Sziasztok!

Bocsánat a késésért, de elaludtam, aztán nem volt internet, szóval minden összejött. Viszont most már minden rendben ;) Jó olvasást!

Hiro szemszöge

Nehéz felvállalni amit érzek, egy baljós hang a fejemben még mindig azt szajkózza, hogy rossz döntést hoztam. Újra megnyílni valakinek aki bármikor a szemétre dobhatja a szívem hatalmas elhatározás és a csigaházam valahogy kényelmesebbnek tűnt. Nyilván látnám az alagút végét ha ez megtörténne, mert már egyszer átéltem hasonló fájdalmat és ami nem öl meg az erősít, de a visszautasítása fokozná a tényt, hogy nem vagyok egy szerethető személyiség. Könnyebb elfogadni ha egy idegennek nem vagyok szimpatikus, hiszen nem is ismer... ám ha egy olyan ember hagy el akit megtiszteltél a bizalmaddal mit teszel? 

Ryuu ragyogása azonban ellenállhatatlan. Esélyem sincs menekülni, amint belibben a tudatomba lefegyverez. Folyton érinteni akarom, látni, zavarba hozni, szórakozni vele, hogy ő is egyedül rám figyeljen, és ha nincs velem akkor is mindenről ő jut az eszembe. Kár lenne tagadni, hogy ez már szerelem és hagyni akarom, hogy kibontakozzon. Mindig is hagyni akartam, arra hergelt, hogy felrúgjam a szabályaimat és ne a mondataira figyeljek amivel lekoptat, hanem a mögöttes jelekre, a lelke rezgéseire.

Persze az ágyban ez felülíródik. Ott az összes kérését, sóhaját komolyan veszem. Tapasztalatlan, ám véletlenül sem látná be, így olyanokat tesz amivel rengetegszer kiveri a biztosítékot, és őrült módon fokozza bennem a kéjt. Az idegeimet borzolja és sajnos nem sok választ el attól, hogy fejvesztve ostromoljam. Tetszik a határozott fellépése, még szép, viszont bele se merek gondolni mi lesz ha már nem a bizonyítás végett csinálja, hanem szimplán önzésből követeli a testem, mert kíván.. Nem azt mondom, hogy most nem, de még benne van a kettősség, a megfelelési vágy. Mi történik ha ezt elengedi? Nos, amint ez végbemegy, erotikusabb lesz mint bármikor, és én szenvedélyesen ölelem majd. Soha sem izgatott még ennyire senki, mint ő. Amint kitárja a lelkét és hagyja, hogy megtörténjen annak aminek kell, azt hiszem ott fogunk porrá égni.

Egy szó mint száz, megvoltak az okaim amiért nemet mondtam a kérésére, hogy ő kényeztessen. Felhúzta az orrát a válaszomra, de úgy bújtam hozzá, hogy végül esélye se legyen haragudni. Nem hagyhattam eltávolodni, vagy éppen a rossz gondolatokat elmélyíteni a buksijába. Csupán azt szerettem volna, hogy engedje az érzéseit szárnyalni az enyémekkel együtt, hogy kibontakozhasson. Hosszú percekig simogattam, néha lágyan csókoltam a bőrét ahol értem, s mikor meghallottam egyenletes szuszogását éreztem, hogy célba értem, hiszen ellazult az ölelésemben, elaludt.

Nekem viszont egy fikarcnyi fáradtság sem nyomta szempilláimat. Éberen figyeltem vonásait, mellkasa emelkedését, majd süllyedését. Jó darabig álmélkodtam rajta, azonban elgémberedtem és a gyomrom éhesen morgott. Iszonyú nehéz volt kimászni mellőle az ágyból, de kénytelen voltam kiengedni karjaim közül és egy rövid fürdőszobai látogatás után már a konyhában sütögettem magamnak néhány pirítóst. A ház üresen kongott, mindenki dolgozott rajtunk kívül és ez elgondolkodtatott. Még ha rettegtem a jövőtől akkor is vissza kell térnem a mindennapokba. Oda ahol eddig a munkámnak szenteltem minden időm. Egykor ez okozott örömet, mert a színpadon az lehettem aki akartam, most viszont e mellett az apró csoda mellett szeretnék lenni.

