Ryuu szemszöge

- Mi ez az ember felhő? – figyeltem fel a folyosón közeledőkre – Egész nap láttam őket, kikerültem meg minden, de azért érdekelne.

- Ma még nem voltál apádnál? – Lepődött meg Eri rosszallóan nézve rám.

- Kellett volna?

Láttam rajta, hogy szívesen tartana nekem kiselőadást, csakhogy a kedves ismeretleneknek köszönhetően jópofát kellett vágnia. Így megadva magát gyorsan elhadart néhány kimaradt információt amíg a közelünkbe értek. – NE nézz a szemükbe! Nehogy beszélgetni akarjanak. A biztonságiaktól eltérő színben az a pár öltönyös fazon egy reklámcégtől van. Az embertömeg közepén meg a reklámcég legfiatalabb vezetője. Azért vannak itt, mert lesz egy show amiben te is részt veszel néhány színésszel együtt. Egyfajta hírverést csinálunk ezzel a filmnek, Ito ujjongott mikor meghívtak titeket. Az egész show a film díszletében fog parádézni, ezért kellenek a szakemberek. Összedolgozunk velük.

Amikor Eri szavai elillantak a levegőben, naná, hogy jól megnéztem őket. Az őröket ismertem, a mi embereink voltak. Az oldalukon egy-egy szürke öltönyös érdeklődve nézelődött és diktált két fiatalabbnak. S a fekete öltönyöst középen csak akkor ismertem fel mikor elhaladtak mellettünk.

- Shon? – Hangosabban kérdeztem, és a felhő megállt. Be kell vallanom, rohadt ijesztő volt ahogy fixíroztak. Ráadásul Shon is értetlenül nézett rám.

Hehe, lány ruhában vagyok..ő Ryuut ismeri. Közelebb jött, s én harapdálva a számat töprengtem egy megfelelő magyarázaton. Még jó, hogy a hangomra figyeltem.. Csakhogy nem kellett ürügy. Elém érve feltérképezte az arcomat, és fény gyulladt a szemeiben, mosolyogva nézett végig rajtam. – Szia.. – nem tudta hogy szólítson, de tuti megismert. Annyira kínos volt a helyzet, hogy nem mondja ki a nevem mégis egymással szemben álltunk, hogy végül barátian megölelt.

- Uram, - nyújtotta serényen Eri a kezét Shonnak egy üdvözlő kézfogásra – örülök, hogy újra látom, de kérem ne ölelgesse a húgomat. Ön valakinek a férje.

- Eri..- Érvényesülni próbáltam, de Shon leintett.

- Igen, a férjem által ismerjük egymást. Ám ha egy hölgynek udvarolnék az ön lenne. – Fogta meg mancsát, hogy a szájához emelje.

A lány elhúzva előle a háta mögé tette és észrevétlenül a pólójába törölte. – Az esetben remélhetőleg én is abban a csapatban játszanék.

- Oké... - sandított rám Shon és én nyugtatóan bólintottam – Amiatt viszont beszélnünk kell majd, hogy kihagytatok a buliból mikor Kait leverted. – Aztán elfordult. – Gyere át ha ráérsz. – Intett és visszatért a sutyorgó csapatába.

- Meg se kérdezem. – Némileg elkeseredve nyitott be a lány az irodájába, kis híján megsajnáltam. – Rossz, hogy ennyire keveset beszélünk. – Foglalt helyet a lyukban fejét támasztva. – És mivel leped meg Hirot a szülinapján?

- Ez..hogy jutott eszedbe? – Kifakadtam, mert hát inkább vallatást vártam Hiroval kapcsolatban nem informálást. – Tényleg most ünnepli?

Szemei sötétbe burkolóztak. – A munkatársad, a lakótársad és szexeltek...Ilyet nem tudni a legnagyobb bűn!

Egyből reflektáltam, engem nem kell félteni. – Jelzem a lányoknál sértés akik ajándékot várnak. – Jó, ez övön aluli volt, de tudja, hogy szeretem.

- Pff, hogy kinyílt a csipája valakinek. – Kezeit az álla alatt fűzte össze. – Remélem a tv shown is ilyen csicseri leszel.

- Meg van még Usagi száma? – Jutott eszembe egy ötlet.

- Mire kell? – érdeklődött játékosan – Mennyit ér az neked?

- Udvarolni akarok neki..mégis mire? Elmondom ha elárulod a dátumot.

- Jövő hétvége, 15.-én született. – aztán mosolyra húzta a száját – Talán több szaftos infóval is szolgálhatok. Például az önéletrajza még nálam van valahol. – Fordult meg az iratokkal teli mappákhoz.

- Meghibbantál? Minek az nekem? Inkább segíts, hogy Usagival minden simán menjen.

