Sziasztok,

örülök, hogy hétről hétre követtek ! Jó érzés. Köszönöm a csillagokat is! :P Hálám jeléül vagy épp büntetésként :) (kinek mi) arra gondoltam a héten két részt hozok. Jó szórakozást a másodikhoz is!

Hiro szemszöge

Ryuu iszonyatosan édes személyiség, és kíváncsi rám!! Ezért kellett elmennem hajnalok hajnalán futni..sokkal korábban mint ahogy szoktam. Ezt felesleges lenne rossz ómennek venni, tudom a miértjét, és hát az kellemetlenebb. Kikészít! Álmomban számtalanszor tettem magamévá, ennek hatására olyan feszítő erekcióval keltem, hogy kénytelen voltam helyrerakni. Ez a kielégülés tartott vagy 5 percig, szóval a futással akartam háttérbe szorítani a vágyaimat. Nos, maradjunk abban, hogy nem segített. A frusztrációm csillapíthatatlanná vált a folyton megjelenő álomképektől. Pedig ennyi rohangálás után már valahol Üzbegisztánban lehetnék. Annyira szorított a nadrágom, hogy nem hogy csillagokat, de a holdat is láttam. Hazaérve bevágódtam a zuhany alá és egy újabb kézimunka meghozta pillanatnyi gyümölcsét. Aztán, hogy ne akarjon feltámadni poraiból férfiasságom fokozatosan vettem hűvösebbre a hőfokot. Brutálisan elvesztettem a hidegvéremet, el kéne mennem a bordélyházba.

A víz áldásos hatása alatt tervezgettem mikor, hogy lenne időm rá, s ez boldogabbá tett még a kiadós reggelim készítése alatt is. Milyen egyszerűek vagyunk mi férfiak, már a gondolat, hogy kielégítenek derűsebbé teszi a napot. Dudorászva tettem fel a kotyogóst a tűzhelyre, hogy egy jó erős feketét csináljak, mire valaki megköszörülte a torkát mögöttem. – Khm – ijedten kaptam a fejem a hang irányába. Tudtommal kulcsra zártam az ajtót, és kifejezetten rosszul érintene, ha már most szenilisebb lennék a kelleténél.

Nagyjából megnyugtatott, hogy csak Ryuu fancsali képével kellett megbirkóznom a betörő helyett. Feltűnően végig mérte szabadon lélegző bőröm, melyet most csak egy nyúlfarknyi törülköző takart éppen ahol kellett. Mintha nyelt volna egy nagyobbat, de biztos rosszul láttam, mert a tetszését nem ilyen fejjel reagálja le az ember.

- Sztriptizelhetnél máshol is, mondjuk a szobádban. Vagy így szoktál flangálni minden reggel? – Vett el a szárító tálcáról egy poharat, és kerülve tekintetem tejet öntött magának. Istenem, megint a hűtőbe bújt..bárcsak lejjebb dőlt volna. Mindenesetre megmosolyogtat, olyan édesen ártatlan!

- Ritkán vagy ilyenkor itthon. – Kerültem, meg, s ő is forgott velem, mintha valami táncot járnánk. Hazudnék, ha azt mondanám szokásom meztelenkedni, ám jólesik a hűvös levegő és ha így meglep reggel ne várjon mást. Mivel fontos a békesség, és mert már tegnap magamhoz képest is túllőve a célon eleget kacérkodtam vele, a szobámba akartam venni az irányt. Azonban egy fél lépést alig tettem meg mikor a srác háta mögött egy nagy durranással felrobbant a kávéfőző amiről elfeledkeztem, s lepördült a járólapra. A pillanat töredékében ahogy csengett a fülem éreztem meg Ryuu karjait a nyakamban. Lélekszakadva rám ugrott, hogy menedéket keressen. Kezeit tarkómnál kulcsolta össze szorosan, de annyira ölelt, hogy azt hittem megfulladok. Kénytelen-kelletlen végig simítottam hátán tenyeremmel, s mikor már felengedett kicsit a vállamra tette homlokát, hogy szusszanjon egyet. A levegővétele perzselte bőröm, az ujjaim pedig maguktól csúsztak lejjebb gerince mentén, hogy kitapogassák dereka ívét. Ez a mozdulat ezerszer érzékibbre sikerült mint az előző nyugtató jellegű tettem.

