Ryuu szemszöge

- Ah, ne – Tiltakoztam volna mert már a nyelvem is zsibbadt, de hiába könyörögtem nem ismert kegyelmet az eszelős, amennyire tudta szétfeszítette a szám, hogy beleengedje folyadékát.

- Nyeld le! – Parancs nélkül is megtettem, miután bejutott az ajkaim közé már mindegy volt.

Bíztatóan mosolyogva felém hajolt, hogy ki simítsa az útból kósza hajtincseimet. - Hidd el, ha én csinálom nem fájhat, vigyázok.

- Kérlek ne, elég volt! – Esdekeltem ismét, hátha meghatja, ám a tekintete már neki is ködösen derengett, rutinból csinált mindent, a tudatnak jelét se véltem felfedezni. – Vá-várj!- Szóltam erélyesebben, bár a nyelvem akadása miatt beledadogtam. Ismét semmibe véve az akaratom tette amit jónak lát – Ez fáj! -nyüszítettem fel végül dühöngve – Az arcom már ragad, a fejem kába a gondolkodás nem megy, de még érzek! Elértem a határaimat!

- Kedves vagyok, és segítek, de ha kényeztetésre vársz kérd meg őket! – Mutatott Seya a sarokban ülő pár felé akik egymáson csüngtek. – Nekik van gyerekük, talán jobban bírják a rinyálásod!

- Gyerekük? – Csúszott ki a számon a kérdés, pedig tudom, hogy a melegek is fogadhatnak örökbe.

- Van egy lányunk. – Cirógatta meg párja haját a férfi, hogy egy puszit leheljen a feje búbjára, akinek a nyakába bújva pihent a másik. - Pár hónapja költöztem össze Kuoval és Mimivel. Boldogok vagyunk, ide viszont lazítani jöttünk, kössz nincs szükségünk egy kisfiúra – Röhögött fel saját viccén.

- Idd meg ezt, nem tuszkolom beléd megint. Igazi népi gyógymód! Nagyon jó a fájdalom csillapító hatása ennek a töménynek, ráadásul bekevertem neked egy kevés cukorszirupos löttyel. Pár perc és rád kenek még egy kicsit ebből a körömvirágos aloeverás csodából, és holnapra alig lesz nyoma az ütésnek az arcodon. Addig pedig tűrj, férfi módjára. – Nyugtatott Seya.

- Köszönöm, és bocs, szörnyű passzban vagyok. – Óvatosan kortyoltam bele abba, amit elém rakott. Tartottam tőle, hogy teljesen kiüt. Eszem ágában nincs meginni, főleg ha abból keverte amit pár perce nyomott le a torkomon. Tényleg gyerekesen viselkedek, viszont olyan részeg vagyok már, hogy nem esik jól se a pia, se pedig az, hogy a fájó arcomat nyomorgassák.

Ariss ragaszkodott hozzá, hogy a haverja leápolja Fred lenyomatát amit a fizimiskámon hagyott. Az ajtóban állt ahogy haza értem, kikerülhetetlenül támasztotta a félfát és beszélgetett. Bár háttal volt nekem, a falap csukódására felfigyelt, és mivel az előszobában égett a villany a monoklimat is. Kíváncsiskodás nélkül beterelt a félhomályban úszó szobába, intett Seyanak, hogy vonszoljon be a konyhába és lásson el, ugyanis a konyha ablakában terjeszkedett az aloeverája. Azt gondoltam azért tartja Hiro, mert kevés vizet vagy törődést igényel, igazi pasis növény, de így fény derült rá, hogy a lányé. Ezen kívül biztos ami tuti alapon valahonnan még egy körömvirág krémet is előszedett, hogy a szöszi srác ki tudja élni rajtam szadista hajlamait.

