Sziasztok, 

ez egy picit rövidebb lett, de ígérem a napokban kárótollak érte titeket.  Aranyosak vagytok, hogy postoltok köszönöm! És a csillagokat is! ;P

Jó olvasást!

Kiba szemszöge

Ah, fáradt vagyok! Minden porcikám a tollakkal teli puha párnára és a pici ágyára vágyik. Nem mintha a százkilencven..még magamnak is hazudok. Rendben, száznyolcvankét centimmel olyan kicsi heverőre lenne szükségem. Ki vagyok, a szervezetem már teljesen le van merülve. Örülök, hogy nekem nem kell gyakorlatoznom a többiekkel!

Egyszer láttam egy külföldi mesét, ahol a főszereplő - nevezzük Tomnak - gyufaszállal kitámasztotta a szemhéját, hogy azt higgyék ébren van.... Ha lenne nálam, én isten bizony kipróbálnám! Ám manapság túlfejlett a technika, semmihez sem használjuk. A fogpiszkálótól meg félnék, hogy átszúrná a bőröm, hisz most is makacsul próbálnak lecsukódni. Valahol az én hibám. Miért kellett nekem este Hiro szobája felé mennem?

Gondolhattam volna, hogy a nyikkanás amit hallottam nem az ő száját hagyta el, neki mélyebb a hangja, de nekem be kellett néznem hozzá..Rohadt kínos volt, azt hittem rosszul van, s már az ajtó küszöbénél feleszméltem, hogy abszolúte naiv voltam. Ezek ketten a pöttömmel szemérmetlenül falták egymást! Azonnal kiperdültem onnan behúzva az ajtót magam után. Még jó, hogy Den már bőven aludt a rengeteg alkoholtól amit magába döntött. Néha csodálkozom, hogy még bírja a mája, mert lassan már adakozhatna is belőle akkorára nő! Ah, nem bírom tarnai magam, és a fáradtság miatt eléggé negatív a hangulatom.

Visszatérve az estére, enyhe sértettséggel bújtam be az ágyba, a nem létező szexuális életemen pörögve, a gerlepárnak köszönhetően. Levegőt elfelejtettem venni, mikor önáltatva megindult a fantáziám, ahol Dennel áthágjuk azt a közeli határt amikor már nincs visszaút. Felfedezném a bőrét, az idomait, olyan közel, hozzá, hogy mindenhol érezzem..aztán így nyomott el az álom hajnalban, hogy a maradék két órámat kiévezhessem. De tényleg, mert az illúzió és az ébrenlét határán felettem dominálva kényeztetett az ezredes. Az alsóm teljesen átázott a végkifejlettre. Kénytelen voltam átvánszorogni a fürdőbe, ki kellett öblítenem. A bejárónő amilyen prűd sikítva rohant volna haza a mosás közepén, ha észreveszi. Persze a jóisten mindig próbára teszi az embert! Den ekkor nyitott rám a fürdőhelyiségben. Mondani akart valamit, de attól, hogy póló volt rajtam, a csupasz seggem és a látottak eléggé informatívak voltak. Pár perc nézelődés után rákérdeztem. – Mi járatban erre? – csak természetesen, hiszen pasiból vagyok, megesik az ilyen.

Szemrebbenés nélkül nézett végig rajtam. – Ez az én házam, akkor és oda megyek amikor és ahova szeretnék. – Azt hiszem annak sem volt tudatában, hogy mit hablatyol, nem hogy mit tesz. Megtévesztő lehetne a viselkedése ha nem az ezredesről beszélnénk. Ezért sodródva az árral hallgattam. Hogy mit? A csapból csepegő vizet. Nem zártam el rendesen, de ő se volt hajlandó megnyikkanni. Így erősen a gatyámba kapaszkodva szobroztam szerelmem előtt, s valahogy nem akartam felvenni vele a szemkontaktust. Jobban esett a fehér falat bámulni mögötte mintha kancsal lennék – bár az lennék – minthogy zavartan pironkodjak mint egy kislány..Oké meglehet közrejátszott az is, hogy fantáziáim tárgya előtt valószínűleg nehéz lett volna lankadtnak maradni.

Teljesen lesokkolt amikor valami rosszul kattant az agyában. Közelebb jött és kezébe vette az állam, hogy csak az övé legyen a tekintetem. – Te...