Hopp, ezt nem kéne, nincs szükségem még egy merevedésre, felfedve előtte a nemi identitásom, hogy aztán ijedtében világgá szaladjon. A vak is látja, hogy hetero, nem érdeklem.

- Azt ne mondd, hogy ez is mindennapos – Húzta ki magát Ryuu a válla mögé nézve ahogy halványodott rémülete.

- Dehogy ez különleges eset – forgattam meg a szemem – Most díszítem a falat az esti bulira.

- Klassz, a többieknek is tetszeni fog. – nézte meg közelebbről a foltokat – Nem tudtam, hogy egy művésszel élek egy fedél alatt.

- Na jól van humorzsák, nyertél. Felöltözök, aztán gyorsan feltakarítom amit lehet. – Zártam le az idilli csevegést.

Zavartan pislogott rám, hamar realizálta, hogy pár perce a karjaimban adott neki oltalmat a csupasz testem. – Jó ötlet.

Szívesen cukkoltam volna még, de ha jobban elpirul az fix, hogy elérem a tűréshatárom, ezért csupán elkullogtam mellette. Egész délelőtt ő foglalta le a fantáziám. Kibérelt helye lett, ennek köszönhetően az idő elsuhant a forgatáson. Hana letolt, hogy a teljes napom abból áll, hogy bambán bámulom a semmit, de abszolút hidegen hagyott. Kivételesen nem vele foglalkoztam, biztos ez zavarta. Akadálytalanul vettem a forgatás adta nehézségeket, a munkám kifogástalan volt, vagyis amíg csak ő kekeckedik nem érdekel. Vele szemben Ryuuban tetszik mikor beszólogat és csíntalan. Hah, még, hogy nem tudta hogy művésszel él együtt. A színészkedés mi ha nem művészet? Bár való igaz, a festészetről gőzöm sincs. Ki kell majd hívnom valakit, hogy mázolja újra a konyhát.

Azért Hana szintén sokat jár a fejemben, többször mint kellene. Valahogy káprázatos, nyitott személyiség, rengeteg ember veszi körül. Egyszer ő másszor Ryuu fedi le a gondolataim nagy részét. Csorba esett volna a meleg becsületemen? Nem, nem vagyok biszex, ő pedig lány, szóval ezt a témát lezártnak tekintem. Ryuu meg...nem vagyok pedofil. Már rég iskolába jártam amikor ő megszületett. Talán csak a kihívás izgat mindkettejük esetében.

Bánatosan készülődtem össze az öltözőben, hogy a többiek után menjek a megbeszélt helyre. Nem rohantam sehova, elszállt a kedvem az egésztől. Örömest mentem volna haza a fiúhoz, aki a harmadik lakótársunkkal bulizott, ám nem szabadott. El kell felejtenem, feleslegesen sóvárgok utána. Bíztam benne, hogy Hana bekerítése és egy pár korty alkohol eltereli a figyelmem.

A lomhán lemenő nap sugarai megcsillantak az ünnepi hangulatot sejtető pezsgős poharakon, kiemelve annak kék színű pompáját. Roskadásig pakolták az összetolt asztalokat húsos, köretes, salátás tálakkal. Sőt az ablakok alatt egy süteményes pultot helyeztek el különböző csemegékkel az édesszájúak illetve a kevésbé éhes egyének örömére. Ahogy az várható volt Itotól egy családias légkörű vendéglőben bérelt helyet a brigádnak. A puccos, kimért éttermektől távol állt ez a hely, a díszítéssel alig-alig foglalkoztak, mégis megajándékozott azzal a plussz érzéssel, amit nehéz megfogalmazni, melegséggel töltött el. Minden értünk volt, a vendégekért. Egész nagy elkülönített rész jutott nekünk, amire tulajdonképpen szükség volt. A bemutatkozásnál láttam utoljára együtt ezt a negyven, ötven embert, mert felváltva vagy átfedésekkel dolgoztunk. Jó lesz közelebbről megismerni őket.

