Ryuu szemszöge

A nézők már helyet foglaltak mi pedig izgatottan vártuk a színfalak mögött, hogy felvonulhassunk. Őszintén szólva nem ebédeltem, de ebben a percben örültem neki, mert a reggelim is mocorgott a gyomromban. Én mindig mellékszereplőket játszottam sose vettem részt élő közvetítésen. Pánik lett úrrá rajtam egy szemvillanás alatt, azonban ahogy a többieken végig néztem mégis sikerült kicsit ellazulnom. Nevetségesnek véltem magunk kívülről. Mind a nyolc fő izgatottan toporgott, volt aki sétált fel alá vagy éppen magába beszélt idegességében...ennek semmi köze nem volt ahhoz ki mennyire jártas ebben. A lámpaláz jön és megy, de nem könnyíti meg a helyzetet, úgy éreztem valahogy véget kell vetni neki.

- Héj srácok, nyugi! – szólaltam meg hangosabban, hogy rám figyeljenek – Egy ilyen után a nemzetközi díjkiosztó már gyerekjáték lesz. Vegyétek úgy, hogy ez csak a kapuja annak amit elakartok érni. Simán menni fog!

Nem sok jóra számítottam mikor belekezdtem a buzdító beszédbe, de annál is kevesebbet kaptam. Ao lesajnálóan megsimogatta a vállamat. Néhányan a szemüket forgatták, ám volt olyan aki úgy nézett rám mintha bolond lennék. Semmivel sem lehetett kizökkenteni őket. Egyedül Hiro mosolygott rám, de ő alap esetben ezt csinálta mint a tejbe tök amióta együtt voltunk. Megcsóváltam a fejem és ahogy visszamosolyogtam elindult a műsor bevezető zenéje. A műsorvezetők fények villódzásában érkeztek meg a közönség elé. A váltakozó formájú, színű vibráló ledektől alkalmi vakságot kaptam, fogalmam sincs, hogy ők hogy bírták akiknek az arcába ment az egész. Kivehetetlen alakokká váltak. A férfi vagyis Sota miután kezében a mikrofonnal bemutatkozott felszabadultan elhúzva a szavakat köszönt a közönségnek. Egyedül őt vették körbe a reflektorok míg a másik a sötétben maradt. Pillanatok alatt libbent a színpad egyik végéből a másikba, hogy aztán a közepén megálljon és kecmec nélkül a témának lásson. Szerintem egyedül is képes lett volna levezényelni a show-t amennyi energia volt ebben a fószerben.

- Beszéljünk egy kicsit az Amida filmstúdióról. Mindannyian ismerjük a Ki ha én nem vagy a méltán híres Add ide a didit című zenés táncfilmet. Rengeteg produkciójuk került az eltelt évek alatt a vászonra, gyerek színészek nőttek fel a kezeik alatt. És most, mint a díszlet is mutatja új filmmel hozakodnak elő. Ismerkedjünk meg a színészekkel és a fim gondolatával, de előtte had mutassam be önöknek legújabb kolléganőmet Linettet, akivel együtt vezetjük le a mai műsort. – És ekkor fényt kapott ő. Nagyot nyeltem, a vérem elhagyott és még az sem esett jól, hogy Hiro megfogta a kezem bíztatásként. Teljesen kiszáradt a torkom.

Linettel nehéz bánni, mi van ha megint csesztet? Félek, hogy elszólom magam vagy olyat mondok.. Áh, ki tudja mire emlékszem a hazugságaimból! Istenem tényleg ezt kell játszanunk?

Ám a válasszal nem váratott sokáig a szentséges, mert valamelyik hibbant mikrofont adott a nő kezébe. Könyörgöm a hangjával vallatni lehetne, hát ki a franc ad ennek mikrofont? – Köszönöm a meleg fogadtatást! – Hajolt meg a közönség előtt és egy negyedórás kiselőadást tartott az elő életéről. Végül Sota egy nagyobb lélegzetvételénél elvette tőle a szót. – Ne húzzuk tovább az időt. Lássuk milyen a csapat. – Tapsolt, én meg felálló szőrrel a hátamon indultam a többiekkel a kivégzésemre.

