia.
Szia-mondta-hol vagy?
Ezt én is kérdezhetném tőled.
A szobámban.-mondta amire szó szerint sírhatnékom lett.
Most komolyan?!-kérdezte kínosan idegesen.
Igen! Máshová nem tudnék menni!
Beszélek anyámmal,hogy el gyere!-mondtam.
Mi de mi lesz a sebekkel?!
Majd el mondjuk neki az igazat,hogy megerőszakolt téged az a ribanc!
És mi van ha kifog akadni teljesen?
Anyám nem olyan típus nyugi! A hugod is jöhet majd csak megkérdezem elsőnek a banyát! Egy perc rendben?
Rendben!-mondta majd le is rakta én pedig fel hívtam anyámat.
Eljöhet az egyik barátom?-kérdeztem köszönés nélkül.
Dehát itthon sem vagy meg amúgy is...-és ekkor nyitottam be a házba.
De itthon vagyok!-mondtam majd raktam le a telefont és mentem a konyhába mert onnan hallodtam a szitkozódásokat amiket nekem ajándékozott anyám.
Akkor eljöhet?
Meddig marad?
Holnap reggelig.
Rendben!-mondta majd fel is hívtam Izukut.
Jöhetsz!-mondta majd el mondtam neki a címet és pár perc múlva meg is szólalt a csengő így ki is mentem és megöleltem.
Katsuki?
Sajnálom...-mondtam neki majd be is engedtem a házba.
Na de ki is az a bará...tod...-kérdezte anya de ahogy meglátta Izukut fehérebb lent mint a fal.
Jó napot Izuku Midoriya vagyok!-hajolt meg a brokkoli-nagyon szépen köszönöm hogy eljöhettem Katsukihoz!-mondta mosolyogva.
Mi történt veled?-kérdezte anya ahogy szegény fiú arcára nézett.
Azt majd el mesélem de most el kell látnom a sebeit ha nem bánod.-mondtam komoly hangon amire anya nagy szemekkel csak bólintott én pedig meg fogva Katsumit emeltem fel és mentünk is fel.
SZÓLJ HA KELL VALAMI!-kiabálta fel anya amikor a fürdőbe értünk.
Vedd le a pulcsit meg a pólót.-mondtam majd addig kerestem is pár kötszert meg egyebet aztán vissza is fordultam de amit láttam teljesen lesokkoltt.
Mikor ettél utoljára?-kérdeztem sokkoltan.
Tegnap...
Mikor?
Nem akarod te azt tudni.-mondta majd Katsumit inkább a szobámba vittem és könyvet adtam a kezébe,hogy addig se unatkozzon majd visszamentem Izukuhoz.
Hány óra?-kérdezte.
Fél négy.
Akkor gyorsan kösd be a sebeimet és megyek is.
Jó de el kísérlek és meg is foglak várni nehogy azt hidd!-mondtam amire bólintott majd a sebeit óvatosan bekötözve adtam rá az egyik pólómat meg egy melegítő nadrágot is ami az ő mérete volt és egy nagy rózsaszín pulcsit nyújtottam elé.
Most komolyan gondoltad?-kérdezte kérdőn rám nézve.
Igen na! Rendeltem magamnak egy pulcsit és azt hittem fekete lesz de rózsaszínt hoztak mert arra nyomtam véletlen...-mondtam kínosan amire el kezdett nevetni.
Azt hittem nem vagy béna!
Jól van nevessél csak de úgyis meg fogod bánni este!-mondtam mosolyogva amire kipirultan nagyot nyelt-Nem úgy te!!-mondtam már nevetve majd Katsumit megfogva mentünk is le.
Anyaaa!!
Mivan?!
Vigyáznál Katsumira?
Az meg kicsoda??-kérdezte majd ahogy kijött meg is látta a kislányt.
Izuku kistesója!
Ja igen! Van kedved valamit játszani kicsim?-kérdezte anya majd el is mentünk.

Midoriya Katsumi:😇😈

Ja igen! Van kedved valamit játszani kicsim?-kérdezte a süni anyukája.
Ne hívjon így kérem...
Oh bocsánat. Akkor van kedved valamit játszani vagy más?
Nagyon nincs kedvem.-mondtam.
Akkor beszélgetünk? Közben ha nem bánod akkor főzök ha már itt vagytok a tesvéreddel.
Rendben.-mondtam majd ültem le az asztalhoz és amit könyvet kaptam a sünitől azt el kezdtem olvasni.
És hány éves vagy?
6.
Akkor sulis vagy már igaz?