- Hiro, gyere, – húzza kintebb a széket maga mellett nekem a rendező amint észrevett – gyere, ülj le közénk! – tett egy félkört kezével „lányai" előtt könnyeden.

Oké, had szóljon, hajszára fel! Dörmögtem magamban ahogy felszámoltam a távolságot. – Hello, szabad ide ülnöm? – Vetettem be csábos mosolyom, hogy a többiek beleegyezését kérjem.

Srégen velem szemben Zoé a haját csavargatva felelt – Igen, szívesen megismernénk közelebbről. – nyalta meg szája szélét kacéran.

Kínlódva helyezkedtem el fészkelődve a székemben a látványra. Eszeveszettül kerültem a tekintetét. Csak ezt az estét éljem túl..

- Pff, nehogy azt hidd, hogy beszélgetni fog velünk. Amíg dolgoztunk is máshol járt. – Morcosan kortyolgatta sörét Hana, leintve a másikat.

Nahát, nahát egy belevaló csaj aki sörözik! Panaszkodik a drága, akkor dobjuk be az első bombát. – Ne haragudj, ha a pasid se bánja és szeretnéd, ezentúl jobban figyelek rád.

Sila majd megfulladt a gyümölcslének látszó valamijében és Mira felkacagott amit nem értettem.

– Hanának még soha sem volt pasija. – Kaptam a választ Ito másik oldaláról. Eri észrevehetetlenül bújt meg a széles férfi mellett.

- Szia Eri! – köszöntem rá az asztalra dőlve, hogy lássam – Ilyen jól ismeritek egymást?

- Fiatal koruktól. Eri sokat járt át hozzánk Harára vigyázni. Alig láttam ki a munkától akkoriban. És mivel ezt a pályát választotta, hozzánk nőtt. Családtag. – Simogatta meg haját a rendező. Ezt a nőt mindenki dédelgeti.. Irigykedtem, elvégre legutóbb Ryuu bánt vele ilyen kedvesen. Bárcsak engem érintene úgy az a srác. – Visszakanyarodva a kislányomra, szerintem te szimpatikus vagy neki.

- Apa! – Háborodott fel Hana az asztalra csapva, amitől Zoé megugrott, s a mellette lévő Sila félve húzódott arrébb. – Ne szórakozz!

Zoé helyeselt – Ito, ne feszítsd túl a húrt! – Kedves, nem enged át a barátnőjének. Növeli az egóm.

Nagy meglepetésemre Eri a rendező mellé állt. A falapra könyökölve fektette arcát a tenyerébe Hana szemébe furva az övéit – Ajjaj, de tűzrőlpattant lett valaki. Csak nem? – tette fel költői kérdését – Egyszer mindent ki kell próbálni – majd lazán széttárta kezeit – Hogy előbb vagy utóbb az a te döntésed. – Ugyan Hana nem válaszolt, de ha szemmel ölni lehetne a csaj egyből kidőlt volna. De ő nem félt, mi több mulatott rajta.

- Nyugalom, mindenkivel szeretnék jóban lenni. – csitítottam el őket, mielőtt kitörne a botrány – Ito, köszönöm a bizalmad. Hálás vagyok amiért bevontatok ennek a megszokott társaságnak a körébe, de ne erőltessük..

- Jól beszél! – Törölte végig alkarjával a száját lánya miután kiitta a korsó tartalmát. Nem hagyta, hogy végig mondjam.

- Hana, figyelj oda magadra! – Ripakodott rá Sila,noha nem egészen láttam át, hogy miért teszi. Mert iszik mit a kefekötő, vagy mert elengedte magát és nem finomkodva törölgeti meg egy szalvétával az ajkait? Kétség kívül nekem szimpatikusabb így. Már csak a böfögés hiányzott ahhoz, hogyazt mondjam egész férfias volt tőle. Megtévesztő lehetne, de ő igenis tetőtőltalpig nő. Rendben, szolidan öltözködik és nem rakja ki mindenét, mégis.. Aszempillái iszonyat hosszúak, az arcán több a festék mint egy képen, és a keblei olyan peckesen állnak, hogy bárki megkívánhatná. Kivéve engem.