A színpadon két oszlop állt fehér virágokkal körbedíszítve. Némelyiken egy-egy kéken világító apró pillangó pihent. Nagyon szépen megcsinálták a kaput. Mesébe illő volt, de a díszlet többi része is. Kék ledekkel világítottak jellemzően több helyen, bár természetesen több fényre volt szükségük a felvétel miatt. Az ülőhelyeink mögött, filmbeli fotóink lestek vissza ránk, és hát iszonyatosan jól néztünk ki retusálva. Biztosan állítom, hogy ez után mindenki egy fokkal jobb kedvvel foglalt helyet.

- Sziasztok! – köszönt felénk Sota amíg elhelyezkedtünk – ha megengeditek egyesével mutatunk be titeket, mivel egy-egy régebbi filmetekből vagy darabból szereztünk néhány képet.

Egyikünknek sem volt ellenvetése, így Hiro egyezett bele mindenki helyett. Viccesen oldotta bennünk a feszültséget a műsorvezető, ezért mikor a végére értünk már történeteket meséltünk. És egyáltalán nem esett nehezünkre az activiti sem ami utána jött. Mutogatni kellett egymásnak. Sota poénos beszólásokkal illetett minket, mindenhol ott volt, miközben mi erőteljesen koncentráltunk a feladatra. Hiro az ellenfél csapatába került és ettől izgalmasabbá vált a verseny. Le akartam győzni, ő pedig felvette velem a kesztyűt. Néha ellopta tőlünk a pontokat. Nyilván sejtettem azért, hogy ez részemről mégsem megy majd olyan jól.. Főleg, hogy a csapattársaim is engem szívattak. Jókat mulattak rajtam, mikor rám került a sor. Hiába mutogattam kézzel- lábbal a bankrablást ezek egyfolytában kuncogva találgattak...lehet, hogy fiatal vagyok, de maradjunk annyiban, hogy kiderült sokkal több tagom képes megmerevedni mint gondoltam...az utolsó pillanatot kivárva árulták el a megoldást, de én már nem tudtam hogy kelek fel a földről. A legzavaróbb az egész felvétel alatt mégis Hiro volt. Olyan pillantásokat vetett felém ami egy cseppet sem hagyott hidegen, és iszonyat sokszor kaptam azon magam, hogy elkalandoztam. Aztán nyertünk valahogy. Visszarendeződtünk a helyünkre, majd vártuk az újabb feladatot, de Linett feleszmélt. Mindenkinek random kérdéseket tett fel ami eszébe jutott. Mit jelent az a tetoválás a karodon? Mi lennél ha nem színész? Feszülten vártam, hogy eljusson hozzám, de egyszerű kérdéssel állt elő. – Miben szerepeltél először?

- A szomszéd kislány szerepét kaptam meg a Sikolyok című filmben. Apa nem talált rá senkit ezért engem vetett be.

- Apukád a mostani film rendezője. Nem ért semmi probléma emiatt?

- Nem kaptam különösebb bánásmódot szóval nem. Ha megkérdezed őket azt fogják mondani, hogy szeretnek vele dolgozni. – Nem tudtam hová akar kilyukadni de mindenki helyeselt.

- És neked minden körülmény megfelelő?

- Igen! – Bólogattam nyomatékosítva.

Linett gúnyosan vigyorgott. – Nem csodálom. – És megnyomta a távirányítót, ami a kivetítőre egy képet villantott fel – Ha mások is ilyen nyíltan flörtölhetnének a munkahelyükön nyilván ők is így lennének ezzel. - A vásznon egy olyan fotó volt, amin éppen Hiro arcához hajoltam. Megfagyott bennem a vér..Mit tudhat még? – Vagyis, - nézett Hirora - ti most együtt vagytok?

Aggódhatott miattam az említett, s úgy válaszolt, hogy néha rám tekintett, amitől gyanúsabbak már nem is lehettünk volna. – Ez egy baráti köszönetnyilvánítás volt.