Igen.
Milyenek a jegyeid?
Mindenből dicséretes 5-ös vagyok.
Az nem semmi. És a testvéred? Izuku?
Ő 16 és ő is jó jegyeket szerez bár nem nagyon tudom.
Oh értem. A szüleitek?
Meghaltak.-mondtam azt a szöveget amit anya is szokott mindig.
Oh sajnálom.
Semmi baj. Nem tudhatta a néni.
Hívj nyugodtan Mitsukinak!
Rendben!-mondtam de valahogy máshogy viselkedett.-Valami zavarja magát Mitsuki néni?
Mi? Nem semmi.-szerintem hazudik.
Oh rendben.
A testvéred és Katsuki osztálytársak igaz?
Igen. Izuku mindig segít a süninek ahogy ő is mindig neki!
Süni?
Igen úgy hívóm ő pedig Barbinak!-mondtam mosolyogva.
Érdekes. És hogy reagált amikor elősször mondtad rá?
Nagyon ideges lett és fel akart robbantani de gyorsabban használtam a képességemet így nem is volt rám utána mérges.
És mi a képességed?
Főleg a robbantás de több képességem van úgy mint a...Izukunak!-mondtam magamat kijavítva gyorsan de így is furcsán rám nézett.
Amúgy hova ment a testvéred és a fiam?
Nemtudom.
Oh értem.-mondta kicsit zaklatottan amit nem nagyon értettem.
Ők barátok?-kérdezte megint Mitsuki néni.
Igen.
És mióta barátok?
Nem tudom de amikor Izukuval a koliba költöztünk azóta nagyon jóban vannak-válaszoltam amire bólintott.
És mikor költöztetek a koliba?
Talán csütörtökön.
Értem. De miért csütörtökön?
Azt nem mondhatom el de most,hogy a koliban lakunk Izukuval sokkal jobb! Még a szobánkat is kifestette rózsaszínre!
Tényleg?-kérdezte meglepődötten.
Igen és új szekrényeket is vett meg egy csomó virág és növény is van a szobában! A falon még egy nagy fekete rózsa is van és nagyon király!-meséltem vidáman amire bejött egy férfi.
Öhm... Mitsuki ugye tudod hogy van itt egy kislány?-kérdezte a bácsi Mitsuki nénire nézve.
Igen ő Katsuki egyik osztálytársának a húga.
Oh értem. Masaru vagyok téged hogy hívnak?-kérdezte kedvesen és ült le elém.
Midoriya Katsumi vagyok!-mutatkoztam be amire a mosoly egyből eltűnt az arcáról.
Midoriya Izuku kis húga?-kérdezte sokkos hangon.
Igen.-válaszoltam amire Mitsuki nénire nézett megint.
Tudják a fiúk?
Szerintem nem mert akkor máshogy viselkednének.-mondta a szőke hajú néni-Katsuki már akkor tényleg máshogy viselkedne azt észre vennénk!-mondta de nemtudom miről beszéltek így megkérdeztem.
Elnézést de nem értem miről beszéltek...
Te ezt még nem értheted Katsumi.
De érthetem!-mondtam és ekkor kinyílt az ajtó és anya jött be utána pedig a süni.
Izuku!!-mondtam boldogan majd ugortam le a székről és szaladtam hozzá.
Szia Katsumi.-mondta fáradt hangon majd meg is ölelt én pedig szinte úgy vissza öleltem.
Elmondjuk nekik?-kérdezte Masaru bácsi.
Nem. Ezt csakis mink tudhatjuk!-mondta hallkan Mitsuki néni.
Menjünk fel. Nagyon fáradt vagyok.-mondta anya amire bólintotam és fel is mentünk a süni szobájába.
Hozom a futont egy perc.
Nem kell!-mondta anya a sünire nézve.-Elég ha adsz kettő takarót meg kettő párnát és kész.
Nem kérdeztem hanem mondtam hogy hozom azt a .... futont!-mondta a másik majd el is ment anya pedig le ült az ágyra.
Hol voltál anya?
Állásinterjún!
Tényleg?-kérdeztem izgatottan majd ültem bele az ölébe.
Igen. És fel vettek szóval holnap estétől el fogok majd mindig menni.
Ne már! De nem tudok egyedül aludni!-mondtam ásítva mert én is fáradt voltam így anya hasának dőltem és hallgattam ahogy mesél de utána ő is el aludt mert kicsit kinyitottam a szememet és akkor láttam hogy bealudt. Utána persze én is vissza aludtam őt ölelve.