Francba a sok elvárással! Már elegem van abból, hogy mindenki másnak meg kell felelnem és nem élhetem meg azt amire egyébként vágyok. Nem értem hogy lehetek ennyire elfuserált, hogy pont azt az embert nem tudom megvédeni akit jelenleg mindennél jobban akarok. Ő viccesen fogja fel, mert fiatal, az én lelkem viszont üvölt, hogy valaki könnyítsen rajta. Keresi a kiskaput, mely a dús bozótosban valahol ott vár rám. Tudom, hogy ott van, de még nem látom, és bár én nem félek a sérülésektől, kitudja, hogy ő kibírná-e ha magammal rángatom a sűrűbe.

Elmélkedésemet az asztalon heverő telefonom rezgése zavarta meg. Még akkor levettem róla a hangot, és kikapcsoltam az ébresztőt, mikor Ryuu álomra szenderedett. Ki tudja miért, mivel nem keresett senki. Gondolom, a megszokás.. Pedig amikor Kiba elvette még csak nem is hiányzott. – Igen? – emeltem a fülemhez.

- Hello, ez gyors volt! – csodálkozott Eri – Na mi van az apáddal? Mikor tolod vissza a képed hozzánk tigris?

- Jó reggelt neked is! – Egyszerűbb volt méltatlankodni, mint válaszolni, hisz napok óta nem jutok dűlőre hogyan tovább.

- Reggel? Lassan tíz óra! Mi itt nagyban forgatunk. – csicsergett, és én is a faliórára pillantottam..gyorsan telik az idő, mikor valamin agyalsz – Szóval jobban van már az ezredes? Mondj valamit, mert nélküled Hana sincs toppon, nem a feladataira koncentrál.

- Ó valóban? – Az ágyamban szundikáló életem említésére a szívem fékevesztetten dobogott. Nem firtattam, hogy apámnak semmi baja, és voltaképpen nem emiatt vagyok itt. – Mondott valamit neked?

- Na jó, most az egyszer kiadom a barátom, és elárulok róla pár infót, mert úgy vettem észre tetszik. – Sóhajtotta mint aki nehéz helyzetben van. – De, hogy tétje is legyen, minél későbbi időpontot mondasz a munkakezdésre annál kevesebbet tudsz meg.

Felvillanyozott, mivel gyerekkorától együtt volt vele. Gondolom Ryuu is mesél majd, csakhogy egy harmadik szemszög vagy éppen egy „tettestárs" a későbbiekben jól jöhet. – Holnap ott leszek.

Felnyerített a telefon másik végén és miután megnyugodott kicsit, készségesen regélni kezdett. Elárulta mikor esett le neki, hogy elbűvölt a kisugárzása, és onnantól kezdve hív tigrisnek. Aztán azt is, hogy miért gyanítja, hogy ez az érzés viszonzásra lelt. Sokáig áradozott csodálatom tárgyáról kihagyva az apró tényt, hogy valójában fiú. Még azt is megosztotta velem, hogy ő a lányokat szereti, de Hana sose mozgatta meg. Majd ezzel magára terelte a figyelmet, így kaptam magyarázatot arra hogy jött rá a pasik egyáltalán nem mozgatják. Különösebben ez a része nem érdekelt, csak bukóság lett volna rátenni a telefont. Jellemzően, minden nő szeret magáról fecsegni..Tulajdonképpen valahol éreztem, azért fedte fel magát, hogy esélyt adjak a kapcsolatunknak, ha kiderül, hogy Ryuu van a szoknya alatt. Nem tudhatta, hogy ezen már túl vagyunk, és nem én akartam lenni aki felvilágosítja erről, ezért csendben hallgattam mielőtt leráztam volna.