A lány arca eltorzult. – Nos, hölgyeim és uraim, a film még el sem készült, de higgyék el már most botrányos a háttere. A hölgy itt – jött hozzám közelebb – megtévesztett mindenkit, mivel ő valójában ez az úriember! – újabb képet vetített ki rólam, csakhogy fiúként. Remegtem a dühtől, nem hittem el, hogy ez lehetséges. Idejön ez a luvnya és minden erőfeszítésünknek annyi. Apát sajnáltam egyedül, de egyszer vallani kell.

Higgadtságot erőltetve magamra kértem némi időt. – Valójában nem titok, mert büszke vagyok a szerepeimre. Ha megengeded átöltözök, hogy alátámasszam az elméleted.

Választ sem várva sétáltam el, ám éreztem, hogy már nem tudom türtőztetni magam. Az öltözőben a szerencsétlen szék támlája bánta amíg a lányok le nem szedtek róla. Aztán jöttek a bíztató beszédek és simogatva szabadítottak meg Hanától. Megnyugtatott minden érintésük, éreztem, hogy mellettem állnak. Sőt, olyan jó pasit csináltak belőlem, hogy már abban sem voltam biztos én vagyok-e a tükörben. Magabiztosan szusszantottam egyet és visszaindultam. Nem volt min gondolkodnom. Utáltam a titkokat mert hazugságokat generálnak, és közben minden titok mögött ott van valaki, aki sérül. Ez a pár perc arra kellett igazán, hogy határozottabb lehessek. Bár a lányok mellett egy feles még jólesett volna, de hát ne legyen telhetetlen az ember.. Visszaérve a stúdióba a kamerák körbevettek, minden szem rám szegeződött, de én csak Hiroét kerestem, aki most is mosolygott rám. Megkönnyebbülten csóváltam meg a fejem, mert észrevettem, hogy vetkőztet a tekintetével. Mindenkit meglepve kézen csókoltam Linettet köszöntésnek, de ezzel őt is kizökkentettem.

- Helló – Mélyített csábosan a hangján miközben végignézett rajtam párszor.

Kacéran mosolyogtam, szerintem még sosem volt ilyen mély orgánuma, és ezt én értem el!

- Szóval miért vagy női szerepekben? – Tért vissza a témához, mégis valamiért kedvesebb lett.

- Így hozta a sors. Nagyon sajnálom, ha bárkit megtévesztettem. De védelmemre szóljon, hogy régen minden női szerepet férfiak játszottak. A mostani szerepre sem én lettem volna eredetileg beosztva, csak az utolsó utáni pillanatban kért fel apám. Szóval kisegítettem mint mindig. Ám megkérdezheti az ex barátnőimet, nem vagyok perverz.

- Oh, értem...- dadogott a nő, egyszerűen már nem fogtam fel mi van vele – És Hiro..

A szemeim kikerekedtek, rendeznem kellett az ábrázatom. Reméltem, hogy nem megyünk el a végletekig. – Az úr a főbérlőm és egyben a mentorom. Jó kapcsolatban vagyunk, nincs olyan információm, hogy perverz lenne. – Na még egy hazugság...Kerestem a lány íriszeiben a fényt, amiből rájön, hogy ennyi elég lesz mára, és alig hittem el mikor kiderült, hogy győztem.

A luvnya boldogan mosolyogva segített ki. – Szóval a nemzetünk színészének egy jó barátja. Nem kell ennél nagyobb szenzáció. Köszönöm a válaszait. – Hitetlenkedtem ugyanakkor csak az járt a fejemben, hogy mekkora mázlista vagyok mert ennyivel megúsztuk.

A műsor nem sokkal ez után véget ért. Csodálkozni se volt időm, szülőm már mindent tudott. Apa siránkozva hívott fel,hogy mennyire sajnálja amiért ilyen munkáim voltak, és csak sejti milyen nehéz nekünk Hiroval miatta. Hozzá tette, hogy reméli kitartunk, mert ő mindig támogatni fog..