Mindig vár pár percet, hogy beszívja a bőröm, amit éppen ráken, aztán újra kezdi a műveletet. Kerülöm a verekedést, tehát nem vagyok hozzá szokva ehhez a tortúrához, a hátam közepére kívánom, szeretnék az ágyamban heverni végre, vagy legalább a kanapén lehunyt szemmel élvezni a dübörgő zenét.

- Kinek köszönheted ezt a szép foltot? – Elkeseredetten vettem tudomásul, hogy bár itt is hangulat világítás van, mégis megszól miatta. Azonban valahol legbelül reménykedtem, hogy csak érdeklődik. Óvatosan ért hozzám, viszont harmadjára húzta végig ujjait a sérült felületen, mely pulzálva nyilallt be. Fáj..

Felszisszentem ámbátor kerültem a további hisztit - Kitől kaptam vagy ki miatt?

- Te amolyan hős típus vagy? – incselkedett miközben visszatekerte a krémes doboz tetejét - Kész.

- Legyen elég annyi, hogy egy srác miatt kaptam egy sráctól.

- Na most megleptél! Azt hinné az ember inkább téged védenek. Van rálátásom melegként. – Egyből felderült annak esélyére, hogy egy csapatban játszunk. És szerinte én lennék a passzív fél, hát ez remek! - Legalább megérte? Milyen? Jó képű?

- Mivel őt szintén megütötték miattam egálban vagyunk, és jó képű minden lánynak bejön. – Semleges választ adtam neki, holott átfutott bennem a gondolat, hogy talán tudna segíteni, hiszen egyre több tévképzetem volt Hironak köszönhetően.

Ahelyett, hogy feladta volna tovább nyomult. – És neked?

Ez a kérdés még előttem is rejtély volt mindmáig. Bele se gondoltam komolyabban, pedig tudom, hogy kellett volna. Nehéz megmondani mit is érzek. Basszus, hisz nem is ismerem. A fellépése, a kisugárzása, na meg a nem mindennapi tettei keltenek bennem vágyakat, magam sem értem. Amikor rámarkolt a vendéglőben a kezemre, ott tette be végleg a kaput. Bármilyen erős az akaratom, és bárhogy tiltakozom ellene mint a mágnes úgy vonz. Nagyon mérges vagyok rá napok óta, hogy egyáltalán hatást gyakorol rám. Olyan jól megvoltam mielőtt jött. Ha hasonlatot szeretnék használni az életem csendesen folyt, mint mikor a patak óvatosan csordogál. Aztán hirtelen megáradt, a hullámok elkaptak és nem eresztettek. Iszonyat féltem az étteremben a rám törő érzésektől, a sodródástól a saját vágyaim kiteljesedésétől. Körbefogott gyengéden a meleg tenyerével, mire elkezdtem izzadni, kiszállt belőlem az erő aztán csak vártam a folytatást. Hogy megragadjon, közeledjen, történjen valami, bármi ami megszűnteti ezt a feszültséget. Ám a hullámok benne nem fokozódtak. Vitathatatlan, hogy ő se értette mi zajlik körülöttünk. Mondjuk mire vártam? Mi történhetett volna? Szépen kiderül, ki vagyok, és utána szóba se áll velem. Vagy de, amíg kirúg az albérletből. Mind ez Hanának szólt, nem nekem. Egy bohóc vagyok.

- Alig ismerlek egy órája. Miért kérdezel ilyen sokat? Talán bejövök? – Kacérkodtam Seyával, újabb esélyt adva annak, hogy kikerülhetem a kérdést.

- Töpszli, ne haragudj de ez esélytelen. Láttad a gyűrűt az ujjamon? Férjem van. – Büszkélkedett elém téve a kezét.

Szóval házas, a másik kettő meg gyerek mellett bulizgat. Eszméletlen! Nem tudom, hogy nekem menne-e egy férfival az e fajta kapcsolat. - Kérdezhetek valamit tőletek?

A párocska a konyha ajtóból fordult vissza hangomra, hogy nekem szenteljék a figyelmük mielőtt kámforrá válnak a kinti tömegben, Seya pedig minden tudóan ösztönzött - Bátran, ki vele!