Nem folytatta ezért kelletlenül félmosolyra húzva a szám magyarázkodni kezdtem. – Én csak mosok. – Mélyen a szemébe néztem, mert egyébként se tudtam volna mást csinálni és fogalmam se volt, hogy most mi lesz. Mire készül? A tekintetéből se lehetett olvasni, annyira üveges volt, hogy csak a sarkában láttam meg a whiskyt. – Jól vagy?

- Igen – engedett el, s hátat fordítva kért bocsánatot. – Ne haragudj, túl kusza mostanában minden. Hagyd abba a játszadozást, öltözz, lassan mennünk kell.

Azóta is alig szólt hozzám, mintha intenzíven gondolkodna valamin. Egész délelőtt az irodában görnyedt az asztala felett. Ez pedig elég rosszul érintett, mert nem elég, hogy majd elaludtam még csöndben kuksoltunk a papír munka felett, ami viszont halmokban állt az asztal sarkába tolva. Hát igen, ez a fajta technikai fejlettség még nem érte a el a katonaságot, csak a gyufát váltottuk le...

Nem hiszem, hogy valaha megfogom érteni ezt az embert. Ám mindig reménykedtem, hogy egy idő után szerelmes lesz.. Ó, igen ezt el tudtam képzelni. Csak azt nem, hogy belém.

A napokban pedig mindinkább törekedett elkerülni. A megszokott pajzán viccelődést, az apró érintéseket vagy az öleléseket Hironak köszönhetően elfelejthettem. NEM ÉRTEM miért nem tud úgy viselkedni mint eddig? Semmi mást nem kérek tőle, annyira hiányzik. A tegnapi filmezésnél sem dőlhettem az oldalának... Megpróbáltam, erre kiment a konyhába.

Ma viszont különösebben viselkedett mint bármikor. Még ha a reggeliekre nem is fektetek nagy hangsúlyt, akkor is szokatlan a légkör körülöttünk. Például pár órája – ahogy mondtam már az irodájában voltunk – kért egy teát. Én ajánlottam fel, hogy hozok, mert mozognom kellett, hogy életben maradjak. Túl csendesen léptem mögé a bögrével a mancsomban. Nyújtózkodott és véletlenül kiverte a kezemből. Természetesen az egész a pólómon kötött ki. Miért alakult volna máshogy? Egy fikarcnyit sem voltam mérges ő mégis körbeugrált.

- A francba Kiba, figyelj máskor ez forró! Meg fog égetni vedd le a pólód! – Kiabált feszülten, aztán gyorsan lekapta rólam a pamutot, miközben nekem még mozdulni se volt időm nem hogy mást csinálni. Utána meg már nem akartam. Csupán hagytam, hogy amit eddig nem tudott felfedezni rajtam korábban, most megtehesse, hiszen a mellkasomon állapodott meg tekintete. Hogy kerültünk megint ilyen helyzetbe? Azonban hamar észhez tért, az asztal melletti szekrényhez fordult, hogy elő vegyen egy tartalék trikót a sajátjaiból. Nos, ezt nem gondolta végig, mert nekem szintén volt váltás ruhám. Azért úgy voltam vele udvariasságból elfogadom. Aztán felpattant, hogy megy wc-re, de mikor utána szóltam, hogy menjünk együtt a csapig, hárítva dörzsölte meg halántékát, s homlokát, hogy elfelejtett egy megbeszélést és amennyiben nem tér vissza időben futtassam meg a kiskatonákat. Így egyedül kellett kimennem a mosdóba. Egyébként elfelejtette volna, hogy én vagyok a titkára? Milyen megbeszélés az amiről nem tudok?

- Natsume – ordítottam el magam – ne viháncolj futás közben! Lehet az ezredes nincs itt, te tetszik vagy sem attól még én vagyok a rangidős.

- Igenis törzsőrmester!

- Te meg Miwa, a lábad elé figyelj, ne a félnótás haverodra, mert a végén hasra esel, mint a gyík futás közben.

Jólesett levezetni a felgyülemlett feszültséget rajtuk, és néha nekik sem árt egy keményebb edzés, szóval nem csak a futás örömeinek hódolhattak. Később Den a gyakorló pályán talált ránk, és ekkor kimondta a legkívánatosabb szavakat amit egész nap hallani akartam.

- Menjünk haza!

A házhoz érve én mentem be először amíg ő a kocsiban szedte össze a cuccait. Már az ágyam hívogatott nem akartam megvárni. És mi fogadott?