Linett szintén bocsánatot kért mindkettőnktől, és kijelentette, hogy két ilyen szexi pasit már elképzelni is gyönyörű együtt, nemhogy látni. Kérés nélkül megígérte, hogy nem árt a kapcsolatunknak. Fura nő. A negatívokért cserébe azt akarta csókoljuk meg egymást..Hiro ezt is mosolyogva teljesítette, de kezei a fenekemre csúsztak, ezért némi extrát is kapott a luvnya ahogy megugrottam Hiro ölelésében. Így történt, hogy szereztünk egy rajongót, aki idővel egész tábort alakított maga köré. Az összes Bl regény írónak a kedvencei lettünk, szét szedtek minket, viszont kellett a titokzatosság. Hiába nyertem vissza önmagam Hana szerepe még nyomta a súlyát a kapcsolatunkra. A közönség elfogadta, hogy fiú vagyok, őrültség lett volna rájuk dobni a következő sokkot, hogy tényleg szeretők vagyunk. Meg megígértük apának.

Az azért említésre méltó ennél a pontnál, hogy a feltételezéseknek hála, nagyjából tudjuk mivel nézzünk szembe, ha egyszer kiderül az igazság. Amúgy meg rengeteg veszélyes nő várja, hogy megvédhessen minket..

Hopp, majdnem elfelejtettem az ezredest. Miután lerendeztük Linettet megjelentek ők, Kiba meg Den. Az öltözőben vártak ránk, és mikor bezártam magunk mögött az ajtót máris irtó szűkösnek tűnt az az ötven négyzetméter. Ahogy voltunk megálltunk, közel a kijárathoz, kellő távolságban tőlük, és vártunk. Den próbált közeledni, ellenben Hiro hátrált. – Sajnálom fiam. – Majdnem rám lépett az én szexi nagydarab párom és rátapadtunk a mögöttem lévő masszív falapra, emiatt az ezredes feladva a próbálkozást Kiba mellé sétált, az eredeti kiindulópontjához. – Sajnálom, hogy nem értettem meg az érzéseid. Igazságtalan voltam, de mindig szerettelek! A háttérből vigyáztam rád.

- Nincs szükségem rá.

- Nincs? – Mordult fel a katona. – Mert szerinted amikor hónapokkal ezelőtt kimenekültél arról a verekedésről az véletlen volt? Vagy az is biztos magától oldódott meg amikor majdnem húsz évesen végig graffitiztétek a villamost. Szerinted ki segített? Tudod mit? Jobbat mondok! Tegnapelőtt beragadtál a Wc-re, ha nincs Kai aki megfigyel, a fene se tudja meddig dekkoltál volna ott, már mindenki hazament. - Király, mi mással harcolhatnád ki a fiad bocsánatát, ha nem zavarba ejtő Wc-s sztorikkal. Még azt sem tudom mivel üssem el a témát. Miért ilyen szerencsétlenek? – Tudod szégyelltem és gyűlöltem magam amiért nem lehettem melletted, és most még jobban szégyellem, mert már tudom milyen irányíthatatlanok az érzelmek. – Gyengéden átkarolta a mellette álló vöröst – Megfogadtam a tanácsod Ryuu, nem ellenkezem az érzéseimmel még ha tartok is a korkülönbségtől, szeretem Kibát. – A fejére puszilva szorította magához őt, a férfi meg rongybábúként botladozott az ezredes karjai között. Jó érzés volt így látni őket.

Hiro megrekedt a sok információra. Biztosan nem számított rá, hogy az apja a párjával együtt előtte állva a szemébe mondja az ilyes fajta érzéseit.

- Értem. – nyögte ki mégis.

- Én csak bocsánatot akartam kérni, kibékülni. De ha látni se akarsz elmegyünk, állj el az ajtóból és tudni fogom.

Hiro félrehúzott engem is, s egyedül akkor szólalt meg amikor átlépték a küszöböt – Karácsonykor látogassatok meg minket. – Büszke voltam rá, mert hát bírtam Kibát és már az ezredes sem tűnt akkora tökfejnek. Mindazonáltal becsapta mögöttük az ajtót. Lassan kezdtünk el készülődni, nagyon jólesett, hogy valójában csak a cuccaimat kellett összeszedni. Sokkal jobb fiúnak lenni..

