Ryuu szemszöge

- De jó, hogy átjöttél! – Mosolyogtam immár a kapuban Erire, ugyanis nem vagyok hülye. Észrevettem Hiro árnyékát az ablakban, tudtam, hogy bámul minket. – Már épp kezdtem aggódni. Sajnáltam volna, ha elmenekülsz és nem tudlak saját kezűleg megölni. – nevettem el magam mintha épp a világ legjobb viccét meséltem volna.

- Azt hiszem hiányzik Hiro – Fordult vissza a ház fele barátom, de megragadtam a karját.

- Gyere, te akartál sétálni. – Invitáltam, és az utolsó szót már morogva ejtettem ki, mert elég nehezen mozdult meg, szinte ráncigálnom kellett.

Kézen fogva vezettem ki az utcából, át a téren ahol a gördeszkások előszeretettel tengetik az idejük. Végig az utakon és a poros járdán, reménykedve, hogy találok egy tökéletes helyet ahol egy árva lélek sem fogja hallani, ha valóban kinyírom. Frusztráló csendben tettük meg a hosszú távot, de nem bírtam sokáig a bennem lévő feszültséggel, kikívánkozott.

- Szeretnék veled türelmes lenni, és tisztelni téged, a munkásságod, de hogy a francba gondoltad ezt? – sziszegtem fogaim közül.

- Hé, hé – húzta el a kezét, mikor magam elé pördítettem – édes, most mi bajod? Jobb ha leállsz ezzel a távolságtartó viselkedéssel..- viccelődött volna, de a szemeim szikrákat szórtak – nem esik jól. – fogalmazta át mondandóját. Visszább vett, tehát érzi, hogy hibázott, ez is valami.

- Magyarázd el nekem, hogy mit keres ez a fatökű a filmben amiben én is szereplek! Sőt ha már itt tartunk, hogy gondoltad, hogy nem veszem észre, hogy az egyik novellámból írtad a forgatókönyvet? – Kértem számon, mert még arra se voltam készen, hogy elvigyem egy kiadóhoz, de már egyből filmesítik. 

Védekezően maga elé tette kezeit - Ez eléggé bonyolult, de megpróbálom egyszerűsíteni. – engedte lejjebb kacsóit, mert látta, hogy nem mozdulok – Szóval egész jó kis irományaid vannak – dícsért meg, már ha ezt annak lehetett volna nevezni – Én pedig írói válságban szenvedek. – tárta szét karjait – Egyébként eszembe se jutott, hogy te benne leszel. Hamarabb válogattuk be őt, apád csak ma szólt, hogy mi a helyzet. Szerinted miért jöttem?

Megenyhülve fordítottam el a fejem, hogy egy ülőhelyet keressek valahol a közelünkben, mert nem akartam a járdán ácsorogva folytatni, és át is kellett gondolnom. Az esti lámpák fénye halványan világította meg a szemközti csepp játszóteret, ami több mint megfelelő volt a célnak. A homokozó üresen várta a reggelt, mikor a gyerekek újra belevetik magukat a játékba a szélén egy csúszdával. Tőlük nem messze pedig három hinta kapott még helyet, melyből az egyiket azonnal elfoglaltam. Közben félredobva minden önérzetemet kezdtem el panaszkodni.

- Komolyan már majdnem azt hittem, hogy téged is behálózott. Hogy beújítasz egy pasit.

- Pfujj – ráncolta össze a szemöldökét és helyet foglalt mellettem – ha valami újdonságra vágynék akkor inkább egy kis fiatal cica mellett tenném le a voksom. Hana jobban tetszene, de tudjuk hogy ő nem létezik, mert sajnálatomra farkincája van. – húzta grimaszba a száját amire felnevettem. Hihetetlen, hogy ilyen könnyen képes száműzni a haragom.

- Vagyis ezentúl hívjalak sugar neni-nek? – vigyorogtam rá.

- Már megint a korommal szekálsz? – csapott a combomra – Neni a tudod ki? – mért végig.

Egyáltalán nem gondoltam öregnek, de jó volt vele húzni, egyébként is megérdemeltem egy kis szórakozást.

- Utálom, hogy nem lehet rád haragudni! – vallottam be neki is, amin elmosolyodott.

- Beszéljünk inkább rólad. – lökte el magát a hintával – Azért vagy morci mert kiderült a kis titkod?