Ryuu a kanapén terpeszkedett Hiro ölében. Gondolkodás nélkül odasiettem, kockáztatva, hogy orra esek a saját lábamban, és Ryuu derekát átkarolva a hátát mellkasomnak döntve szakítottam ki az egyre bujábban ölelő karok közül. Szerencse, hogy ruha még volt rajtuk..

S mikor Den megjelent, rájöttem, hogy ezt sem gondoltam végig. A pöttömöt ugyan nem találta a másik ölében, de én hátúról ölelgettem, neki meg láthatóan felállt..megfagyott a látványtól mégis reagált egy idő után, mert senki sem mozdult és Ryuu a karjaim között maradt, míg a keze az enyémen pihent. – Most úgy teszek mint aki nem látott semmit. – Suttogta az ezredes mély hangon, s valami kellemetlen hideg végig futott a hátamon. – Engedjétek el egymást!

Tettem amit kért, nem szerettem volna, hogy még dühösebb legyen. Egyből éberebben taszítottam el magamtól, és a gyomrom hangos korgással kézenfekvően jól jött, hogy elsomfordáljak. – Hiro, csináljunk vacsorát mindenkinek! - Mivel a leggyorsabb megoldás a szendvics gyártás volt kipakoltam minden hozzávalót az asztalra. Nem siettem el, mert mozogni alig tudtam. Konyhai kisegítő társam, azonban kérdés nélkül kezdte vajazni a zsömléket. Ezt már szeretem! – Mondd mit tegyek, hogy ne buktassatok le?

- Téged? – Csodálkozott el, és még a kés is megállt a kezében.

- Ja, engem. Ha a saját életetek nem érdekel titeket akkor legalább rám legyetek tekintettel, hogy hazudtam neki. – Sóhajtottam fel. Kezdtem nyűgös lenni, és az egy férfi esetében semmi jót nem jelent.

A válasz viszont váratott magára, mert üvegcsörömpölést hallottunk szitkozódással és egy elhaló kiáltással. Hiroval lélekszakadva rontottunk a szobába, ahol Denn állt egy törött üveggel a kezében,s Ryuu fehér pólója vöröslött. Hogy mi történt nem tudni pontosan, de Hiro ijedten közeledett a pöttömhöz, s átnyúlva karja alatt, szorította magához. – Tarts ki, beviszlek a kórházba.

- Hiro, megfulladok! – Rázta volna le a kisebbik kínjában, de szerencsétlennek nem sok esélye volt egy aggódó férfivel szemben.

- Most ne beszélj! Gyorsan gézt ide mielőtt elvérezne! – Ordított, mi meg csak pilláztunk felettük. Nyilván azon volt, hogy vízszintesbe tegye.

- Hiro.. – próbálkozott a pöttöm, de nem hagyta érvényesülni az említett.

- Még csak most kaptalak meg, nem veszíthetlek el. – S mielőtt drámai zokogásba kezdett volna Ryuunak sikerült eltávolodva tőle elmondani végre amit szeretett volna.

– Hiro, semmi bajom, ez csak vörösbor. - Húzta el testétől rátapadt felsőjét.

Lebuktunk, Hiro is tudta, hiszen a fejét nem emelte fel, de én láttam Dent.. Ugyan nem volt a toppon, ellenben elmaradt az éktelen csapkodás vagy a kiabálás. Csalódottan görbültek lefele ajkai miközben fintorgott. Ám ez nem az undorodó fintor volt, ez..nem is tudom elmondani milyen volt.

- Úgy tudtam. – Den hangja nyugodtan csengett. – Csak azt nem értem, hogy tudtátok Kibát ellenem fordítani? Vagy, hogy a felderítők parancsnoka miért mosolygott amikor meghallotta a neved? Egyből ráerősített, hogy alá tartozol. De mégis..lenéztek. Évek óta figyeltettem a fiam, volt rólad képem, és még egy független nyomozó is megerősítette, hogy te vagy az a színésznő. Mégsem áll össze. – nézett a fiatalabbra fejét ingatva – Ügyesen kevered a lapjaidat. Azt is nehéz eldönteni, hogy Kibát akarod, akit úgy veszem észre, hogy az ujjad köré csavartál, vagy a fiamat, akit úgy szint.

Na ne...ez ez viccnek is rossz! – Álljunk itt meg! – kiáltottam fel – Egy cseppet sem érdekel ez a nyeszlett pasi! Nekem..- El kellett harapnom, nem most van itt az ideje vallani, ha már eddig sem tettem meg.

- Hallgatlak! – Mordult rám.

- Nyugodjunk meg és üljünk le beszélgetni!