Amint ezt kiélvezve az asztalomtól visszafordultam, Hiro ott állt, frusztrálóan közel. A fenekem alá nyúlt, hogy felültessen a fára, nekem meg automatikusan kúszott nyakába a kezem. – Kérlek ne kínozz hazáig, most akarlak! – Lihegte a vállamra amiről az orrával túrta odébb az anyagot. Mikor először érintettek ajkai már akkor nyöszörögtem. Egész nap a csodáló, ám őrülten éhes tekintetét kellett magamon viselnem, mely most is végigborzongatta a testem. Birtoklóan egyszerre akarta mindenem, az ajkaival épp úgy ahogy a kezeivel, s ujjait már nadrágom szegélyén éreztem. Rettenetesen forróvá vált a légkör, a szervezetem nehezen viselte a lázat, bele kellett kapaszkodnom. Vágytam az éltető szájára, hogy a nyelve simogasson és a szívem úgy felpörögjön, ahogy csak miatta szokott, azonban nem volt zárható az ajtó.

- Hi-hiroh – nyökögtem – ne itt – ellenkeztem, de már kigombolta a nadrágom és végignyalt a száján – neh, tedd ezt velem – sóhajtva csókoltam meg, hogy elfelejtsük az ágaskodó vágyam, amit épp meg akart kóstolni. Lecsúsztam az asztalról és csak öleltem, hátha megnyugszunk. – Siessünk haza. – Megsimogattam a fejét, amit a vállamon pihentetett, de nem tűnt haragosnak.

- Nekem az is jó, ha csupán bújsz hozzám. Felőlem maradhatunk itt így.

Pironkodva visszarendeztem a nadrágom, és megsimogattam az arcát. – Le akarok zuhanyozni, otthon kettesben veled. - Újra nyílt a bejárat és mi szétrebbentünk. A nevemet hallottam egyik színésztársamtól, de nem vágytam több bocsánatkérésre, haza akartam menni Hiroval. – Tudom, nincs gond! Bírlak Ao egyáltalán nincs miért haragudnom rád.

- Akkor ezt megbeszéltük, én is így érzek, viszont csak a kocsi kulcsodat hoztam, mert Eri hozzám vágta és elrohant valahova.

Tehát aznapra volt kocsink, és a barátaim máris azon voltak, hogy eloltsák a tüzet amit az előadásunkkal okoztunk. Megkönnyebbültem, mert egy titok kiderült, és a láncai úgy porlottak szét mintha sosem léteztek volna. Hálát éreztem. Már akkor, sőt előtte is annyian támogattak, hogy tudtam számomra ők a család.

Persze nem minden megy ilyen könnyen az életben, ennél sokkal többet kellett küzdenem és kelleni is fog. Természetes ha fáj az ha az arcunkat ütik és nem az álarcot amit mutatunk. De higgyétek el amikor megmutattam az igazi énem, akkor is nagyon sokan értettek félre és kételkedve hallgatták az igazat. Mindig vannak olyanok akik jobb szeretnek a bekorlátolt világukban élni, miattuk kár a sötétségbe burkolózni. Korán rájöttem erre is. Jó példa, bár kicsit engem is megzavart mikor elmondtam az egyik színésznek, hogy biszex vagyok. Nem semmi reakciót kaptam. – De hát neked van valakid.

- igen – Helyeseltem, nem értettem az egyik miért ütné a másikat, hiszen tényleg csak ezt a két szót mondtam: „biszex vagyok".

- Akkor te elnyomod magadban?

Nos ez volt az a kérdés miután már kíváncsi sem voltam arra, hogy mit gondol. Szóval nem kellenek ide titkok, hogy bonyolítsuk az életünk, mert mögöttük ott vagyunk mi és a szabadságunk. A titkokkal és a hazugságokkal mindössze egy bevehetetlen börtönt alkotunk magunk köré.