Mikor ezt megtettem és lenyeltem az utolsó falatot az elősütött kenyérből, amitől a gyomrom már nem akart kilyukadni Ryuunak is készítettem egy kisebb reggeli költeményt, mivel nem tudtam mit szeretne. Egyedül arra az esetre emlékeztem amikor legutóbb kijelentette, a száraz kenyér egyáltalán nem embernek való. Aznap elgondolkodtam, hogy kerülni fogom..Ki ne szeretné a pirítóst egy kevés, ám annál sósabb paradicsommal? Dehát az érzéseim iránta megállíthatatlanok voltak. Egyfolytában a közelében akartam maradni. Milyen vicces az ember nem? Korábban csupán azért álmodoztam egy kapcsolatról, hogy valaki kiszolgáljon reggel. Ezzel szemben most kezemet lábamat törve próbálom eltalálni az ízlését, miközben alig várom, hogy lássam a reakcióját. Lejátszódott bennem az elképzelés, miszerint felviszem neki tálcán, de aztán rájöttem, jobb lesz nekünk a teraszon. Kettesben vagyunk. Miért ne?

Befejezve az előkészületeket visszasiettem a szobámba, hogy én kelthessem. Mosolyogtató csiklandozással töltött el szerelmem látványa. Az oldalán feküdt összegömbölyödve az ágyon. Nem könnyű még magamnak se bevallani, ám ha lehetne ezek után szeretném minden reggel hasonlóképpen nézegetni ezt a napsugárban fürdőző, alvó tüneményt. Nem bírtam ki tétlenül, bebújtam mellé, és mivel a kezei szinte az arca előtt voltak a két tenyerébe helyeztem sajátjaim, hogy rájuk fogva puszit hintsek az ujjaira. Fura, minden percen érezni akarom. Őt, az érintését, a bőre illatát, mindent belőle. A homlokomat az övének döntöttem, mígnem egyre nyugodtabban, halkabban vette a levegőt. Nagyot sóhajtottam, hogy lejjebb tornázhassam felhevült pulzusom, és mire újra fényt engedtem pilláim közé, azok az apró csík szemek melyektől a szívem egyből kalapál nyitva voltak résnyire. Fasza, ennyit a nyugtató légzési gyakorlatokról..

- Jó reggelt!

Megköszörülve torkát nyelt egyet. – Neked is. – suttogta a szoba csendjébe.

- Nem vagy éhes? – Érdeklődtem arcát figyelve.

- Mielőtt elaludtam az lettem volna, - kacérkodott – de valaki leállított. – Elpirult, és ezt érezvén elvette tőlem a kezeit, s nagyot nyújtózva felült az ágyba. – Komolyan mondat, hogy szeretsz? – Dörzsölgette szemeit. Kétségei voltak, s én mindent fel akartam áldozni azért, hogy megszüntethessem.

Vártam, de azt hiszem zavarban volt, ezért megfogtam a csuklóját, és végre összekapcsolódott tekintetünk. – Minden szót komolyan gondoltam. – Kapiskáltam valahol, hogy ezt a visszautasítás miatt van, de visszakérdeztem. – Te nem? A te vallomásod szerintem meglepőbb hetero létedre.

- Az elején valószínűtlennek tűnt, hogy mind ez velem történik. Nem akartam, hiszen férfi vagy. – húzta el a száját – Viszont van egy-két ismerősöm aki miatt könnyebb volt. Ők boldogok a jelenlegi életükkel, miért ne lehetnék én is az melletted? – végül elszakadva szemeimtől a falnak döntötte fejét – De ha őszinte akarok lenni, talán mikor elraboltak, akkor fogalmazódott meg bennem..Ha aközött kell választanom, hogy többé nem látlak vagy, hogy veled vagyok mint a párommal, akkor a második lehetőséget választanám. – állt meg mondandójában egy lélegzetvételnyi időre - Utána valahogy minden könnyebb lett, kitisztultak a gondolataim. - Megvakargatta tarkóját, és én követve kezei vonalát felültem vele szembe. Annyira szexi volt az az ártatlan pír az arcán. Újra és újra csókolni akartam puha pofiját. – Szóval leszel a barátom? - Kuncogtam, mert ugyan ezt a kérdést szándékoztam feltenni reggeli közben. Ő viszont elkomorodott tettemre. – Nem vagyok neked elég férfias mi?