Hiro szemszöge

Rengeteg volt a munka, mintha egyszerre akarták volna behozni a lemaradást, levegőt nem kaptam. Ám mind ez miattam történt, vagyis befoghattam a számat. Sőt a napok teltével járnom kellett néha egy-egy riportra is pluszba. Egyedül vagy valaki mással, nyilván mindegy, csak ne Hana legyen az alapon. Mert akitől a legkevésbé tartottunk, a legelfogadóbb ember behúzta a kéziféket. Zoé és Eri simán vették az akadályt. Mira értetlenkedett egy kicsit, viszont Sila felvilágosította. Itot ellenben egyenesen leverte a víz. Még szép! Sok pénz forgott kockán és egy botrány senkinek sem kellett, hogy aztán meghurcolják az embert...ezért megkért minket, hogy titkoljuk el a film érdekében bármi van köztünk. Mellesleg be kell látni igaza van.

Szóval Ryuu aznap leverten jött haza, de olyan csendesen bújós lett, hogy meg kellett zabálni. Nem rondítottam bele a gondolkodásába, ám lopva figyeltem őt. Később is pusztán ez a titkos nyálcsorgatás maradt meg nekem.

Esténként mindketten hulla fáradtan estünk be az ajtón, mert Ito a lelkünket kidolgoztatta. Illetve az enyémet biztosan, Ryuuról pedig keveset tudtam. Napközben ugye tiltott volt sokat együtt lennünk. Kerültük a félreérthető helyzeteket... Na jó, bele kellet férnie néha egy kis simogatásnak ha már képes vagyok visszafogni magam! Az ember vére nem nyugszik könnyen. Főleg egy ilyen édes srácnál. Egyszer azon kaptam, hogy az előszobába a cipős szekrényen szenderedett el. Ki ne tartaná aranyosnak? Felvittem a szobájába, hogy aztán..ráesve ruhástul nyomjon el az álom. Tényleg ki voltunk a sokadik nap után, csakhogy számomra ez ott lett frusztrálóbb amikor a héten kétszer láttam egymást követően egy szemrevaló sportos csajjal találkozni a pláza kávézójában. Vajon min nevethettek? Aztán felsejlett, hogy olykor- olykor más illatot éreztem rajta. Már értettem miért nem jó ha titkolnia kell az embernek a kapcsolatát. Én riportokra járok, ő meg lehet, hogy csajozik...Keserű volt a tudat, legszívesebben mindenkin átvágtattam volna, hogy elrángathassam. Hány napja nem érhettem hozzá? Több mint egy hete! Hogy lenne képes visszafogni a vágyait az a szex éhes féleszű, ha nem segítséggel?

Nos, elég sokáig töprengtem ezen. Onnantól kezdve a nyomában akartam lenni. De nem tehettem, haragudni rá, de nem tudtam, idővel pedig csak szeretni amíg van nekem. Mire elértem ezt a fázist reggel Ryuu izgatottan kelt ki az ágyból. Kis karikákkal a szemei alatt, de izgatottan. Nem értettem miért, bár ez volt az utolsó munkanapunk és két nap pihenő várt ránk. Ellenben rájöttem amikor megleptek a többiekkel együtt a titkos szülinapi összejövetelükön. Tényleg csak pár ember volt ott. Egy párral több, mint amennyivel szerettem volna lenni. Itoval az élen. Kedvelem őt, mégis...Bennem van ez a fura érzés. Mi van ha nem egyedül a film miatt zavarja, hogy együtt vagyok a fiával? Ezt a témát különösebben nem érintettük egy-két óra után sem, és én eleget ittam magamhoz képest. Szerfelett sok minden járt a fejemben.

- Hiro, örülök, hogy megismertelek, olykor legalább valaki tudja kezelni a lányomat. – Intett poharával Ito Hana felé. Wow, ez dicséret akart lenni? Pont most?

- Köszönöm? – reagáltam, és keserű szenvedések árán ejtettem pár szót grátiszba – Talán a jövőben más teszi majd, aki nőiesebb. Mindenki engem bámult, a legrosszabbkor bukott ki belőlem, hogy féltékeny vagyok. Én viszont tartottam magam a szavamhoz, csak éppen magyarázatot nem adtam, inkább még egy felesért nyúltam, de Ito nem engedte.

- Hana szívem, vidd ki egy kicsit levegőzni Hirot, megárthatott neki valami. – Hahotázott és Ryuu egyetértően előresietve mutatta az utat ki a szabadba, a parkba.

- Te miről beszéltél odabent? – Olyan szélsebesen fordult meg, hogy hátratántorodtam.

- Kérlek, hagyjuk ezt, kizárólag magamat hibáztathatom, hogy rád erőltettem az érzéseim. Lebuktál, csak mondd meg ha a csaj kell. – Vágtam be a részeges hisztit, nem akartam a körítést.