.................

És hogy meddig bírtuk titkolni a szerelmünk?

Hiro szemszöge

Aznap korán keltünk, a kis popsim behozta a kávét az ágyba, sok dolgunk volt még. Be kellett vásárolnunk, mert hát nincs karácsony közös süti készítés nélkül. – Komolyan mondom nem értem hogy éltük eddig túl, hogy nem gyártottunk süteményeket.

- Hiro, ez most fontos! A bejárónő azt mondta, hogy ez egy jó ómen a kapcsolatunknak, és úgy néz ki nekünk kell a szerencse...

- Jaaa, a bejáró nő?

- Ühüm - bólintott édesen miközben csillogtak gyönyörű szemei.

- Akkor minden rendben, neki el hisszük. – Pusziltam meg a homlokát, de nem nyugodott le.

- Miért érzem azt, hogy szemét vagy?

- Nézd a bejárónőnek három gyereke van különböző apáktól, és nem akarom tovább ragozni. Viszont ha megszeretnéd csinálni a sütit, felőlem mehet, de készítsük be a tűzoltók számát.

- Annyira nem leszel béna! – Legyintett és karon ragadva magával ráncigált a piacra, majd a boltba. Hasznos idő volt ez, gyakorolhattam a nyugtató légzéseket, mert mindenhol meg kellett néznünk mindent...azért őszintén örültem, hogy boldog. Ha nem Ryuu lett volna mellettem a hajamat téptem volna ennyi kutyagolástól, egyedül meg már rég végeztem volna. Negyedóra alatt egy helyen. Ám most a legjobb alapanyagok kellettek. Két órával és némi katasztrofális eseménnyel később – elfogyott az egyikféle vaj és a másikat kellett választani, de nem azt írta a könyv – ismét otthon voltunk csak a konyhában. Ahogy az édes főcukrász parancsolta, a leírás szerint dolgunknak láttunk. Nem gondoltam volna, ám az előkészületektől kezdve tetszett az egész cukrászkodás. Mindig egymásba botlottunk vagy a másiknak súrlódtunk. Melegség járt át az érintéseitől, a nevetgélése megremegtette a szívem és néha gazdára talált egy-egy ártatlan kis csók...Mintha valami szexi előjáték lett volna az egész. De túl sok ruha takarta a kötény alatt.

- Elkészült az első krém, nem kóstolod meg? – Ryuu az ujját a tálba túrva emelte a szájához, de a fránya gravitáció miatt állára majd mellkasára esett az édesség.

- Ha már így kínálod. – nyaltam végig a nyalánkság útján az álla fele, hogy onnan lecsókolhassam. Izgató volt a tekintete...nem is tudom hogy magyarázzam, ha rám néz azt súgja akarlak, és hát nem mondanék ellent ezeknek a szemeknek. – Máshova nem cseppent? – Mosolyogtam gonoszan, de egy nagyot nyeltem mikor kioldotta derekáról a kötényt, kicsatolta az övét és félretolva mindent bekente férfiasságát a krémmel. Nem engedte el tekintetem, olyan érzéki mozdulatokkal tette mindezt, hogy már az sem érdekelt, hogy nem lett annyira édes a cucc. Le akartam nyalni róla. Azért vagány maradtam, megrántottam a vállam. – Mindent a hazáért!

