Pincúrka a narrátor:

Még ifjú koromban...Na jó ezen a nyáron, a királyi család kirándulni indult.
Ö.Picúr feltöltötte a málnatorta tartalékait, vész esetére, Haspók még utoljára elbúcsúzott a tej és kajaraktártól, elég érzelgős búcsut vett, mert mire visszaért jelentették a kifosztásukat. Hópihe bepakolta a sodrófáit, Picúr pedig a kütyüit, az ikrekkel együtt. Milka és Gizi egy egy könyvet hoztak, mi meg Totytotyal magunkat :-D

Picúr nagy délcegen lépdelt díszes Tengerimalacán( ló helyett használjuk őket, mivel kicsivel nagypbbak nem taposnak el minket), a sötét sűrű erdőben.
Tíz percnyi sétálás után Totytoty nyávogva megszólalt:

-Ahj, mikor érünk már oda? Már órák óta menetelünk!- nyafogta, majd Hópihe bundájába furta a fejét.

- Most idultunk!-förmedt rá Picúr ingerülten és már vahy 100×-ra.Ebben a percben.

Látta, hogy nem ér el semmit, így bedobta a titkos kartyát.
- Ha nem jó a fuvarozás, akkor gyere a saját lábadon.

Erre a kifejezésre Totytoty májva színű bundája teljesen lefehéredett.

Hát igen, Totytoty már a séta gondolatától is elfárad...

Rég volt rész, és ez is rövid, de már hozni szerettmecolna :) Remélem azért tetszett :)

~ ST ~