- Dehogy, nem jött rá. – ingattam a fejem miközben maga alá temetett egy pillanatra a rám nehezedő keserűség és megmarkoltam ülőhelyem láncait – Bár ez nem jelenti azt, hogy nem is fog.

- Elvileg jó színész vagy. Meg tudod csinálni. – bátorított, s kiugrott a mozgásban lévő hintából.

- Ja, csak ne vette volna a fejébe, hogy el akarja csábítani Hanát.

Kikerekedett szemekkel lépett oda hozzám, hogy az arcomba mászva nevethessen ki – Wow, új fejlemény. És?

- Mi? – fürkésztem zavarodottan - Nem rég pont te mondtad, hogy Hana nem létezik. Másrészt hamarabb jönnék össze veled. – ha máshogy nem akkor talán majd így megérti.

- Apám, az szép gyilkosság lenne, két legyet egy csapásra. Se te se én nem tudjuk elnyomni a uralkodó arrogáns énünket hosszútávon, ezért szerintem egy hét se kellene és megölnénk egymást. – latolgatta szórakozottan kapcsolatunk esélyeit. Nagyon jó barátok vagyunk, és ugyan sokan azt hiszik rólunk, hogy kavarunk, ez számunkra lehetetlen. Természetesen nem csak azért, mert ő a nőket részesíti előnyben. – De szólj majd, ha meguntad az életed és velem akarsz meghalni. – kacsintott rám csalafintán.

Cselekedetére félmosolyra húztam a szám – Még gondolkodom rajta. Menjünk vissza kezd hűvös lenni.

Nem ellenkezett, csak az utcánkhoz érve elbúcsúzott tőlem, mondván, hogy sok dolga lesz másnap, de szerintem már nem volt kedve hozzánk. Példát véve róla hazamásztam, hogy elvégezhessem az esti teendőket aztán minél hamarabb aludhassak. Sok energiára lesz szükségem, ki kell pihennem magam, ha már a nap nagy részében az élet színpadán kell játszanom két külön szerepet.

A házban szerencsére nem futottam össze Hiroval. A megkönnyebbülés kellemes légkörében mehettem fürödni. Azt nem sejti, hogy én vagyok Hana, de hála a nagy számnak azt hiszi ismerem. Több önuralmat kellene gyakorolnom. Igen, kaptam egy esélyt a sorstól, nem ismert fel, ki kell használnom. Innentől kezdve bármi történjék nem vesztem el a fejem. Tisztázva magamban a körülményeket teljesen megtáltosodtam, úgy éreztem tele vagyok erővel, hogy bármi sikerülhet. Kedvet kaptam ahhoz, hogy bizonyítva férfias lendületem úgy verjem a mellkasom mint abban az ősrégi filmben Tarzan. Még a szobámban ledobtam a pólóm csakhogy ruhákkal és törülközővel a kezemben nem lett volna ugyanaz a hatás. Ezért nem tettem. Nagy lendülettel zártam be magam után a fürdő ajtaját és fel se fogtam hirtelen, hogy már valamiért ég a villany. Beljebb haladva viszont egy nyögésnek köszönhetően realizáltam, hogy nem vagyok egyedül. Teljes rémülettel fordultam a hang irányába amit nem tudtam mire vélni. Ez később rosszabbá vált, mert még le is sokkolt a felfedezésem. A zuhanykabinban Hiro kényeztette magát, aki nem figyelt fel rám, ám én jól láthattam belőle mindent.

Na most legyél okos Ryuu, ne pánikolj, azt mondtad nem veszted el a fejed!

- Mm..ah – visszhangzott a csempén egy újabb morgással kombinált nyögés, és hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy nem a keze mozog fel-le, hanem ő mozgatja a csípőjét a kezébe, mintha valami mást ostromolna. Halk nyögdécselésében tisztán kivehetően emlegette valakinek a fenekét. Ezért a vizuális gondolkodásomnak köszönhetően, már nem volt kérdésem. A kezdeti traumát és meglepettséget határozottan felváltotta egy kínos bizsergető érzés. Arcomba kúszott a vér, s elkaptam tekintetem. Elképedve néztem végig magamon, hogy a látottak és a hangok hatalmukba kerítik a testem. Az enyhe dudor a nadrágomban megdöbbentő bizonyítéka volt annak, hogy már régóta nincs senki az életemben.