- Milyen egy másik férfival lenni?

- Akár a heterok esetén, ha megtalálod a megfelelő személyt tökéletes, ha viszont nem talán a legrosszabb élményed lehet. Arten tudja mit akarok, mi a jó nekem az ágyban, mivel ő is férfiból van és szeret. A kapcsolat kialakításához pedig két ember kell. - Felelt rá komolyan a bújós amelyiknek eddig a hangját se hallottam, s mivel befejezettnek tekintette a témát maga után húzta párját.

- Szerintem igaza van, de én mindig messziről kerültem a nőket ilyen téren, a férjemmel kéne inkább beszélgetned. – gondolkodott el a szőke, aztán nyikkant egyet, ahogy magam elé rántottam, bár már késő volt – Te normális vagy?

- Végre itthon! – Hiro nyújtózkodva lépdelt hozzánk, nekem pedig pipacs vörös lett a fejem attól hogy sikertelenül bujkálok előle. Aztán bevillant, hogy talán jobban is áll ez a szín, mert eltakarja amit nem kéne látnia. Észbe kapva elfordultam, a monokli miatt alig mertem ránézni.

Ő összeráncolt szemöldökkel nyújtotta kezét Seya felé. – Szia, a ház tulaja, személyesen. Mi történik itt?

A megilletődött segítőm fogadva a kézfogást nyitotta volna a száját, de megelőztem. – Csak..rosszul érzem magam, szerintem beteg vagyok. Ariss barátja segített. – Seya arcán konkrétan látszottak a kérdőjelek, a hazugságom miatt, szótlanul állt, karba tette kezeit és várta a folytatást.

Hiro pár pillanatig töprengett felettem miközben arcvonásai megváltoztak. Aggódott, mindamellett tőle szokatlan módon határozatlannak tűnt. Annyira kínosan éreztem magam egyedül ücsörögve az italom felett, hogy a kissé elnyűtt faasztal felé hajtottam kobakom hátha találok rajta pár repedést, amit tovább nyúzhatok a körmömmel. Végül évelődését elhagyva, ujjait az állam alá csúsztatva húzta feljebb a fejem. Én szinte lassított felvételként éltem meg cselekedetét képkockánként. Ahogy közelített, az arcom úgy vesztett színéből. Csodálkozva, pihegve mocorogtam, ám erősen tartott. Fel se fogtam, hogy vajon mire készülhet. A vérem elhagyott, kezdtem rosszul lenni. A kezeim remegtek, a szívem pedig nem tudta eldönteni, hogy verjen vagy inkább megálljon. Egyértelmű tüneteim nyilvánvalóvá tették, hogy nekem itt a vég, vagy lehányom idegességemben. De ha van választási lehetőségem akkor jobb lenne meghalni. Mikor homlokát az enyémnek döntötte, nyeltem egy hatalmasat, hátha arra tudom kényszeríteni a gyomromban lévő csiklandozást, hogy ne cikázzon folyamatosan.

- Mi-mi a jó istent csinálsz? – suttogtam.

Hiro eltávolodva vállat vont mintha a számára kevésbé lenne jelentősségteljes a dolog – Nem tűnsz lázasnak, se betegnek.

Ez komoly? Én tényleg azon vagyok, hogy életben maradjak amióta hozzám ért, egy szemernyi hazugság sincs ebben! Ezzel szemben ő észre sem veszi mit tesz velem. - Melletted mindig az leszek – motyogtam az orrom alatt, olyan halkan, hogy szerencsére nem értett.

Lehunyva szemeit megnyalta a száját, s ellopta előlem a poharat, hogy egy szuszra kiigya – Megismételnéd? Nem hallottam.

Úgy van, idd csak meg, üsd ki magad, ezek után jobb ha nem is hallok rólad! Remélem Seya elég ütős löttyöt csinált neki.. – Csak azt kérdeztem milyen volt a vacsora.