- Nagyon megmondanám, de nem tudom kiről van szó. – Már az is frusztrált, hogy túl nyugodtan tette zsebébe a kezeit.

- A bögyös sportos lány, a pláza kávézójából – a nevét nem tudtam – Az ő illata volt rajtad.

Az utolsó mondatom erélyesebben ejtettem ki, Ryuu pedig ott a lámpa alatt a nyakamba kapaszkodva húzott lejjebb, hogy megcsókoljon. A kezdeti meglepettségemet követően mint egy falat kenyér után az éhező, úgy kaptam utána, és ő maradni akart. Szorított magához, s az ajkaival nyugtatott, hogy velem van.

- Otthon mindent elmagyarázok. – Döntötte homlokát az enyémnek. – Mondjuk holnap akartam, de remélhetőleg örülni fogsz neki ma este is.

Csak nem édes hármast szeretne? Nem értem. Fancsali képet vágtam. – Hát nem tudom, ezt a bulit nehéz lesz felülmúlni. Bár sejtem, hogy képes vagy rá.

Erre hóbortosan megütött. – Menj be, szedd össze a cuccod, azt mondom, rosszul vagy és hazaviszlek. Pár percet kibírsz, hamar otthon leszünk. Ma elhoztam apa egyik kocsiját, volt egy szabad órám.

Szárnyaltam a tudattól, hogy végre kettesben lehetünk. Szerintem úgy ragyoghattam mikor intettünk az ajtóból a többieknek mint régóta nem. Vajon elhitték, hogy rosszul vagyok? Ryuu vezetés közben boldogan végigénekelt a rádióból egy random számot mire hazaértünk. Egész jól vezet ahhoz képest, hogy nem szokott, de az éneklés sok volt. Nem zavar, szuper, jó a kedve, mégis mondania kéne valamit. Én kiadtam neki magam.

Némi plusz örömöt még azért az okozott, mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem vár minket a lány otthon. Ez egy jó pont volt.

- Miért kóvályogsz? Ülj le, ha érdekel a magyarázat. – Mutatott a kanapéra.

Gyanúsan viselkedett azonban leültem. Megfordult a telefonjával a kezében, hogy láthassam az íveket... Gondolom csatlakozott a hangszóróhoz, mert az megszólalt. Belátom nehezen vonatkoztattam el a fenekétől, de az életbe nem hittem volna, hogy egy érzéki szexelős zenét rak majd be. Az énekes néhány sóhajával kezdődött, és ahogy bevetette a hangját, Ryuu a csípőjét...a mozgása egyáltalán nem volt nőies. Megfordult a zene ütemére, elhúzta maga előtt a kezeit és lekapta a pólóját. Éreztem a gravitációt ahogy a párnázott szivacsba taszít, ülve vizslattam, s azonnal elkezdett mozogni. Táncolt, szinte sugárzott, mint ahogy a szenvedély a mozdulataiból. Pulzált a mellkasa a dobra, a hasfala pedig hullámzott. Oldalra fordult, kezeit keresztbe tette a feje felett úgy billegtette popsiját. Minden olyan gyorsan történt, egyszerűen gyönyörű volt miközben vonaglott előttem a szőnyegen. Így vagy úgy, de tényleg vágytam rá! Szerettem volna alatta lenni a padlóhoz szorítva amíg azokat a fekvőtámaszhoz hasonló taglejtéseket művelte..

A dalban hallottam a srác és a lány hangján ahogy egymásban szítják a tüzet, mint ahogy ő bennem. S eljött az idő mikor már csupán a dobot érzékeltem halkan a háttérből a parázs sercegésével. Ryuu felégetett mindent maga körül, és éreztem, hogy ebben a tűzben szeretnék meghalni. Az hozta vissza a hallásom, mikor a mellkasára tette a kezét, úgy kelt fel a földről, mintha a szívét kitépve húzná fel magát, és az ölemben kötött ki. Hogy hogy ne kérdezze senki, mert az agyamat félretéve teljes extázisba estem, de egyszerűen ott lett, élesen egy karnyújtásnyira előttem. A csípőjén járó keze szexin mozgott ágyéka felé...nem riszált, lüktetett a zenére. Egyre jobban kikészített, de nem adtam fel, mert látni akartam minden erotikus mozdulatát. Először egyik kezével simogatva belekapaszkodott a vállamba aztán a másikat a nyakamra csúsztatva végig húzta ujját a tarkómon. Erősebben a combjai közé fogott, nekem meg egyre a kielégülés lebegett a szemeim előtt, de csak nem hagyta abba. Lassan, túl lassan közelített ágyéka az enyémhez, és én izzadtam. Nyüszíteni tudtam volna a tehetetlenségtől, s mintha meghallotta volna gondolataim, enyhített a feszültségemen. Megragadva a csuklómat a fenekére irányította tenyerem. Felmordultam az érzése, hát még amikor elkezdett rajtam mozogni. Kipirult arcán a kéjt láttam, és már nem bírtam tovább. Megremegve öleltem magamhoz, hogy a fülébe nyögve mondhassam: Szeretlek!