Eszméletlen gyorsan térdeltem le elé, hogy újrakóstolhassam amit alkotott, és meg kell hagyni sokkal jobban esett. Ryuunak is tetszett az elismerés, látszott az arcán, s nekem ennyi kellett, hogy kényelmetlenül megkeményedjek. Remélem soha nem múlik el nála, hogy így kipirul ha érintem. Egyik kezemmel megfogtam a közelebbi mancsát, hogy ujjai szorításából tudjam mi a jó neki, de rá kellett jönnöm nem csak ezzel adja tudtomra. Minden hangosabb lélegzetvétele igazi. Csupán pár mozdulattól azonnal remegtek a lábai, lenyaltam vágya cseppjeit, s tüstént elveszett. Egész hosszát úgy engedtem le, hogy elnyíló ajkait figyeltem. Vérpezsdítő hangok szaladtak ki olykor közülük. Hamar elértük a határt, éreztem, hogy kezdi túl jól érezni magát, így elengedtem. Arcán az extázis kívánságával csúszott keze a tarkómra, hogy közelebb húzzon magához újra. Csakhogy szorított minket az idő, és ha a számmal viszem el tuti nem állok le. Pláne, ha már egyszer hagyja magát, miért ne lehetne második...de nem most. Cselesen ellenállva felegyenesedtem, hogy megszabaduljak az erekciómat fedő anyagoktól és a derekánál fogva húztam közelebb. A saját ajkába vájta fogait ahogy összeértünk, s én ösztönösen meg akartam gyógyítani csókjaimmal..ahogy ellazult ölelésemben elképzeltem milyen laza lehet máshol. Benne akartam lenni..

- Lassítsunk kanos cicus – megfogtam a kezét, hogy végignyálazzam tenyerét – használd – irányítottam merevedésemre, ám nem gondolkodott sokáig azonnal ki akart facsarni. - Neh vidd túlzásba, csak izgass te szex őrült! – Hebegtem, de nem bírtam tovább, visszavéve az irányítást inkább összefogtam férfiasságunk. Rácsorgattam némi nyálat mielőtt elmegy az eszem és reggelig szeretgetem. Ő pedig szkeptikus szemekkel figyelt, mintha a vesémbe látna. – Akarlak! – Miért kísért? Most kimondta ugye?

Megcirógattam lüktető kincsét, s teste megfeszült. Lassan egyengettem el a rögtönzött síkosítót, míg a fülét becézgettem. – Tökéletes vagy, és az enyém. – Harapdáltam meg a porcot, őt pedig ebben a percben rázta ki a hideg. Túl nedves volt a kezem, s megcsúszott. Szorgosan mozgattam csuklóm kettőnkön, néha belemozogva, s Ryuu számból kapkodta a levegőt, mikor a nevemet ismételgette.

- Tedd meg! – Csókoltam ajkaira. – Követni foglak..

Bár tovább akartam mondani elfogyott az időm, zihálva markolt belém, ami engem is elvitt egy másik síkra. Maga a gondolat el tudott repíteni, hogy a kezeim között élvezett el. Mikor lassan visszarendeztük magunkat azért hecceltem még egy kicsit. – Igazatok volt. Kellemes időtöltés ez a sütögetés, na meg határozottan jó ómen lenne a kapcsolatunknak ha többször megismételnénk.

Kezdtem volna jól érezni magam, viszont Ryuu elkomorodott. – Még nem fejeztük be.

Nyilván miért is gondoltam volna erre?

Később a sütik nagy dicséretek közt fogytak el mielőtt beültünk a film elővetítésére. A terem elsötétült és mi ámuldozhattunk. Minden kiválóan meg lett szerkesztve. A képek a hanghatásokkal annyira valóságosnak tűntek, hogy büszke voltam a csapatra. Akció, fantázia, szerelem, dráma minden egyben. A végső csókjelenetünk nagyot ütött, mindenki állva tapsolt minket Ryuuval, hiszen ott derült ki, hogy a lány akit alakított köddé válik. Igen, igazinak tűnt a csók, mert az is volt! Én egyedül annak tanúsítottam minden gratulációt. Ki a frászt érdekelne a dráma? Szerelmemre pillantottam, akinek vigyori arca megdobbantotta a szívem, és mivel közelebb volt a kelleténél, így ajkaihoz hajoltam. Érezni mégis csak jobb mint nézni hogy csináltuk..

Nem lökött el, hiába látott minket számtalan szempár. Édesen közelebb bújt. – Kellene egy menekülési terv. – Furán éreztem magam, tényleg hülyeséget csináltam. – Szólalj meg Hiro! Rendben, bevállalom apát, indulj előre és úgy várj otthon, hogy ezért alattam fogsz nyögni!

Vége     ><