- Hagyjuk! Hanát megütötték, aztán Eri hazakísérte. Nekem kellett volna, de noszogattak, hogy maradjak a többiekkel, akik jól lefárasztottak a pletykálkodással. Csupán most engedtek haza. Majd elmesélem bővebben, de most megyek, átöltözök. – Ezzel lelépett.

- Ki az a Hana, és mi volt ez? Több vasat tartasz a tűzbe? – Rohamozott meg Seya a kérdéseivel, mire lekiabáltam.

- Áh, a francba már! Én vagyok Hana csak nem tudja. Kikészít ez a fazon és az állandó titkolózás! – Fujtattam, erélyesen fejemet csóválva, ami nem volt jó ötlet, rosszul esett a mozgás, mert dolgozott bennem az alkohol.

- Furcsa vagy, nem értelek, de mára feladom. Itt a névjegyem – nyújtotta felém a kártyát – Shon már biztosan keres, mennem kell. – majd intett - Hívj fel ha lenyugodtál és szükséged van segítségre.

Hiro szemszöge

Alig mozdultam el húsz percre Ryuu mellől, de ő már egyedül ült a konyhában fejét a térdére támasztva mire visszatértem. Összekucorogva húzta az ülésre a lábait, melyet átfont kezeivel, jó sokat ihatott. De hogy lehet valaki ennyire édes?

Nem bírtam tovább nézni ahogy egyre gyakrabban pislogmélyeket a székben hunyorogva. Vékony testét gyengéden megemelve fogtamkarjaimba, nehogy összetörjön a kezemben. Úgy olvadt bele az ölelésembe, hogyfejét a mellkasomra hajtotta. Egy ismerős illat kúszott az orromba, bár nemtudtam honnan, hiszen nyilván előtte nem került hozzám még ilyen közel, de most inkább azzal foglalkoztam, hogy biztonságban a szobájába vigyem, mivel én sem voltam éppen józan. Halkan nyöszörgött mikor az ágyába fektettem és csak az arcát tudtam bámulni. Szempillái már lecsukódtak, édes ajkai résre nyíltak ahogy vette a levegőt. Gyönyörű selymes bőrén megcsillant egy izzadság csepp és teljesen elragadott az angyali kisugárzása. Ahogy próbáltam kihúzni alóla akezem pólója felgyűrődött az oldalán valamelyest kivillantva pocakját. Kábultan harapdáltam alsó ajkam a festői képre. Mintha csak egy alkotást néznék, s már-már hívogatott a bőre, hogy érintsem meg, mert azzal igazolhattam az elmémnek is, hogy ez valódi. Annyira kusza volt minden a fejemben. A selymes érzés, mely az ujjamat kényeztette arra sarkallt, hogy több bizonyosságot szerezzek. Egyszerűen még mindig szürreálisan hatott ezért kénytelen voltam megmarkolni meztelen csípőjét. Apró sóhaj hagyta el a száját, mire felkapva a fejem újra az arcára vezettem a tekintettem. Szemei engem figyeltek, s csakarra eszméltem ahogy keze a tarkómnál fogva húzott közelebb az ajkaihoz.Émelyítően lágy csókba hívott táncra kérve a bennem szunnyadó démont. Az elmém üressé vált. Nem tudtam eldönteni mi a jó és mi rossz. Tisztában voltam vele mitörténik és mégsem. Lomhán feje fölé támaszkodtam egy pillanatra sem megszakítva a csókot, mely az önkívület határaira sodort. Ő lassan kóstolgatott, egyre lassabban, aztán hirtelen megváltozott valami. Nedves cseppek érték az orrom, sírt. Kikerekedett szemekkel váltam el tőle, hogy az övéibe nézhessek, de ő már nem nyitotta ki. Pofiján ráérősen csusszantak le az utolsó cseppek, s halk szuszogásba kezdett.