De hogy pont ő váltsa ki belőlem ezt, az felfoghatatlan. Ki kell innen jutnom! Hiro férfi, ennek nem szabadna megtörténnie.

Amint elértem erre a pontra és megjött az eszem azonnal visszarohantam a szobába és az ágyba vetettem magam, be a takaró biztonságos védelme alá. Minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető leghamarabb elengedjem a látottakat. Dehát majdnem kiégette a szemem...a gyermeki énemet így is sikerült taccsra vágnia, és csak reménykedni tudok, hogy a képzeletében nem valamelyik barátom kapott szerepet vagy éppen Hana. Uh, mennyire megalázó lenne, ha Hanával akarna kufircolni. Persze, abban az esetben kivételesen kíváncsi lennék rá, hogy milyen fejet vágna ha megtudná, hogy valójában fiú. Talán a döbbenet és az undor lelohasztaná a himbilimbijét. Na az felettébb mulatságos lenne.

Még jó, hogy nem csípett nyakon. Azt mondják a szopás süketít, de ő totálisan mást csinált. Ennyire belelendült volna? Mondjuk a lendület az megvolt, már ha a csípőmozgását veszem alapul. Áááá, miért gondolok erre? Még az álmosságot is kiverte..a szememből. Fejlesztenem kellene a szókincsemet..

Én is csináltam már hasonlót, mindenkinek vannak gyenge pillanatai. Azonban ilyet még sose, legalább magára zárhatta volna az a szerencsétlen ajtót.

Dobálva a lábam fetrengtem az ágyon, hol a párnát csapkodtam, hol a gondolataimban veszekedtem belső énemmel. Rettenetesen beágyazta a fejembe magát. Alig tudtam lehiggadni, ám mire végre sikerült kopogattak az ajtómon.

- Nyi-nyitva – dadogtam, miközben a falhoz nyomódva próbáltam beleolvadni a környezetembe, hátha nem bukkan rám.

- Bocs, hogy betolakodok, csak Ariss hívott, hogy holnapután hazajön.

- Kösz az infot, de tudtommal ő is itt lakik, nem kell bejelentenie. – találtam meg a hangom.

Fejét az ajtófélfának támasztotta, s kisvártatva újra megszólalt – Azért flegmázol mert zavarok? – aztán mindenféle átmenet nélkül megértés sugárzott a tekintetéből – Ó – mondta.

- Ó? – kérdeztem értetlenkedve.

- Nos, én csak annyit kérek, hogy ne kenj össze mindent ha befejezted amit a takaró alatt csinálsz. – adta tudtomra szemérmetlenül tévképzetét.

Élénken letoltam magamról a védelmező burkom, hogy megmutathassam kezeimet és azt, hogy valójában nadrágban vagyok. – Nem csináltam semmit, és ha nincs több mondani valód, kérlek zárd be magad után az ajtót. – szorítottam össze a szám, hogy a többi már ne bukjon ki belőle. Ne hasonlítgasson már magához!

- Jól van, de még nem fejeztem be. Tulajdonképpen Ariss bulit csinál a házban holnapután este. Péntek lévén itt ünneplik meg a névnapját. Jön majd egy-két ember az egyeteméről és a legjobb barátai. Engem nem zavar, mert a munkatársaimmal megyek vacsorázni, és szerintem elhúzódik majd, de ha neked probléma akkor szervezz valami programot. Aludj valamelyik haverodnál, vagy a szüleidnél. – Hosszasan nézhettem rá csendben, ezért felvázolta a helyzetet mintha tartozna nekem bármilyen elszámolnivalóval. – Tudod ilyenkor nem utasíthatom vissza, mert sokszor bűntudatom van, hogy elveszem a pénzét, közben alig van a házban.

- Értem, nincs gond, jó lesz kirúgni a hámból. – csupán azért nem válaszoltam hamarabb, mert lelki szemeim előtt felvillant a sok lány, ahogy szexi táncot lejtenek, és bár meg kell jelennem a vacsorán nekem is, találni fogok valami kibúvót, hogy korábban hazajöjjek. Alapozásnak azért az is jó lesz, apám fizet, viszont száz százalék, hogy itthon is lesz alkohol dögivel – Okvetlenül részt veszek rajta! – Csattantam ki a jókedvtől és miután elhagyta a szobát már eszembe se jutott az akciója többet, mégis fürdés nélkül aludtam el.