Közelebb csúsztam hozzá, s tenyereim közé vehettem az arcát. – Valóban lekörözöd sokszor a csajokat olyan gyönyörű vagy. Ezt egy meleg pasi is megtudja állapítani, mint én. Viszont ha nem öltöd magadra azt a maskarát te vagy a legsármosabb, a legvadítóbb srác a világon aki tettre kész, harcias és nem mellesleg bátor. Sosem felejtem, hogy monoklit kaptál miattam, mert megvédtél vagy, hogy itt vagy, mert meg akarsz menteni. Talán magamtól is..- haraptam el az utolsó mondatot, ahogy íriszeit fürkésztem – A munkáddal semmit sem veszítesz a férfiasságodból. És igen, mindennél jobban szeretnék a párod lenni.

- Szeretlek – Rebegte kívánatos ajkaival, s ez volt az a momentum, amikor rá kellett hajolnom, egy gyors csókért.

- Tudod mit jelent ez? – Válaszként megrázta fejét, és felhúzva szemöldökét érdeklődve sandított rám. – Soha többet nem engedlek el magam mellől, nehogy lecsapjanak a kezemről.

- És még? – Próbált húzni, de nem hagyhattam.

- Még? – haraptam rá alsó ajkamra elgondolkodva – Azt, hogy éhes vagyok, szóval ha nem jössz magadtól, le kell vigyelek. – Majd az ágy mellé álltam megerősítve mondandóm.

Jött a saját lábain, és eszméletlenül boldoggá tett a nevetésével. Az meg pláne ahogy felragyogott a teraszon a látképtől, pedig csak próbálkoztam. Ujjongva foglalt helyet, miközben a nyelve egyre jobban megeredt. Nem feszengett mellettem ezért kellemesen elbeszélgettünk, úgy mindenről. Természetesen elárultam neki, hogy visszamegyek dolgozni, amitől hangja izgatottabbá vált. Annyira mesébe illő, mert ő szintén engem akar, és kétségkívül látszik, hogy tervez velem. Az egész lénye hihetetlen.

- Tele vagyok. Köszönöm! – Állt fel ülőhelyéről, és megkerülte az asztalt. Értetlenül lestem tetteit, kicsit ki is fordultam a székemmel mikor megállt előttem egyik lábáról a másikra helyezve súlyát. – Szabad?

Bólintottam, bármit hagynék neki, noha fogalmam se volt mit szeretne. Csupán akkor esett le mikor az ölembe mászott, hogy átölelje a nyakamat. – Hé, megláthatnak. – szidtam meg.

- Kicsoda? – Vont a mellkasára, s a hajamba temette az arcát. – Itt a ház mögött csak az erő, és a rét húzódik.

- De..

- Nincs de! – jelentette ki erélyesen – Nem érdekel se az apád se Kiba, se a munkahely. Bármikor kereshetek másik állást. Az én apámnak pedig olyan kapcsolatai vannak, hogy csoda lenne ha Den tudna neki ártani.

- Oké, méregzsák, nyugi. – Fogtam meg csípőjénél, hogy rám figyeljen, ám amint az oldalán  végighúztam a kezem halkan felsóhajtott a tettemre, és jólesően lecsukta pilláit. Na ettől egyáltalán nem lett könnyebb a helyzetem, sőt annyira megkívántam, hogy merevedésemre húztam ágyékát, s így már hiába folyatattam amit az eszem diktált. - Azért maradjunk diszkrétek, sose lehet tudni.