Óriásit szeretkeztünk. A hangja túlszárnyalta a folyamatosan újrainduló dallamot, édesen vadítva csengett füleimnek. Felhevülten öleltem a testét, és a bőrünk együttizzadva forrt össze. Édes illata mindent belengve arra késztetett, hogy folyamatosan kóstoljam. Ryuu pedig jól hallhatóan örült a törődésemnek. Örökre el akartam raktározni az elégedettségét. Szerettem, igen azt akartam, hogy biztosan tudja, mert bár nem értettem még midig semmit, ennek a tudtában kellett döntenie a lány és köztem.

Istenem...még abban a pillanatban is kétségbeesetten súgtam a fülébe azt az egy szót, mikor átvittem a gyönyör szigetére. Nem veszíthetem el. Még nem, még biztosan nem.

Rajta pihentem, az összes súlyom őt nyomta, ám szorosan átölelt. – A sportos lány Usagi és Eri egyik szexpartnere volt asszem. A lényeg, hogy leszbikus, mellesleg tánc tanár. Boldog születésnapot!

Megkönnyebbülten érzékeltem szívem dobbanását, hogy élek, és mivel egyre hevesebben vert, nyöszörgött ahogy újrarándultam benne szavaira. – Köszönömh – sóhajtottam mivel nekem se volt egyszerűbb helyzetem – Láthatom még a táncot?

Tompán pihegett a levegőben vibráló szenvedélytől. – Ha nem ölsz meg a hormonjaimmal együtt hamarabb, akkor igen...Francba, csinálj valamit! – Őrülten vonzó volt ahogy vágyott rám, ezért a tettek mezejére léptem.

– Imádom a piszkos kis szádat. – Befeszítettem csípőmet, hogy igéző hangja előtörhessen, még ha pusztán akadozva is. Készen állt arra, hogy újra felszolgálja életem legszebb ajándékát, a lelkét. Beletúrt a hajamba és érzékien megmozdult. – Irányítani akarsz édes? – fogtam fenekére, nehogy kicsusszanjak, és a hátamra fordultam vele – Tiéd a pálya, kérhetsz bármit, tudni akarom mi a jó neked.

- Héj, nyugi, ne kapkodj. – pislogott kipirultan - Ilyenkor olyan vagy mint egy gyerek! – simított végig az arcomon – Ülj fel, - lehelte parancsát mélázás nélkül, s rögtön teljesítettem – szeretek a nyakadba bújni. – És tette is, miközben felemelkedett. A szemeim majd kisestek mikor a hátam mögött összekulcsolva lábait az ölembe vágódott. A nyakát jótékonyan felajánlotta így kénytelen voltam beleharapni. Abban a pillanatban nem tudtam parancsolni a kezeimnek sem, melyek be akartak segíteni a mozgásába, ezért a csípőjére fogva ismételték meg előző mozdulatát. Megfeszülve nyögte a nevem, ám végül fentebb csúsztattam izzó mancsom a derekán, szerettem volna kevésbé követelőző lenni.

- Neh, ne hagyd abba! – Reklamált, s vállaimba kapaszkodva, újra feljebb húzódott.

- Thúl makacs vagy.

- Te meg idiótah.. – Mérgelődött, már amennyire ebben a helyzetben képes volt rá, mivel a szám azt mondta vigyázzon magára, de a testem azt, hogy nem elég neki ennyi, újra megállás nélkül izgattam. – mhajd egyszer megmutatom milyen fhantasztikus érzés ezh.

Beismerte! Nincs mit tenni, király vagyok az ágyban. Egyértelműen nem akartam abbahagyni, de, hogy kimondta az minden bókot megért. – Jó fiú – nagyujjammal letöröltem izzadságtól gyöngyöző halántékát – tehtszik? – Kerestem tekintetét, de nagyon zavarba jött, ezért válasz helyett felbújtva megkóstolta ajkaimat, és én ringattam az ölemben, mikor nem épp egy hullám jött. – Ezh, ez így nem jó, el fogok menni. – Morogtam fülébe végighúzva fogaim a porcon.

- Ahn, csókolj meg! – Elragadóan kapkodott a levegő után kimerülten, azonban szívesen osztottam meg vele a sajátom. Óvatosan haraptam bele alsóajkába mielőtt nyelvemmel végigsimítottam az övén. Éppen csak beszippantottam a nyelvét, de ő testéhez szorítva remegett meg kezem alatt, s összébb szűkülve emelt a magaslatokba engem is.